Kedd, 2018. július 17., 22.01

Rózsaszín karácsonyfa

Karácsonyfát vásárolni indultam. A piacokon a fenyő fajtájától függően csillagászati áron kínálják a fákat. Métere 2000-5000 Ft, attól függően, mennyire hullatja levelét, mennyire illatos, mennyire friss...

– Miért nem veszel műfenyőt? – firtatja a barátnőm. –  Azt egyszer megveszed, aztán sok éven át van fád...

– No és az illat? – kérdezem.

– Ó, az sem gond – feleli –, bárhol vehetsz fenyőillatú sprayt, és kész a tökéletes illúzió.

Utánajárok a dolognak, már csak kíváncsiságból is. Mostanában az igazi fenyőfáknak sincs igazán markáns fenyőillata, mint régen, hát a spray-nél kezdem. Olyan büdös, hogy elszédülök tőle. A fenyőillatúnak titulált fertőtlenítőszerre emlékeztet, amelyet még a wc-be sem öntök szívesen.

Műfenyő-témában sokkal nagyobb a választék. Találok nagyot, kisebbet, sőt asztali váza méretűt is, repülőgépből nézve tényleg fenyőre hasonlít. Közelről gusztustalan, csíkokra szabdalt műanyag fecnik... borzas förmedvény.

Miért éppen fenyőfa, kérdezhetjük. Miért pont ez a karácsonyi szimbólum? A fenyő feltehetően már az emberiség őskorában is mágikus fa volt. Örökzöld ágai a téli napforduló utáni világosságot, az újjászületést, a meleg és a fény visszatértét, a rontó szellemek kiűzését hirdetik. Szimbolizálják az életerőt, az állandóságot, a hosszú életet, a halhatatlanságot.  Az erdei fenyőnek elsősorban Japánban és Kínában nagy a kultusza. Hitük szerint az élők testét és a holtak lelkét erősíti. Egy régi kínai monda szerint a fenyőfa adott élelmet és szolgált orvosságként a hegyekben élő, filozófiával és orvostudománnyal foglalkozó, hosszú életkort megélt taoista szerzetesek számára. A párban növekvő fenyők a házasságban töltött boldogság jelképei.

Egy magyar monda szerint pedig, amikor Jézus a földön járt, és üldözői elől el akart bújni, a dúslombú fák félelmükben megtagadták tőle a védelmet, a gyér levelű fenyő azonban elrejtette ellenségei elöl. Az Úr ezután megáldotta ezt a fát. Azóta a fenyőfa örökzöld, levelei nem hullanak le; s az év egy napján, karácsonykor gyertyákat gyújtanak rajta, hogy Istenre emlékezzenek. Ezért hívják a fenyőfát Isten fájának vagy karácsonyfának. A zöld pedig a remény színe.

A dolgok netovábbja ezek után a színválaszték. Mert van zöld, akárcsak a természetben, fehér, mintha hó borítaná – ez még elviselhető – de a rózsaszín, kék, lila és fekete színű műfenyőtől kiborulok. Hová állítják ezeket? Rózsaszín lányszobába a rózsaszínt, kék hálószobába a kéket, lila nappaliba a lilát, no de a feketét? És mindhez azonos, megfelelő színű díszeket is kínálnak: rózsaszínt, kéket, lilát... amelyek a szép zöld élő fenyőn valóban jól nézhetnek ki, de képzeljünk el egy talpig rózsaszín, rózsaszínnel díszített műfenyőt... Jézusmária! Nem akarom végiggondolni. Pedig ez a trendi... Ez a divat. Az elegáns emberek így csinálják... Állítólag...

Kis unokahúgaimnak szép karácsonyi képeskönyveket vettem, állatok, manók, tündérek karácsonyi ünnepléséről... Mindenik könyvben szépséges zöld fenyőket rajzolnak piros, kék, fehér gömbökkel, ragyogó arany csillagokkal, kis piros, fehér gyertyákkal... Képzeljék el, mit mondhatnék nekik, ha szobámban egy lila karácsonyfával találnák szembe magukat?

A szomszédom, Marika néni jön haza a piacról. Kezében két szép, nagy fenyőág.

– A vázába teszem – mondja az öreg –, mellette meggyújtom a gyertyát, és elmondok fölötte egy szép imát.

Én is ezt teszem majd. Ő és én már nem tudjuk befogadni ezt a művilágot, a divattá ocsmányodott, megölt jelképeket. Nem fogunk rózsaszín karácsonyfa alatt állni rózsaszín ruhában, nekünk a zöld fa, az örök élet és a remény természetes illata, színe, hangulata jelenti az ünnepet. A szívünkben minden évben újra és újra megszülető, megváltó, örökéletű Jézus születésének napját.  


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'