JelenHaz
Kedd, 2019. május 21., 03.50

Tragikus sorsú exkatonák

Évekkel ezelőtt régi iskolatársam, Vekov Károly, kolozsvári egyetemi tanár az iránt érdeklődött, tudok-e valamit Sziklay Jenőről, mert a Magyar-Lengyel Baráti Társaság tőle kért információt a kiváló aradi ejtőernyősről, akiről emlékversenyt szerettek volna elnevezni.

Roppant restelltem, de még hírét se hallottam azidáig e kiváló embernek, akiről azt állították mások, hogy városunk szülötte.

Nos, a lázas kutatás kevés eredménnyel járt. Tény, hogy Sziklay aradiságának emlékeit még nem bányászták ki a helytörténészek. Egy-két részletet azonban sikerült megtudnom e kiváló repülőről és sportemberről.

Sziklay 1892-ben született Aradon és a Határ (Dornei) utca utca 53-55. szám alatt lakott.

A lakatosnak tanult. Az első világháborúban  az osztrák-magyar hadseregben szolgált a  tengerészet repülőosztályánál Triesztben. Az egyik legkiválóbb pilótának tartották.

A háború után is a katonai légierő kötelékében maradt. Ekkoriban kezdett kísérletezni az ejtőernyőkészítéssel és ugrással. Saját gyártmányú ejtőernyőjével végzett ugrásokat, általában 2000 m magasból. Előszőr hőlégballonból, majd repülőből.

Állítólag szülővárosában, Aradon is tartott demonstrációt 1924 vagy 1925-ben, de ennek sajtóvisszhangjára nem sikerült rábukkannom. Bukarestben viszont hatalmas ovációt váltott ki több ugrása.

Az egyszemélyes légiparádén ott volt Bukarest krémje, közöttük a hadügyminiszter is. A román főváros vezető lapjai, a Curentul, Universul, de a katonai szaklapnak számító Aripa is felsőfokban írtak merészségéről, ugrásának pontosságáról, a „talajfogás” technikájáról, kiváló ejtőernyőjéről.

Csupán az érdekesség kedvéért említem meg, hogy 1923-ban gyártották le Romániában az első hazai gyártású repülőgépet, az első világháborúban már  német Brandenburg-típusú repülőgépeket összeszerelő és a Marta autógyárat is beolvasztó vagongyárban, az Astrában. Ez a gép volt az Astra-Proto. Érthető, hogy egy román állampolgárságú ejtőernyős más típusú gépről végzett ugrása milyen szenzációszámba ment akkoriban.

A tragédia Lengyelországban következett be, ahol szintén ezrek figyelték honfitársunk ugrását.  1925. szeptember 27-én Piotrkow lengyel városban tartott bemutatóján az ejtőernyő nem nyílt ki. 33 évet élt.

Azt se tudni, miért nem temették el szülőföldjén.

Az is rejtély marad, hogy noha felesége és 2 gyermeke volt, miért nem vettek részt a temetésen.

Családja sorsáról semmi információval nem rendelkezünk.

Az ejtőernyőzés bátor aradi úttörőjének emlékét a nevét viselő nemzetközi ejtőernyősverseny őrzi.

Egy másik elfelejtett neves aradi Szömörkényi Károly grafikus, a második világháború alatti francia ellenállás egyik kiválósága.

Az ismert aradi műépítész, a minorita kultúrházat és az ITA-stadiont tervező Szömörkényi Rezső fia rövid, de kalandos életet élt. Szülővárosában, a Katolikus Főgimnáziumban tanult, Csíkszeredában érettségizett, majd Párizsban grafikusnak készült. Több pályázaton is sikerrel szerepelt. Munkáit Charles Somo néven szignálta.

Az angol királyi család számára tervezett reklámgrafikájával egycsapásra híres lett és bizonyára szép művészi pálya várt volna rá, ha nem tör ki a világháború. Önkéntesként jelentkezett a frontra, a Maginot-vonalnál német fogságba került. Megszökött és bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba.

A Gestapo vérdíjat tűzött ki a fejére, de nem tudták kézre keríteni.

A háború borzalmait átvészelte. A fehérvérűség végzett vele 1946-ban.

Mindössze 34 éves volt.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'