JelenHaz
Szombat, 2019. december 14., 05.02

Nagyvárosi álmok

Nyolcvan évvel ezelőtt karácsony küszöbén az alig tíz éves tapasztalattal rendelkező helyi román adminisztráció merész álmokat dédelgetett. 

Nagy-Arad megalakítása volt a cél, amely a környező községek közül első lépésben Ó- és Újmikelaka, Buzsák és Csála-telep „bekebelezését”, azaz véglegesen a városhoz csatolását jelentette a következő esztendő, azaz 1930. január 1-től.

A számítások szerint az új településekkel a korábbi 77 ezerről 92 ezerre nő Arad lakossága.

A város életében jelentős közigazgatási döntésnek súlyos előzményei voltak. Tíz év alatt a román a román adminisztráció igen komoly nehézségekkel küzdött meg Erdély szinte valamennyi városában. A régi, szakképzett és tapasztalt hivatalnokok sorának lecserélése románokra vagy románul beszélő tisztviselőkre, a tisztség betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges állampolgársági eskü, a Kárpátokon túlról érkezettek erőteljes beépítése, a helyismeret hiánya, az új törvények megismerése igen komoly fejtörést okozott. Ráadásul számos joghézag akadályozta a sima ügyintézést.

Csupán az 1923-as új alkotmány alapján került kidolgozásra a közhivatalnokok alapszabályzata. Ezt követően 1925 nyarán fogadták el a városok, megyeszékhelyek és a város közeli községek státuszával kapcsolatos törvényeket, de csak 1929-ben vált egyértelművé, hogy minden megyeszékhely municípiumi rangot kap.

Említésre méltó, hogy Arad városának a monarchiabeli címert felcserélő új címere is csak 1930-ban vált hivatalossá, miután az erre illetékes heraldikai szakbizottság elfogadta a benyújtott javaslatot, és ez megjelentették Hivatalos Közlönyben (Monitorul oficial).  

A város határainak kiterjesztése tehát azzal járt, hogy az említett községek, települések adminisztratív személyzetét leépítik és számukra a megyeszékhelyen kell állást találni. Többszöri hosszas tanácsülési vitára volt szükség november és december folyamán a következő évi költségvetés elfogadásához, amelyhez hiányoztak a megfelelő tapasztalati támpontok

Közben Cornel Luţai dr., az ideiglenesen megbízott polgármester minden befolyását megpróbálta bevetni annak érdekében, hogy az impériumváltozás utáni években periférikus szerepre ítélt Aradról minél kevesebb közintézmény költözzön át Temesvárra vagy Nagyváradra. Ez bizony akkoriban sem sok sikerrel járt. Íme egy sokatmondó statisztika a számos közül, amely azt igazolja, hogy ez az időszak mennyire nem volt a megyei jogú város fejlődésének csúcskorszaka: 1920-ban 62 ezres lélekszámával Arad még a hetedik helyen állt Románia városainak sorában.

Tíz évvel később, az említett községek csatlakozásával, már 15 ezerrel többen éltek a város határain belül, de ez már akkor csak a tizedik helyhez volt elegendő.

Nem sikerült Aradnak a korabeli közigazgatás szerint megalakuló kormányzósági székhely megszerzése sem. A bánsági kormányzó Temesvár székhellyel az Arad megyéhez és a városhoz ezernyi szállal kötődő  (Halmágycsúcs mellett Lăzurea faluban született) Sever Bocu, a Tribuna című lap egykori jeles munkatársa lett.)

A Nagy Arad végül 1929. december 31-én jött létre.

Érdekes megemlíteni, hogy Zsigmondháza nem a városhoz, hanem Újaradhoz kérte a csatlakozását. Újarad pedig, a korábbi szokásrendhez igazodva, (A Maros bal partja már a Bánság) Temesvárhoz csatlakozott volna a legszívesebben. Szerencsére ezt Bukarest nem hagyta jóvá.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: zoli / Kedd, 2009. december 29., 18.22 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

vejon hol volt a Csala-telep?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'