JelenHaz
Vasárnap, 2019. augusztus 18., 11.53

Rendszerhiba

2019. augusztus 01., 04.00
Csütörtök
Nem akartam e témában megszólalni, „osztani az észt”, eleget cikkezett róla a hazai sajtó. A tévéállomások napok óta ezzel vannak tele, lapunkban is számos cikk jelent meg róla. De a szegény belügyminiszter menesztése (pontosabban lemondása) a caracali ügy kapcsán betette az ajtót.

Az ilyenre mondják, hogy „becsületbeli ügy”. Jó, hogy ilyenek is vannak, bár egy hat napja tárcájának vezető székében ült embernek az alapvető problémák megismerésére sem (esetleges kiküszöbölésére meg pláne nem) nyílhatott lehetősége.
A tárgyalt, egy tinédzser lány meggyilkolásának esetében méltán felbolydult román társadalomnak azonban beadnak egy-két nyugtató injekciót – sürgősen elbocsátanak néhány, magasabb rangú, rendőrségi, közigazgatási stb. főembert –, s a beteg lassacskán megnyugszik, hogy lám, igazság szolgáltatott. A vétkes megbűnhődött. Új belügyminisztert, országos, megyei, helyi rendőrfőnököt stb. nem nehéz találni, mindig akad jelentkező.
Ami azonban nehéz, és igazi gond: a rendszer megreformálása, a kor szintjére hozatala. A rendszerváltoztatás, egy bizonyos területen.
Merthogy a szerencsétlen sorsú, meggyilkolt 15 éves lány halálának kapcsán súlyos rendszerhibák merülnek fel. Amelyeket, természetesen (kezdetben és elterelésként) valaki(k)re rá kell kenni. Ki merné kimondani – az éppen regnáló hatalom aligha lenne hajlandó, ha nem kényszerül rá –, hogy valójában alapvető hibáról van szó? S  ha a mai hatalom azt mondaná, hogy nem csak az övéről, ki hinné el?
Az emberi társadalomból, minden eddigi jel és mutató szerint lehetetlen teljesen kiküszöbölni az ún. antiszociális elemeket és cselekményeket – (tömeg)gyilkosokat, merénylőket stb. –, még akkor sem, ha kiterjedt, nagy apparátussal működő, hatalmas finanszírozású, profinak mondott struktúrák, gondoljunk csak az amerikai FBI-ra, CIA-re, szállnak szembe vele.
Az azonban, hogy egy mobiltelefon-hívást a viszonylag kicsi Olt megyei kisváros környékén se tudjanak bemérni, ha életről-halálról (bár biztosan honnan tudható, hogy ilyenekről?) van szó, az már zsenáns.
Nem árt azon is elgondolkodni: mennyire etikus, elfogadható, hogy valamely telefon-felhasználó helyzetét, esetleg akarata ellenére, pillanatonként rögzíthessék, bemérhessék?
Hol a jó és a rossz, a kívánatos és az elítélendő közötti határ?
Hadd ne válaszoljak, a pontos és kívánatosnak vélt ítéletet magam sem ismerem.
Mindössze arra hívnám fel a kedves olvasó figyelmét, hogy a világ dolgai gyakran bonyolultabbak, mint ahogy első pillantásra tűnnek. Annyival mindenesetre, hogy érdemes lenne elgondolkodni fölöttük.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'