JelenHaz
Hétfõ, 2019. december 09., 23.56

Rohan az idő…

Olvasom, hogy elkészültek az első aradi pláza külső munkálataival. Márciusban átadják Arad első mamut szolgáltatási és szórakoztató központját.

A hír hallatán egyik szemem sír, a másik meg nevet.

Arad népessége az utóbbi években jó pár ezerrel apadt, ám minden külső jegyében felzárkózott a szürke, egyhangú, egy kaptafára húzott kelet-európai városok sorába. Már-már elviselhetetlen az autóforgalom, szemrebbenés nélkül gyilkolják azt a kevéske zöld övezetet, a város tüdejét, szaporodnak a jellegtelen, európai (amerikai?) mintára szabott bevásárló központok, ahová szombat-vasárnap shoppingolni jár az egész héten robotoló polgár.

A „mindent egy helyen” valóban jelentős idő megtakarítást jelent ebben az eszeveszetten rohanó világban, amelyben lassan minden úgy alakul, ahogy a nagyhatalmak marketing moguljai ezt kitalálták. A szegénység, a gazdasági visszaesés ellenére a fogyasztói társadalom visszafordíthatatlan itt liheg a nyakunkban és erőteljes kovásza a 21. század érzésvilágában felhígult, emberi kapcsolataiban erősen meglazult társadalmának.

Lehet, hogy a korommal járó nosztalgia erősödése miatt sírom vissza azt az időt, amikor az aradiaknak még nem zárkóztak be a szoba négy fala közé, nem töltötték szabad óráikat a tévé, vagy a számítógép képernyője előtt egy virtuális világban. Volt idejük és kedvük korzózni, találkozni, születés- és névnapokon egymást felköszönteni, pletykálni és hét végén hátizsákos, nem autós kiruccanásokat tenni. A dohányosok elcsevegtek a trafikossal, az asszonyok törzsvendégnek számítottak a hentesboltban, ahol kedvükre válogattak és a mészáros olykor az egészségük, a családjuk felől érdeklődött, a friss pékáru illata körüllengte a kenyérboltot és a kis üzletben mindig ugyanaz az arc fogadott.

Most betolom a bevásárlókocsit az ezer fényforrástól vakító hodályba, saját belátásom szerint lekapom a polcokról az árut, végigácsorgom a pénztár előtti sort, s a kaszírnővel is mindössze annyi a kapcsolatom, hogy megköszöni a vásárlást, vagy ha bankkártyával fizetek, benyomatja velem a „PIN-kódot.”

Hol van a Lőcs, a Lui, a Czmór, a Juhász, az Orbán, a Málka, a Klemens a Boian-féle boltok, cukrászdák intimitása? A nálam idősebbek még mindegyikükre emlékeznek. Jómagam csak néhányukra. De tudtam, ha szüleim, cipőt akartak vásárolni, akkor az Apponyi fivérekhez vagy Szigetihez mentek, ha textilárut, akkor Szmutnyhoz vagy Szentgyörgyihez, ha öltönyt varrattak, akkor Baranyihoz, Huberhez, Csonthoz, Szilágyihoz, Ghingához.

Nem az a baj a mai helyzetben, hogy ezek kiskereskedők, iparosok és boltjaik, műhelyeik fölött eljárt az idő, hanem az, hogy a helyüket felváltó mai szolgáltatások személytelenek, arctalanok, elidegenítő hatásúak. Nincs kitől tanácsot kérjek, nincs kivel elcsevegjek. A hentesnél, a trafikban, a szabónál kliens voltam, vendég, akinek a kedvébe jártak, mert munkát adtam és általa a „szolgáltatónak” decens megélhetést biztosítottam. A bevásárló központban, a mallban egyfajta „tetű” vagyok, arctalan, személytelen bevásárló, egy a napi ezer közül, aki, akár ott hagyja a pénzét, akár nem, egyre megy. Jön helyette más.

Fájlalom, hogy az emberi kapcsolatok terén egyre rosszabbul állunk.

