JelenHaz
Szerda, 2019. december 11., 21.14

Oroszok a világosi fegyverletételről

A történelem sorsfordulóira olykor csak meglehetősen későn, több emberöltő múltán emlékezik méltóan a hálás vagy kevésbé hálás utókor. Százhatvan évnek kellett eltelnie, hogy a világosi fegyverletétel köztéri emlékművet kapjon.

Igaz, nem a hegyaljai községben, nem is a csigérszőllősi pusztán, ahol Görgey, igen bölcsen a két lehetséges rossz közül a kevésbé rosszat választotta, és megmaradt seregének pár ezer katonáját megmentve az értelmetlen haláltól letette a fegyvert, hanem Kisiratoson. 

A 160 évvel ezelőtti augusztusi események sajtóvisszhangját kutatva érdekes írásra bukkantam az Aradi Közlöny 1934. augusztusi 5-i számában. Az aradi lap a közelgő 85. évforduló kapcsán idézte a tekintélyes német nyelvű Pester Lloyd cikkét. A népszerű pesti hetilapnak akkoriban az aradi születésű Vészi József volt a főszerkesztője.

Vészi hosszú pályája alatt elsőrendű feladatának tartotta, hogy a szabadságharc eseményeit elfogultan taglaló osztrák lapok helyett a németül olvasó pesti polgárok hiteles információkhoz, kommentárokhoz jussanak a magyar történelem fontos eseményeiről. Ilyen megfontolásból bízta meg lapja moszkvai tudósítóját, Bándy Miklóst a fegyverletétel eseményeinek felkutatására az orosz megszálló hadsereg szemszögéből.

Bándy beszámolt a moszkvai hadtörténeti és a Pászkievics levéltárban végzett kutatómunkájáról, amelynek eredményeként több tucat ’48-as zászlót és egy naplószerű feljegyzést talált. A naplót vezető tiszt tárgyilagos katonai nyelvezettel tudósított a világosi fegyverletételről. A feljegyzések gróf Adlerberg vezérszárnysegédnek voltak címezve, azaz számára készültek, szerzőjük pedig feltehetően egy Istomin nevezetű kapitány volt, aki feljebbvalójának tett jelentést.

A Bándy Miklós által felkutatott 85 évvel ezelőtti napló nem szolgált történelmi fontosságú újdonságokkal, de helytörténeti szempontból érdekes részletekkel egészíti ki ismereteinket.

Íme a napló két rövid részlete:

1849. július 31.

„Előőrsünk a mai napon Zimánd községig nyomult, a kozákok Szentannán állnak, a főhaderő Kisjenőn, a gyalogság Nagyzerinden. A nap nevezetessége, hogy Görgey tábornok küldöttei jelentkeztek a kisjenői előőrseinknél Görgeynek Rüdiger gróf tábornokhoz intézett levelével, melyben közli, hogy – bízva az orosz uralkodó kegyeiben – kész letenni teljes haderejével a fegyvert és ezzel a hadjáratot befejezni.

A kozákok nyomban megszállták az Arad-világosi útvonalat, hogy a magyar hadseregnek Aradról Világosra való visszavonulását az osztrákokkal szemben fedezzék.”

1849. augusztus 1.

„Görgey hadseregével együtt, mely az 1., 3. és a 7. hadtestből állott, parlamentereinek kiküldésével egyidejűleg elhagyta Aradot, abban a meggyőződésében, hogy haderőinket Zaránd községben találja, és ott teszi le a fegyvert. Rüdiger gróf tábornok a magyar hadsereget fedező hadmozdulat következtében Világosnál várta be Görgeyt.

A jelentéshez csatolt jegyzékből kitűnik, hogy az oroszok Világosnál a foglyokon és a hadfelszerelésen kívül 23 tábori zászlót és 31 nemzeti lobogót zsákmányoltak.

Bándy felemlíti, hogy a forradalmak moszkvai múzeumában látta a Vécsey ezred zászlaját, rajta aranybetűs piros szalagon a következő felírással: „Hazáért, szabadságért”. Itt volt a Bem-huszárok lobogója is a következő felirattal: „Győzünk vagy halunk a hazáért.”

Könnyen elképzelhető, hogy az említett ereklyék a szabadságharc vérbefojtásának 160. évfordulóján is a megszálló seregek moszkvai gyűjteményét gyarapítják.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Thegezahofi / Csütörtök, 2009. szeptember 10., 15.49 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Jól beszéltél, magyar testvérem!

http://igazsag.extra.hu/index.html
Hozzászólt: walsz / Szerda, 2009. augusztus 19., 13.41 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves Puskel Péter!

Az emlitett ereklyéket Szovjetunió - mert ez volt a neve akivel Magyarország 1934 óta diplomáciai kapcsolatot létesitett követségi szinten - 1941 áprilisában minden 1848-as zászlót visszaadott Magyarországnak.
Tette ezt annak kihangsulyozására, ha Magyarország nem vesz részt egy Szovjetunió elleni katonai akcióban, Szovjetunió elismeri Magyarország jogát Erdélyre.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'