Péntek, 2017. december 15., 19.48

Sorok egy öreg barát halálára

Az idő kérlelhetetlenül megy előre, halad, járja a maga útját. Hol sietve, máskor némi késéssel, olykor kínos pontossággal jelzi a földi halandónak, álljon meg, nincs tovább, vége.

 

A beintett „stop” mindenképpen fáj azoknak, akik még maradnak, akik kikísérnek, akik integetnek. És nagyon faj a családnak.

A gyászt kísérő fájdalmat, nem oldja az eltávozott kora.

– Szép élete volt.

– Még élhetett volna.

– Nem szenvedett sokat.

– Eljött az ő ideje is.

Mondjuk ezeket, mondunk ehhez hasonlókat is. Búcsúztatásakor méltatjuk munkásságát, ígérjük, emlékét megőrizzük.

Benczik Sándor, negyedszázaddal ezelőtt tanácsomat kérte, közben elmondta politikai hitvallását. Hozzátette:

– Mindenek előtte magyar ember vagyok.   

Az volt! Amikor szükség volt rá, önzetlenül mondott „jelen”-t.       

Közösségünkért munkálkodó „öreg harcos” volt. Érzékeny is volt. Okkal.

Fáj, rossz érzéssel maradok, ha egy jó ismerős, egy barát temetésén nem vehetek részt. Ilyenkor gondolkodom, igyekszem pontosan megrajzolni magamnak, ki is volt ő?

A fentiekhez még hozzá teszem: Benczik Sándor nagyon értékes „Kisemberként”, jó családapaként marad meg emlékezetemben.

Emléke legyen áldott.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: ErickVed / Péntek, 2017. szeptember 22., 16.26 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hello. And Bye.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu