JelenHaz
Szombat, 2019. december 14., 04.38

Százhatvan év, tíz év, öt év…

Az idő múlása ellen nincs orvosság. Százhatvan éve meghalt 13 hős, utánuk még vagy két tucat a szabadság eszméjének lekötelezett katona és civil, s hosszú rabság várt több mint félezer ’48-asra.

Emlékezni rájuk, fejet hajtani, példájukat továbbadni a jövő nagy feladatainak megoldásra elhivatott nemzedékeknek több egyszerű kötelességnél.

Korparancs.

Tíz évvel ezelőtt ilyenkor már a templomudvarban állt a Szabadságszobor, s özönlött a nép, hogy pillantásával megsimogassa azt, ami szimbóluma lett e napnak. Annak, hogy voltunk, vagyunk és leszünk még e tájakon, amely bölcsőnket ringatta, s ahol anyánk először szólt hozzánk azon a nyelven, amelyen beszélünk és gondolkodunk.

Öt éve pedig köztéren áll a szabadságvágy aradi jelképe.

Egyfajta 21. századi zarándokhely.

Több ezren megfordultak itt öt év alatt. Akadt köztük szép számmal a történelem eseményeiről alig tájékozott külföldi, aki oly közömbösen jött ide, mintha a bécsi Mária Terézia-szoborhoz közelítene. Ám nem találkoztam olyan látogatóval, aki megbánta volna, hogy időt szánt megtekintésére.

Ez a szobor rendkívül sokat jelentett a városnak is.

Növelte meglehetősen lanyha idegenforgalmi vonzerejét, s ennek hozadékát.

Prózai megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy Aradon nem robognak át az ország belseje fel úgy, hogy ne szakítanák meg az útjukat, ne tennének egy sétát a Vesztőhelyen, a Megbékélés Parkjában, a főutcán, a Kultúrpalota környékén vagy a Maros-parton.

És sokak számára céltelepülés is lett a Golgota városa.

Még sarkalatosabb megfogalmazásban: az Alföld című lapnak, ahol először jelent meg a lelkes felhívás, a gyűjtést elindító Kölcsey Egyesületnek, a hajdani városatyáknak, a szoboregyesületnek és e remekművet kivitelező Zala Györgynek nagyon sokat köszönhetnek a mai aradiak: magyarok és nem magyarok.

És természetesen mai utódaiknak, akik 84 évi száműzetés és „kényszerlakhely” után megkísérelték azt, ami szinte lehetetlennek tűnt: az újraállítást.

És sikerült nekik.

Tíz év alatt több könyv jelent meg a szoborról, dokumentumfilmekben, számos tévéadásban foglalkoztak a témával, Aradon, Budapesten, a Szépművészeti Egyetemen, Zalaegerszegen, a szlovéniai Lendván, emléküléseken elevenítették fel történetét, jelentőségét.

Feltámadásának tíz éve alatt ez a szoborcsoport közvetve sok pénzt hozott az aradi szállodáknak, moteleknek, vendéglőknek, a hegyaljai borvidéknek.

Tetszik, vagy nem tetszik (egyeseknek) a Szabadság-szobor ma Arad épített örökségének, kulturális kínálatának jelképe.

Számunkra pedig önbecsülésünk belső tüze, nyelvi és szellemi kultúránk katalizátora.

Százhatvan év történelmi távlatokban nem sok, tíz év semmiség, öt év pedig szinte egy pillanatnak tűnik.

És mi minden történet azóta


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: B.J. / Szombat, 2010. január 30., 20.00 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

http://webshop.animare.hu/1848_1849_arad_a_magyar_golgota_varosa+160324.html
Hozzászólt: nemEcsek / Szerda, 2009. december 23., 16.52 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Örülök, hogy ottlétemkor leülhettem a parkban.
Elmélkedtem és rejtettem.
Ady jutott eszembe: Az Értől az Oceánig.
Hozzászólt: Kopl / Hétfõ, 2009. október 05., 15.08 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Csodálatos írás. Igazán mélyről jön, ez érződik minden szavában, mondatában. Igazán szereti Aradot s ez manapság már kevés emberben van meg.
Kitünő írás.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'