JelenHaz
Szombat, 2019. december 14., 03.57

Mi van a föld alatt?

Na nem a nagyvilágban, vagy akár kisrégiónkban. (Bár ez utóbbi is megérne egy misét.)

A nyár közepén beindult egy olyan szükséges és immár halaszthatatlan munkálat Arad belvárosában, amelynek végkimenetelét aligha tudja valaki is megjósolni. Az ósdi, helyenként a 19. század utolsó évtizedében épült csatorna-, itt-ott ivóvízhálózat bonyolult rendszerének cseréje bolygatta meg a várost. Egyszer erre is sort kell(ett) keríteni.

Persze az illetékes kivitelező vállalat sejtette, hogy nem kis fába vágta a fejszéjét. Már előre szabadkozott: „elnézést kérünk a zűrzavarért” – jelzik a táblák. Tanévkezdésig szeretnénk befejezni – ígérgették a városházi illetékesek. Feltehetően ezt maguk sem gondolták komolyan.

Napról napra, hétről hétre törik az aszfaltot, olykor a frissen betemetett gödröt is újra megnyitják, mert valami nem stimmel. (Egy szellemes aradi megjegyzése szerint valaki a gödörben felejtette a csákányát.)

Dolgoznak keményen, látszólag nincs lazsálás, de menet közben újabb problémák adódnak: olykor a járdát is megbontják, a házakig nyúlnak az árkok. Sőt, több helyen még a villamossínek közötti középső részt is felbontják. Mind több utcát zárnak le ideig-óráig a járműforgalom elől. Egy Aradra tévedő idegen aligha igazodik ki a kerülők labirintusában. Az egyetlen belső sávra szoruló, parkolni képtelen autósok pedig folyamatosan „anyáznak”. Jobban tennék, ha több megértést mutatnának, s ebben a belvárosi káoszban a tömegközlekedést választanák, netalán a legmegbízhatóbb közlekedési eszközt, saját lábukat. Mert, hát ki ne tapasztalná, hogy annak a legsürgősebb, akinek városi közlekedésre nemigen praktikus, csupán kivagyiságból vásárolt terepjárója, vagy méregdrága luxusautója van. Az ilyen mindig „ledudálja” az előtte, nem kedvtelésből araszoló kisautóst. Folyamatos a rongyrázás a fejlődésében ugyancsak araszoló „nagy Mikelakán”, ahogy, egy nemrég elhunyt helyi történész szellemesen elkeresztelte Aradot.

Szóval, pokol a belváros, s ki tudja, mikor kerül minden kerámia-csővezeték a helyére, a föld alá. És aztán a helyreállítás, a kocsiút és a kockaköves járdák felülete, mikor lesz legalább olyan, mint a bő évtizeddel ezelőtt végzett, (igencsak pocsék) kivitelezés után? Mert hogy jobb nem lesz, a munkálat sürgőssége miatt, azt borítékolhatnánk.

Egyvalami viszont jelzi majd nemcsak a föld alatt, hanem fölött is, hogy haladunk a korral, adunk a város névjegyére. Az Arad címerével ellátott, az út síkjában elhelyezett (nem feljebb vagy lejjebb, az ócskavas tolvajoktól könnyen elemelhető) praktikus és tetszetős csatornafedők. Tőlünk nyugatabbra az utcai bútorzat fontos tartozékai.

Ez is valami. A politikában úgy mondanák, hogy a „kis lépések taktikája”.

Hát reménykedjünk!

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'