JelenHaz
Szerda, 2019. december 11., 20.51

Szállodai mesék

2009. szeptember 27., 19.07
Vasárnap

A napokban volt pontosan 40. éves az aradi Continental-Astoria szálloda. Na, bumm, mondhatja bárki, nagy valami. Ilyen évfordulót tucatnyit találni.

Hát, ahogy vesszük… Magam is csak azért emlékezem, mert annak idején krónikása lehettem az eseménynek, amely mégsem volt szokványos a hosszú és méltánytalan rajoni státusz után lassan „ébredező” és saját lehetőségeit kereső Aradon.

Az Astoriát Milos Cristea műépítész az egykori vármegyeházi parkba tervezte, amely akkoriban már csak megmaradt szép kerítésével emlékeztetett arra a zöld oázisra, amely valamikor a századelőn elválasztotta egymástól a két ikerépületet és melynek ékessége Erzsébet királyné mellszobra volt. Zala György remekművét 1901-ben vásárolta meg Salacz Gyula polgármester Aradnak. Az első világháború után a szép szobor Makóra került, ma is ott díszíti a városi múzeum kertjét. A büsztöt övező ülőpad maradványa azonban még sokáig emlékeztetett a múltra a kis parkban, ahova egy időben még őzikéket telepítettek.

Aztán ez az elegáns hotel volt Arad századfordulós főutcájának hangulatát megbontó első modern vonalú magas építmény, melynek teraszáról felülnézetből pillanthattunk a főutcára, a kanyargó Marosra és a várra.

Az Astoriával kettőre (?) nőtt a szállodák száma Aradon. A Fehér Keresztnek ugyanis akkoriban átmenetileg más rendeltetésű volt és csak a „nagy alimentara” épületében lévő régi központi szálloda fogadta a vendégeket.

Talán elegendő is volt. Nem olyan időket éltünk, amikor túl sokan keresték volna fel ezt a várost.

Pedig fejlődésének csúcsidőszakában, de még a két világháború közötti években is híresek, esetenként hírhedtek voltak az aradi szállodák.

Néhány történet mindegyikükről elmesélhető.

Az óváros kapujában álló és jó tíz évvel ezelőtt lebontott Bécs városához szálloda a rebellis ’48-asok találkahelye volt. Az első világháború utáni években elvesztette eredeti rendeltetését, aztán az enyészet elvégezte a dolgát, míg végül megbocsáthatatlanul lebontották.

A Vörös Ökör a Temesvár felé utazó vendégek, kiskereskedők, a heti vásárokra érkező iparosok kedvelt szálláshelye volt. Az 1841-ben épült Fehér Kereszt (ma Ardealul) annyi előkelő vendéget, nagy személyiséget fogadott és falai közt annyi minden történt, hogy megérdemelne egy izgalmas, magvas tanulmányt. Az erdélyi történetírás nemigen büszkélkedhet ilyen jellegű munkákkal. Talán az sem lenne érdektelen, ha egy-két helyiségében korabeli bútorokkal és használati tárgyakkal múltidéző kiállítást rendeznének be. Ismereteim szerint ez újdonság lenne a régióban.

Miért ne teremthetnénk precedenst egy ilyen kezdeményezéssel?

A Fehér Kereszt fogadóban tartották fogva néhány napig 1849-ben a honvédtiszteket, innen kísérték őket a várba. Itt töltötte a fegyverletétel előtti utolsó éjszakáját Görgey. Ezt írta meg Jókai Mór Életem legszomorúbb napja című elbeszélésében. Így ez a szálloda az irodalomba is bekerült.

Ebben a szállodában váltották fel először Aradon a mosdótálat és a vizeskancsót a fürdőszobával, itt használtak először a szobákban központi fűtést és villanyvilágítást.

A szomszédos Vas szálló volt Ady aradi szálláshelye 1909-ben a nagyváradi Holnaposok irodalmi délutánján. Az egykori szálloda földszintjén, a híres Vadászkürtben találkoztak a román írók az Aradra érkező Caragialeval a két helyi román lap, a Tribuna és a Românul közötti hosszas viszály elsimítására.

A belvárosi Pannónia, a későbbi Dacia elsősorban konyhájáról volt híres. Az államosítás utáni években, mikor még nem költözött az épületbe a művészeti népiskola, már kevésbé híres étkezde működött az egykori vendéglőben, majd hosszú megszakítás után önkiszolgáló vendéglő és nyári kert.

Az idős aradiak még emlékeznek az állomás téri Horváth vendéglőre. Itt is volt néhány szerény vendégszoba. Az épületet 1944 nyarán bombatalálat érte.

A pár éve kívül-belül megújult 40 éves Astoria viszonylag még fiatal.

Története majdan aligha lesz érdektelen.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'