JelenHaz
Kedd, 2019. december 10., 07.03

Színház az egész világ

Nemrég két aradi elfelejtett aradi hegedűművészről írtam, akiknek művészi pályája torzóban maradt vagy folytatásáról nincsenek információink. 

Temesvárról kedves olvasónk, Bloch Rudolfné ny. zongoratanár  jelezte, hogy tud a folytatásról. Weil Magda csodás Amati hegedűjének sorsa ugyan számára is ismeretlen, de az 1942-ben öngyilkosságot elkövető művésznőnek volt még két mesterhegedűje: a Steiner-készítésű hangszer férjéhez, Bloch Rudolfhoz, az aradi  Filharmónia egykori koncertmesteréhez  került. A Tóth-féle hegedű pedig szintén Aradon maradt. Grosz Piroska, a művészeti népiskola néhai tanárnőjének tulajdonában.

A sors néha nagyon összekuszálja a szálakat. Grosz Piroska az 1940-es évek végén hegedűtanárom volt az említett iskolában.

Éppen az ilyen véletlenekből kipattanó információkra számítok, mikor az aradi közélet egy másik jeles értelmiségijének életútját vázolom fel. Papp Andorról van szó, akiről a 2002-ben megjelent Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztői is jobbára csak a helyi könyvtárban fellelhető adatokra támaszkodhattak.

Papp Andor költő, író,  újság- és színházi szaklap-szerkesztő volt a két világháború közötti években. Már nem egészen fiatalon, hiszen 1870-ben született. De elbeszéléseit, verseit már korábban közölte. A szív világából című elbeszélés kötete 1896-ban jelent meg, verseskötetét Aradon adta ki 1916-ban. 1927-ben Befelé könnyezem címmel publikált egy félszáz költeményt tartalmazó válogatást. Vérnyomok a hóban című regénye ponyva ízű címe ellenére nem krimi, hanem a magyar népélet sajátos Papp andoros felvillantása. Lilli címmel megjelentetett, egy színésznőről szóló regénye 1936-ban  került a könyvpiacra.

Még a háború éveiben is aktív volt. 1941-ben A ma hősnője és más figurák címmel verses elbeszéléseket közölt.

Papp Andornak a zavartalan írói-szerkesztői munkához biztosított volt a családi háttere. Felesége, Pappné Heinrich Emma szintén szépirodalmi hajlamokkal és ambíciókkal megáldott hölgy volt.

De a pernyávai családi ház „alkotóműhelyében” egy jelentős színházi lap is megszületett: az Erdélyi Magyar Színpad. Ezzel az új címmel Papp Andor tulajdonképpen átvette és kibővítette a László B. Jenő és Mayer Béla Aradi Színpad című lapját.

Ha most kézbe vesszük a füzet formájú, pár oldalas, fotókkal illusztrált lapocska néhány fennmaradt példányát, az érzésünk az, hogy a két világháború közötti Magyarország egyik legnépszerűbb magazinjának, a Színházi Életnek egy szerényebb, vidéki változatát lapozgatjuk. És nem járunk messze az igazságtól. Csakhogy ezek a Temesváron és Aradon megjelenő színházi pletykalapok nagyon értékes forrásai a két világháború között erdélyi magyar színjátszásnak, hiszen a koncessziós években a teátrumok társulata szinte évadonként változott,  és ezekről a lap részletesen beszámolt. Aradon Szendrey Mihály hosszas direktorsága és társulatszervező és -megtartó tehetsége némiképp kivételnek számít.

Papp Andor színházi magazinja ma már ritkaság. Mint ahogy ritkaságnak tekinthető a szerkesztésben megjelent Délvidék (1909-1913), annak Nagy Képes Naptára, illetve az ugyancsak Papp Andor nevéhez fűződő Kis Újság és Magyar Naptárának 1936-1942 között kiadott hat kötete és az ezt követő Népnaptár három kötete.

Papp Andor egy nehéz időszakban több volt Aradon a szellemi élet szürke eminenciásánál.

És ezt kár volna elfelejteni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'