JelenHaz
Péntek, 2019. december 13., 03.07

Székely autonómia - Kiút az autonómiák káoszából

 
 
2008. szeptember 15., 17.10
Hétfõ

A manna.ro honlapon, megjelent egy cikk, Czika Tihamér tollából, Autonómia káosz címen. Ezen írás szerzője, elég komoly érveket sorakoztat fel, hogy miben is áll, a magyar-székely, közgondolkodás, kaotikussága a székely autonómiáról. A szerző ezzel kapcsolatos meglátásai: 1. Túl sok modellt futtatunk egyszerre, elégséges magyarázat nélkül. 2. Köd van a fejekben arról, hogy mit is jelentenek egyenként ezek a modellek. 3. Túl sok csatornából jön a túl sokféle üzenet, semmiféle egyeztetés nélkül. 4. Nincsenek egységes támogatottságot élvező tervezetek. 5. Az „autonómia" szó bűvölete és felelőtlen használata. Ezekkel én nem akarok vitatkozni sem pro sem kontra, nem is kell, mert egyértelmű az autonómia körüli káosz.

 

Szerintem arra kell rákérdeznünk, hogy miért van káosz?! Egy nemzeti törekvés, ha nem az illető nemzet kollektív tudattalanjából feltörő törekvés, hanem csak egyesek elméjének, karrierjüket segítő, puszta elmebeli találmánya, akkor az osztódással fog szaporodni és zűrzavarhoz vezet. A nemzeti törekvésnek a kollektív szellem, a nemzeti, kollektív tudattalanból feltörő kollektív akarat ad egységet. A nemzet vitalitása az belülről fakad, a nemzeti lélekből, a kollektív nemzeti tudattalanban rejlő ösztönökből, ennek kellene lennie az autonómia törekvés mögött, ha az igazi lenne.

 

Valami létrejöttéhez, elég, hogy elmebeli szülemény legyen, ez tipikus nyugati gondolat, tehát ez kultúránkban is gyökerezik. Kultúránkban gyökerezik az a szemlélet, hogy a külső a megtartó erő, ez pedig pusztán az elme szintjén mozog. Max Weber szociológus, a vallások szintjén, nagyszerűen leírja ezt a nyugati mentalitást. Weber szerint, a katolicizmus, megtartó ereje a jog, a külső törvény. Ezzel ellentétezi az ortodoxiát, melynek a belső képet látja megtartó erejének, mely erősebbnek bizonyult a külső törvénynél: az ortodoxiát, nem tépték annyira szét a különböző vallási törekvések, mint a katolicizmust. Ezt arra hoztam fel példának, hogy a belső megtartó ereje erősebb, mint a külső mentális szint, és az igazi megtartó nemzeti törekvésnek belülről kell indulnia. Weber jó példát szolgáltat az egyházakkal, hogy nyugat miben látja a megtartó erőt.

 

Az egész magyarságnál hiányzik, már Mohács óta, ez a nemzeti kollektív tudattalanból feltörő, vitalitás, megmaradni akarás, mely egységben fogja a nemzet törekvéseit. Ez is egy, alapvető negatív folyamat, mely több száz éve tart a nemzetünk életében és melyet nem vesz senki tudomásul. Ezen alapszik az, hogy az autonómia törekvés egy inkább csak mentális szintű törekvés, és nélkülözi, a nemzeti lélekből feltörő, kollektív, egybefonó nemzeti akaratot. Tehát a káosz az autonómia körül, annak köszönhető, hogy mentális szinten mozog és nem a néplélekből feltörő élni akarás, közös akarat. Zavar ott van az elmékben, ahol a belső lelki központ elveszíti összpontosító erejét, nem veszik tudomásul. A néplélek képes egy belső szervező erőként működni a nép életében, de sajnos ez nem látszik a magyarság életében, sem az autonómiáról szóló diskurzusban.

