JelenHaz
Kedd, 2019. május 21., 12.05
Hangosan gondolkodom

Rohan az idő…

A húzd meg, ereszd meg vagy egy szép hajdani magyar film címét idézve az oldás és kötés mindennapjaink velejárója. Vannak időszakok, olykor hetek, talán hónapok is, amikor szinte nem történik semmi érdemleges közvetlen környezetünkben. Máskor viszont már-már követhetetlenül felgyorsulnak az események. Most éppen egy ilyen periódust élünk át.

Az élet így hozza. Nincs oly földi hatalom, amely ebben valami rendszert, valami nyugodt, kiismerhető egyensúlyt tudna felállítani.

Évfordulók, centenáriumok, előadások, könyvbemutatók követik egymást és akkor még nem is szóltam a hol halkabban, hol zajosabban a fülünkbe zakatoló, életünk minden pillanatát átszövő (és megkeserítő?) politikáról, amely mindennek a hátterében fellelhető, és amely az ok és az okozati összefüggéseket minden időben tetszése szerint manipulálja.

Lassan a jelenlegi politikai elit is rádöbben arra, hogy a hosszú évtizedek alatt a történelem hulladékkosarába hajított múlt értékeit nem feledni, feledtetni kell, hanem sáfárkodni velük. Okosan felhasználva nemcsak szellemi, hanem akár politikai tőke is kerekedhet belőle. Persze mennyivel jobb, olcsóbb és célravezetőbb lett volna, ha „annak idején” okosabbak „lettünk” volna. Mármint azok, akik kezében volt a döntés lehetősége. Mert manapság mi sem egyszerűbb, mint elsiratni azt, amit elkúrtunk. Nem kicsit – nagyon.

A hegyaljai villamosvasutat annak idején könnyelműen felszámoltuk. Most sajnáljuk, istenítjük, visszakívánjuk. Milyen hasznos volt, milyen egyedi, mennyire szolgálta a társadalmi együttélést, a toleranciát, az annyira szükséges szocializálódást! Mennyi európai szintű műszaki újdonságot vonultatott fel!

Aradikum volt, helyi sajátosság. Mint ahogy ide sorolható néhány nyomtalanul eltüntetett patinás nagyüzemünk, mint ahogy aradikum az omladozó falú régi színház, amelyet nemhogy megmutatnánk a látogatóknak, hanem szégyenünkben széles ívben elterüljük őket a környékről.

De jó lenne megérni azt az időt, amikor utódaink pironkodva fognak beszélni az elszalasztott lehetőségekről, eleik balga mulasztásairól, amikor, akár egy suta makettel, vagy szűkszavú és a külföldiek számára is érthető szövegű emléktáblával fogják jelezni, hogy itt állt a Kárpát-medence legrégibb kőszínháza vagy a brit uralkodóház kensingstoni palotájának bútorzatát gyártó nagyüzem; itt játszották az első hivatalos vidéki labdarúgó-mérkőzést.

De maradjunk a mánál! Nagyon szeretném, ha egy igen okos ember logikus érvekkel meggyőzően elmagyarázná nekem és talán sok aradinak is, hogy mi a fityfenéért van szükség erre az iszonyú pénzösszeget felemésztő új gyaloghídra.  (Ráadásul a park, az oly kevés zöld „tüdő” egy része is áldozatul esik.) Bármennyit is töprengek, magamtól nem tudok rájönni. A hajdani népszerűségét réges-régen elvesztett, reneszánszáról álmodozó strandra nagyon is megfelelő a várhíd és a két pontonhíd. A parti részeket ellepő buja növényzet kiirtása, az árterület korszerűsítése sokkal célszerűbb és sürgetőbb lett volna.

Mindezeken azért is töprengek, mert életem, gyökereim ide kötnek. A költő szavait átfogalmazva: itt élnem, halnom kell.

Bizonyára sok minden másként történne, ha azok is elmondhatnák ugyanezt, akik döntés közelben vannak…


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: sarosi / Csütörtök, 2013. november 14., 08.46 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Jol mondja! Azert kell a hid, hogy tobbek kozott valaki penztmosson, ill. megaloman terveket valositsanak meg, teljesen oda nem illo kornyezetet rombolo es csufito modon. Mert nem aradiak vezetik a varost. Miert nem vallalt szerepet az aradiak vedelmeben pld. a Magyar alporgarmester ur ebben az ugyben. Tisztelt mernok ur, miert nem volt legalabb egy vita errol???? na ne mondja hogy errol nem tudott senki.... Kulonben most mar mindegy, varjuk ki a veget, hogy nez majd ki a project vegeredmenye. Felek csuf less nagy es folosleges, mint a Varoshaza elotti mar epulo Karacsonyi Vasar deszkaszinpada, fortelmes, civilizalatlan, kepbe es oda nem illo. Kultura, joerzes.... na ne vicceljunk mar......

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'