Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Szombat, 2019. november 16., 04.13
Pro urbe Puskel Péterrel

Vélt és valós dilemmák

Dühöng a kampány, a napi politika kulisszatitkaitól távol élő polgár csak kapkodja a fejét a záporesőként nyakába zúduló szennyáradattól. Pedig zsenge demokráciánk éveiben volt alkalma megedződni, de ilyenkor mégis felfordul a gyomra. Szinte elképzelhetetlen, mi mindenre képesek a várható húsosfazék mámorító illatától fűtött politikusaink a polgármesteri bársonyszékért és annak holdudvaráért.


E rovat bő egy évvel ezelőtti elindításakor feltett szándékom volt a hétköznapi politikának még a szelétől is távol tartani a város belső problémáinak taglalását. Csakhogy most rajzolódik ki az is, mennyi pénzzel hogyan fog sáfárkodni a május utáni városvezetés. Fel tud-e véglegesen zárkózni Arad a rohamütemben fejlődő és metropolisi álmokat dédelgető Nagyvárad és Temesvár szorításában az épített örökségét, gazdag és sokszínű kulturális hagyományait értékesítő, földrajzi adottságait ügyesen kamatoztató városok közé? Vagy beérjük azzal, hogy itt jobban élnek az emberek, erősebb a vásárlóerejük, s többen engedhetik meg maguknak azt, hogy a hét végén a szomszédos Battonyán, Gyulán, Gyopároson stb. a termálvízben vagy élményfürdőben izzadják ki magukból azt, amitől itthon a hétköznapi könyöklésben megcsömörlöttek. Mert mi nem voltunk képesek annak a lehetőségnek a kiaknázására, amit a szomszédok, ugyanazon geológiai törésvonal mentén, már évekkel ezelőtt a maguk javára fordítottak.

Különben a magyar vasutassztrájk kapcsán ismét kiderült, hogy a nagy európai nyitottság – néha teljesen érthetetlenül – éppen olyankor nem működik, amikor egy jóval merevebb kapcsolatban is mindkét félnek kutyakötelessége lenne az érintett másikat tájékoztatni. Három napig se Aradon, se Kürtösön nem tudtak épkézláb felvilágosítást adni a nemzetközi járatokról. A várótermekben rekedt emberek egymást kérdezgették, s kétségbeesetten kerestek valamilyen áthidaló megoldást. Rossz arra gondolni, mi történt azzal, aki “kiszámított” pénzzel ült fel a vonatra, a határ közelében leszállították és veszteglésre kényszerült.  Mert bőven voltak ilyenek. Mondanom se kell, bőven szórták az “áldást” az EU-s kapcsolatokra.

Furcsaságok akadnak persze saját portánkon is. Pontosabban saját portálunkon. Az Arad Municípiumi Polgármesteri Hivatal internetes portálján ugyanis a Moise Nicoară főgimnáziumról (nem a minoriták gimnáziumáról) az a hatalmas “csúsztatás” olvasható, hogy 1745-ben alapították, mint a város első gimnáziumát, ami a 19. században líceummá alakult. Úgy látszik, hogy ezek szerint Eötvös József kultuszminisztersége idején Aradon egy román gimnázium alapjait fektette le 1869-ban, nem a Magyar Királyi Főgimnáziumét. Innen egyenes az abszurd következtetés is, hogy az M. N. közvetlen elődje a minoriták gimnáziuma (?) lett volna és abban, nyilván, román nyelven tanítottak.

Akkor, kérem tisztelettel, a Csikynek, azaz az egykori római katolikus főgimnáziumnak mi volt a jogelődje? Talán a falusi ortodox pópákat felkészítő Preparandia?
Hogy is mondta annak idején a tévékabaréban Rajkin? Van benne valami, de nem az igazi...
Én még reménykedem: nem lehet túl messze az idő, amikor az ilyen spekulatív, az eseményeket összemosó megfogalmazások is eltűnnek a város történetéből.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'