JelenHaz
Péntek, 2019. május 24., 09.54
Hangosan gondolkodom

Mi a sok és mi a kevés

2013. december 19., 15.52
Csütörtök

– Valóságos eseményzápor, könyvlavina zúdult reánk az utóbbi hónapokban, nem lehetne ezt jobban elszórni, egész évre beosztani? – szögezte nekem a kérdést metaforákat kedvelő barátom. Ő mindenütt ott van, ahol a szellemi javak területén valami terítékre kerül, hogy egy kissé fellengzős kifejezéssel éljek.

Nem tudok érdembeli válaszolt adni felvetésére, hiszen ezen az őszutón magam is úgy érzem, hogy olykor talán könyvből is megárt a sok. Netán a kevesebb „több” lehet(ne).

Valóban így lenne?

Nem tudom eldönteni.

 Tény, hogy egyre fogyatkozó, vékonyodó magyar közösségünk javára válna, ha az év minden hónapjában arányosan részesülne a különböző kulturális eseményekben. Hiszen mindenhol nagyjából ugyanazokat az arcokat látni, ugyanazok vásárolják a könyveket, járnak színházba, áldoznak anyagilag a kiadványokra, az anyanyelvi oktatás támogatására. Az elfásultság, a lemorzsolódás veszélye mellett az anyagi lehetőség korlátairól sem feledkezhetünk meg.

De ki az a „hoppmester”, aki az események kavalkádjában rendet tudna tenni, hogy az év minden hónapjában jusson magyar könyvből, a közösséget megszólító eseményből?!

Azt hiszem, másutt sincs másként. Az „egyszer hopp, máskor kopp” elve itt is érvényesül. A bemutatókat, nyilvános jelentkezéseket maga az élet kreálja és rendezi. És annak feltétel nélkül örvendenünk kell, hogy az év utolsó hónapjaiban ennyire megpezsdült, felélénkült a kulturális élet.

Hátha a folytatás se marad el…

Hátha egy ígéretes folyamat kezdetének vagyunk részesei.

És nem kevésbé örvendhetünk annak, hogy ennyi helyi szerző munkája talán csak az impériumváltást követő években került az olvasó elé, amikor egyfajta „írásdüh” vett erőt az aradiakon, hogy néhai Ficzay Dénes egyik kedvenc kifejezését idézzem. Kötetes szerzőink száma meghaladta a negyedszázat, műveiket felsorolva pedig jóval száz felett tartunk. Mindezek ellenére az Írószövetség csak öt Aradon alkotó tagot számlál, közülük hárman a helyi, ketten a temesvári fiókszervezet tagjai.

A jóval kisebb létszámú szlovák tollforgatók közül többen kerültek hivatásos „író”, „költő” vagy „műfordító” státuszba.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy most jelent meg a Literatura Vestului Apropiat (A Közel-Nyugat Irodalma) címmel a Romániai Írószövetség Aradi Fiókszervezetéhez tartozó alkotók élet- és pályarajzát tartalmazó enciklopédia.

Egy hasonló célzatú hézagpótló kötetre, mely összegezné az utóbbi bő két évtizedben magyar nyelven kiadott könyveket és szerzőiket nagyon is szükség lenne. Talán a jövő esztendő ezen a téren is előrelépést hoz.

 A magam részéről hajlandó lennék ehhez hozzájárulni.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'