Az egyetemista e-mailen kér vizsgaidőpontot professzorától, akivel szinte nincs semmi emberközeli viszonya, személyes találkozások helyett sms-üzeneteket váltanak.

Gépies, technicizált világunk egyre jobban eluralkodik rajtunk. Nő a kényelmünk, ez igaz, és ez nagyon jó. De a barátság, a szeretetet, a megbecsülés és mindaz, ami korábban a társadalmi életet jellemezte, végleg a múlt rekvizitumai közé kerül.

És ez nem jó! A fél szemem ezért sír.

A nagyvárosi jelleggel és annak kellékeivel sok emberi vonás végleg eltűnt az életünkből.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Jun / Kedd, 2014. július 22., 09.28 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

BarbaraEin wunderschf6nes Gedicht voll Vertrauen und Zuversicht. In vileen Kulturen spielt der Baum als Sinnbild der Stabilite4t in all der Unsicherheit des Lebens. Einen Baum umarmen gibt Trost und Zuversicht.
Hozzászólt: Alexi / Szombat, 2014. június 28., 14.40 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hallo Tania,vielen Dank ffcr Dein Bild der Ste4rke. Es ist zur Zeit auch meines! Wenn es stfcrmisch zuehgt, sage ich mir beschwf6rend: Ich habe Wurzeln!Jetzt kann ich hinzusetzen: ich bin kein hilfloses Blatt, das schnell verweht.Als ich bemerkte, dass ich beim Fotografieren Be4ume, Be4ume, Be4ume einfing, wusste ich: sie sind irgendwie wichtig. Schf6n zu sehen, dass ich mit diesem Bild nicht allein bin.Herzliche Grfcdfe von Lucia
Hozzászólt: burkus / Kedd, 2009. december 29., 18.48 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

a 7o-es evekben meg lehetett a regi kereskedoktol tanulni de par ev mulva mar nem nagyon volt mit arulni...
Hozzászólt: Minden konyvespolcon ott lenne a helye / Hétfõ, 2009. december 14., 16.07 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Azoknak, akik Aradrol tobbet szeretnenek tudni !
Kituno, olvasmanyos, sok ismeretet kozlo konyvet ajanlok szives figyelmukbe, (igaz, romanul): Gh Lanevschi - ARADUL VREMURILOR DE MULT APUSE - 1834-1914. kiadas: Editura Polis, Cluj, 2005. Az Eminescu utcai konyvesboltban talan meg megtalalhato. Ne sajnaljak ra a penzt !
Hozzászólt: Dr.Hermann LFarkas / Szerda, 2009. november 25., 07.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Peter, Te alig emlekezhetsz ram,en voltam a gyermekkonyvtar..aki Neked annak idejen sok sok konyvet adott..mert sokat olvastal..aztan jott a Voros Lobogo.. jo olvasni Teged es orulok hogy atvetted Denes feladatat.. megvettem es olvastam azt amit lehetet Toled -orultem az albumnak is..
irhatsz az amefa@t-online.hu-ra
udvozlettel Laci
Hozzászólt: ZIELINSKI Róbert / Vasárnap, 2009. október 18., 21.52 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

HÁP-----régi dicsöségűnk????????
Hozzászólt: Thegezahofi / Kedd, 2009. október 13., 09.35 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Annál a néhány apró hibánál amit az alább szólók nehezményeznek sokkal bosszantóbb, hogy igaza van a cikkírónak, sajnos.
Hozzászólt: Vigyázat! / Hétfõ, 2009. október 12., 22.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A ligeti tó rehabilitálásáról szóló cikkben még mindig ott a bosszantó elírás: város helyett báros!!!
Hozzászólt: Admin / Hétfõ, 2009. október 12., 21.02 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Jogos az észrevétel, köszönjük...
Hozzászólt: Szinusz / Hétfõ, 2009. október 12., 20.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ez a valóság.
Hozzászólt: Ez mind igaz, de / Hétfõ, 2009. október 12., 20.10 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

mikor írjuk az árút hosszú ú-val, kedves Péter és rendszer-adminisztrátor?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'