 

Na, de a zavar nem csak a fent leírtaknak köszönhető az autonómiáról szóló közgondolkodásnak, hanem annak is, hogy az államot kezében tartó terrorszervezet, módszeresen zilálja az autonómiáról szóló közgondolkodást. Egy írásomban, ahol összehasonlítottam a magyar és román rendőrséget, megállapítottam, hogy a románok a megelőzésre nagy hangsúlyt fektetnek, olyan mozgalmak esetén, mely nekik nem szimpatikus. De ezt leginkább a román gondolkodásban érjük tetten. Iorga, román történész azt írja, hogy a románok, nem is annyira az aktiv ellenállást választották az elnyomókkal szemben, hanem inkább kijátszották az őket elnyomókat. Ennek az ellentéte, amikor ők az elnyomok. Sok esetben itt is elkerülik a direkt konfrontációt, elvük, gyakorlatuk, erőszak nélkül, ez főleg a jelenben működik, leszerelni, manipulációval csirájában elfojtani az általuk elnyomottak törekvéseit. Egyszerűen szólva, diverzióval, csirájában szétszórják, semlegesítik az autonómiatörekvést.

 

A gond, hogy nagyon eredményesen teszik, egyszerűen lehetetlenné teszik egy valós, központosított autonómia törekvés létrejöttét. Természetesen feltehetjük a kérdést, hogy miért ilyen eredményesek? Erre is érvényes a fenti magyarázat: ahol nincs belülről jövő nemzeti akart, ott nem nehéz szétszórni a népet. Ahol maga nép maga szétszórt, ott könnyű az ellenség bomlasztó tevékenysége. A magyarság a székelység egyszerűen védtelen az ellene irányuló intézményes bomlasztó tevékenységgel szemben, mert nem működnek a nemzet spontán önvédelmi reflexei. A nemzetet, nem is annyira az intézményei tartanak meg, - mert azok épp akkor működésképtelenek mikor a nemzet bajban van -, mint a spontán, nem intézményes, nemzeti önvédelmi reflexek. A magyarság nemzeti spontán önvédelmi reflexei Mohács óta bénák, a nemzet nehéz óráiban azóta sem működnek. Ahol nincs a nemzet kollektív tudattalanjából feltörő vitalitás ott spontán önvédelmi reflexek sem működnek a nemzet történelmében. Erre lehet, hogy vannak akik azt mondják, hogy hát akkor mik a szabadságharcaink? Azok nem a vitalitás jelei voltak, nem a spontán önvédelem reflexei, hanem egy kétségbeesett nép harca. Iorgának van egy nagy igaza, hogy a vitalitás nem időszakosan fellobbanó, a szabadságharcokban nyilvánul meg, hanem folyamatosan.

A fenti probléma egy olyan megoldást igényel, mely a jelen kultúránkban nem megvalósítható. De akkor mi a teendő, hogy gyorsan eloszlassuk az autonómia körüli zavart. Minden törekvésnek koncentráltnak kell lennie, mert akkor eredményes. Azt mondom, hogy az autonómia törekvést le kell egyszerűsíteni. Két lépcsőssé kell tenni. Az első lépcsőt írom le csak. Az elsőben, egy néhány ponttá kell összefoglalni a követeléseket. Itt amit leírok csak villámpéldák.

 

A Székelyföld hivatalos nyelve legyen a magyar, a román és később, folyamatosan bevezetve a roma.

 

A Székelyföldön, az intézmények vezetői és azok alkalmazottai legyenek székelyek és más nemzetiségűek létszámuk arányában.

 

A Székelyföldön a rendőrség és az egyéb rendfenntartók legyenek székelyek, a többi nemzetiség legyen számarányának megfelelően képviselve

 

Az adó és egyéb bevételeknek kilencvenöt százaléka maradjon a Székelyföldön.

 

A román hadsereg és a román titkosszolgálat vonuljon ki a Székelyföldről.

