JelenHaz
Vasárnap, 2019. július 21., 12.22

Pro urbe Puskel Péterrel

 
 
2008. március 18., 12.00
Kedd
Végső soron nagyon hasznos két hét volt, rengeteget tanultam – összegezte Takács Mihály festőművész, kőszobrász és alkalmi restaurátor a polgármesteri hivatal Hist urban (tovább)képző tanfolyamának következtetéseit.


Alkalmi – mondom –, hiszen nemcsak ő, hanem a részt vevő 12-15 építkezési szakember – közöttük jó nevű műépítészek – mindenike találkozott már munkája során, nem is kevésszer, restaurációs igényű homlokzati elemek, tetőszerkezetek, portálok és nyílásszerkezetek helyreállítási gondjával. Ez egy külön szakma, amelynek komplexitásáról halvány fogalmat alkothattunk a Szabadság-, illetve a Szentháromság-szobor helyreállításának hónapjaiban.

Most ennek a hivatásnak leggyakrabban előforduló eseteibe igyekeztek bevezetni az aradiakat a magyar örökségvédelmi hivatal kutatói, vagy éppen számos magyarországi és erdélyi műemlék (gyulafehérvári püspöki templom, a Bánffy- vagy a boncidai kastély) restaurálásában közreműködő szakemberek.
Hasonlóan pozitívan nyilatkozott a tanfolyam hasznáról a zárónapon kérdőívet kitöltő többi résztvevő is.

Érthető, hogy az aradi szakembereket legjobban a glogováci Német–Román Alapítvány műhelyeiben végzett gyakorlati foglalkozások kötötték le. Itt nemcsak azt tapasztalhatták meg a gyakorlatban, hogyan kell egy stukkót vagy más épületelemet a restaurálási igényeknek megfelelően kiönteni, hanem hasznos munkát is végeztek. Leemelték, például, a Püspökség utcában lebontott, várostörténeti szempontból nagyon értékes, de  – információm szerint – olasz tulajdonosa által halálra ítélt (belvárosi telekárak, jaj!) egykori Tagányi-ház kapuja fölötti több mázsás családi címert. Az utolsó pillanatban, hiszen jószerével a házból már csak a kapurész maradt meg.

Két héttel ezelőtt éppen azon keseregtem e rovatban, hogy a ház vagy legalább a címer megmentésére bontási ügyekben kellő súllyal vétót emelhető egyetlen személy se akadt! Állítólag joghézagos esettel állunk szemben. Nos, a címer, ha erősen megviselt állapotban is, de megvan és szakszerű megtisztításához már hozzá is láttak. Mivel gazdátlan, egyelőre az egyik aradi egyetem műépítész-hallgatói vállaltak gyámságot felette.

Hasznosnak bizonyult a Hist urban által érintett belvárosi épületek némelyikén végzett helyszíni esettanulmány. Arra hívták fel a figyelemet, mi az, amit az évek során nem szakszerűen, pontosabban nem az eredeti állapot visszaállításának igényével végeztek el. Sajnos, igen sok a negatív példa, ám a vendég szakemberek is megerősítették azt, amit oly régen mondunk: páratlanul értékes épített öröksége van Aradnak. Megőrzése és átmentése a jövőbe csak városházi hivatalnokok, szakemberek és háztulajdonosok összefogásával érhető el. És nem hiányozhat az idevágó, egyértelmű jogszabályozás sem.

A most kidolgozott, 52 épületre kiterjedő restaurálási program, amelynek anyagi részét sikeres európai pályázati pénzekből fedezik, lehetőséget nyújt az eredeti állapotok és rendeltetések visszaállítására, az évek során végzett, általában csak a hibákat elrejtő toldás-foldás helyett az oly rég hiányolt, mindenre kiterjedő restaurálásra.
Hát majd meglátjuk...
Utoljára a remény hal meg.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'