JelenHaz
Vasárnap, 2019. július 21., 12.14
Pro urbe Puskel Péterrel

(Testvér)városi gondo(lato)k

A polgárõrség és a csendõrség járõreinek jelenléte rendkívül “diszkrét” Aradon. A diszkrét szót ezúttal úgy kell érteni, hogy úgy léteznek, hogy még véletlenül se legyenek ott, ahol szükség volna rájuk.


Szinte megfoghatatlan, hogy például miért nem járõröznek rendszeresen a Maros-parton, ahol a legtöbb kárt tesznek az alkalmi rongálók, a diszkókból, bárokból mámorosan hazatérõ huligánok. Persze nem lehetnek ott mindenütt, nincsenek annyian, de a kulcshelyeken, és ezeket minden aradi ismeri, ott lenne a helyük. Fõleg a hét végi késõi órákban. Akkor aligha fordulhatna elõ az, hogy a nyugdíjasok sakkasztalait, székeit a városháza mögött egyetlen éjszaka vandál kezek széttörjék.

Egyébként az is aradi paradoxon, hogy amíg a városháza pompás kivilágítása igazán nagyvárosias, addig udvara vaksötét, s a parkra nézõ hátsó utcarészen sem világítanak az utcai lámpák. (Itt elkelne belsõ világítás is.) Nem csoda, hogy a sötétség leple alatt éppen ezen a belvárosi részen zavartalanul garázdálkodnak a rongálók. Vasárnap este a kellemes idõben vettem a fáradságot, s másfél órán át sétáltam a városháza és a Park Szálló közötti szakaszon. Nos, járõrnek nyoma se volt. Annál több siheder nyúzta a gyermekpark hintáit. Némi túlzással azt is mondhatnám: este tíz felé “telt ház” volt a nemrég tetemes összegbõl felújított gyermekparkban a hintázásból és csúszdázásból rég kinõtt korosztályokból.
Errõl ennyit.
A múlt héten végre egy olyan várossal kötött testvértelepülési kapcsolatot Arad, amellyel az utóbbi néhány évben erõsebben összefonódtak fõleg a kulturális szálak, és amely egy “súlycsoportban” van velünk. Péccsel van mit kezdenünk, elsõsorban a mûemlékvédelem, az ígéretesen kibontakozó kulturális értékcserék területén. Gyulát a közelség, az ésszerûen kialakított fürdõvárosi jelleg, a Kézfogásoktól induló számos más közös akció, az ott élõ nagyszámú románság teszi vonzóvá számunkra. Hódmezõvásárhelyt Tóth Sándor mártíriuma.

Nagybecskerekkel (Zrenjanin) formálisak a kapcsolataink, a többi testvérváros megválasztása ma már, az idõk távlatából, egyenesen nevetségesnek tûnik és emlékeztet a romantikus ’90-es évekre, amikor az akkori városatyák pillanatnyi impulzusok hatására, a kellõ dokumentáció mellõzésével válogatták meg a testvér-, no meg a partnervárosokat. Némi malíciával azt is mondhatnánk: azzal a céllal, hogy minél távolabbi és minél egzotikusabb legyen. Hátha alkalmuk lesz ellátogatni oda. (A hosszú évtizedek röghöz kötöttsége után emberileg elfogadhatóbbnak tûnik az akkori motiváció, a féktelen utazási vágy.) Mi közünk van ma, például, az izraeli Gívataymhoz vagy a kínai Fushunhoz?

A városunkban megjelenõ és vállalkozásba kezdõ kínai kereskedõk, üzletemberek még véletlenül se arról a vidékrõl valók. Õk csak innen, a szomszédos Magyarországról, ahol már legalább egy évtizede megtelepedtek, a piacbõvítés érdekében tettek egy lépést keletre.

Romániában, még itt a határ mentén is kétségtelen egzotikumot képviselnek az anyanyelvükön kívül csak magyarul beszélõ kínai vállalkozók. És akkor a ma már csak a papíron létezõ partnervárosokat nem is részletezem. Olyanok akadnak közöttük, mint a németországi Ditzingen, a szlovákiai Trencsén vagy az angliai Kirklees.

Péccsel, a mûemlékekben gazdag, patinás egyetemi várossal, gazdasági és európai szintû kultúrközponttal Bognár Levente állhatatossága alapozta meg a testvérvárossá érett kapcsolatokat.

E téren, remélhetõleg, a gazdaság, az oktatás és a civil szféra mentén is eredményes lesz az együttmûködés.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Alma / Szombat, 2014. június 28., 13.49 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

I really like heniarg people speaking english when they've only just started learning, or dont know very much The mistakes are really coooool Sounds like you had a good time in Blackpool then?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'