Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Szombat, 2019. november 16., 03.34

Pro urbe Puskel Péterrel

Érdemes néhány gondolat erejéig visszatérni az UNESCO világörökség megbízottjának nemrég Aradon tett látogatására és az ezzel összefüggő eseményekre. 


Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt mondhatnánk: nem sok jóval bíztattak. Persze a diplomácia nyelvén ezt sokkal árnyaltabban fogalmazták meg. Lényege az, hogy próbálkozni kell... Végső soron ez is egyfajta politika.

Kezdjük azzal, amihez viszonylag mi is kevesebb reményt fűztünk, mégis pozitív volt a visszajelzés. Ez a város szecessziós épített öröksége. Nos, e téren az UNESCO-biztos szerint egy hajszállal jobban állunk, mint Nagyvárad, jeles vetélytársunk “világörökség” ügyben. Már ami az épületek jelenlegi állapotát illeti. Magyarán: a Pece-parti Párizsban még elhanyagoltabbak a szecesszió remekei.
E rovatban többször is szóvá tettem, hogy sokkal több figyelmet érdemel a 20. század elején épült számtalan szecessziós aradi ház. Igaz, nekünk nincs e stílusra oly reprezentatív emlékművünk, mint a váradi Sas-palota, de nagyon sok mutatós középület, kovácsoltvas díszítésű erkély, kapu, portál, lépcsőházi korlát, gyógyszertári bútorzat vall e stílus térhódítására Aradon. Tény, hogy a jeles szakembernek tetszett, amit látott, fogalmazása szerint ezzel lehetne valamit kezdeni”, esetleg a bihariakkal közösen.

A várral kapcsolatban szkeptikusabban nyilatkozott. Ilyen Vauban stílusú várból több tucat van még Európában. Főleg német és francia földön. Ráadásul nem is katonai objektumok, mint az aradi. És egyikük sem része a világörökségnek! Arról nem is szólva, hogy Nagyváraddal szemben ismét lépéshátrányban vagyunk, hiszen a szomszédok már javában dolgoznak az ottani vár felújításán. Nálunk viszont a katonaság foggal és körömmel ragaszkodik az objektumhoz a közös román–magyar zászlóalj ürügyén. És az ügy évek óta gyakorlatilag tapodtat se halad a konkrét megoldás felé.
Ráadásul Bukarestben a gyulafehérvári vár mellett lobbiznak.
Az ú. n. nyílt napokon” – április közepén volt ilyen – is még mindig csak román állampolgár léphetett be a várkapun és katonai vezetéssel tehetett egy rövid sétát a kiszabott útvonalon. Közben megtömték a fejét a legújabb kori hazai történetírás apró és nem is olyan apró csúsztatásaival.

Egy erre az alkalomra (is) készített külön tájékoztató arról szól (jócskán találunk benne elírást, vagy félretájékoztatást), hogy Nagy-Románia létrejötte után miként alakították át a várban lévő ferences templomot ortodox templommá és ebben milyen szerepet vállalt az állhatatos”, csupaszív” Anton Iovanovici tábornok és az Aradi Román Ortodox Nők Egyesülete. A tábornok feltétlen érdemeként említik meg azt a tényt, hogy noha egyre hangsúlyozottabb ortodox jelleget szerettek volna kölcsönözni a templomnak”, mégis megőrizték benne a Jézus keresztre feszítését, Assisi Szent Ferencet, Páduai Szent Antalt  ábrázoló freskókat. Szóval, 1928. december 6-án, Szent Miklós napján a Szent Antalról elnevezett egykori ferences templomot lényegesen átalakítva és rendeltetését megváltoztatva ortodox katonai templomként szentelték fel.

Arról azonban már nem szól a fáma, hogy a szovjet csapatok 1958-as kivonulása óta eltelt fél évszázadban mit tett, pontosabban mit nem tett a várban állomásozó hadsereg a műemlék templom helyreállításáért vagy legalábbis további lepusztulásának megóvásáért.

Mert hogy e téren a hallgatás arany.

Kétségtelen, hogy a vár előbb-utóbb, minden eddigi viszontagsága ellenére, civil kézre kerül. És a városnak akkor ismét magasra állítják a lécet.

A két vallást is kiszolgáló öreg műemlék ezt már aligha éri meg.

Kapcsolódó anyagok

Világörökség-listára tennék a várat

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'