 

Ezen követeléseket alkuval nem fogjuk kivinni. Sokan azt hangoztatják, hogy a magyar európai nép és európai módon követel párbeszéd révén. Szerintem a polgári engedetlenség is európai és demokratikus. Itt csak egy példát adok, a Gandhi félét, az éhségsztrájkot. A követeléseket alá lehetne támasztani a csoportos és többlépcsős éhségsztrájkkal. Ennek az lenne az előnye, hogy egy nagyon egyszerű követelési mód, nem fogja annyira a diverzió. A követeléseinket azért kell rövid pontokba foglalni, leegyszerűsíteni és ahhoz azért kell roppant egyszerű harcmódot választani, hogy az ellenfél ne tudjon szétszórni. Az egész titka a roppant egyszerűség.

 

A csoportos és többlépcsős éhségsztrájk módozata a következő lenne. A Székelyföld városaiban, nagy településein, csoportokat kell létrehozni, melyek fokozatosan lépnek éhségsztrájkba, nem egyszerre. Az éhségsztrájk ideje is fokozatos lenne, nem folyamatos. Először három napig tartana az éhségsztrájk, utána egy idő elteltével, öt napig éhségsztrájkolnának a csoportok, egy szünet elteltével, megint újrakezdenék, amit nyolc napig tartanának és így tovább.

 

Egy törekvésnek fontos, hogy az adott közösség minden tagja részesnek érezze magát, az övének érezze. A romániai forradalom vajon miért volt médiatizálva, direktbe közvetítve? Hogy az egész lakosság érezze magáénak. És amit a lakosság magáénak érez arról nem veszi észre, hogy átverés. Ha meg észre is veszi, utólag, akkor már késő, mert nem harcol senki az ellen amit valameddig magáénak érzett, nem szívesen látja be, hogy megszívatták azzal amit magáénak érzett. Ha a hatalomnak olyan fontos volt, hogy egy nemzet magáénak érezzen egy forradalmat, akkor nekünk tanulságnak kell, lennie ennek, hogy a székelységnek is magáénak kell éreznie az autonómia harcot. Egy közösség akkor érez valamit magáénak, ha annak aktív részese. Akik tényleg akarják az autonómiát azok bevonják a székelyeket is. A polgári engedetlenségnek különböző formái vannak melyekbe be lehet vonni az embereket, a harc aktív részesévé lehet tenni őket. A tömegek bevonását egyik párt sem tűzte a zászlajára, a nép nélkül akarnak autonómiát a politikai párbeszédre hivatkozva. De ha ki is párbeszédelik az autonómiát, amit én nem hiszek, akkor azt az autonómiát, a székelyek nem fogják a magukénak érezni és az a megszületett autonómia bébihalála lesz. Egy nép, amit a harc folyamatában nem érzett a magáénak, az az után sem érez a magáénak, amikor már kiharcolták. A megkapott autonómia nem minden, azzal kell tudni élni is. De, hogy éljen egy nép az autonómiával, ha azt nem érzi a magáénak, mert a vezetői nem tettek arról, hogy a nép magáénak érezze a törekvést és annak eredményét. A csoportos éhségsztrájk egy lépés lenne, hogy az autonómia törekvést a székelység magáénak érezze.

 

Nagy Attila Puli


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: EP / Vasárnap, 2008. szeptember 21., 20.14 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Szerintem, örüljünk neki, jobb ha nem szol es nem ved es nem tamad,- a legjobb ha hallgat.-
Hozzászólt: Koppány / Vasárnap, 2008. szeptember 21., 18.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Furcsa, h a puli ur nem vedi meg ezt a cikket.
Hozzászólt: Szoverdfi / Szombat, 2008. szeptember 20., 20.36 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

EPnek:
nem voltam eleg vilagos. Ranezek a cikk hosszara, rajovok hogy puli keze van benne, s feladom :)
Hozzászólt: Murvai Miklós / Péntek, 2008. szeptember 19., 22.44 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Még nem szóltam hozzá, mert várom a második lépcsőt, amelyet az éhségsztájkot túlélőknek majd teljesíteni kell.
Ha már mégis itt vagyok elmondanám, hogy volt egy biboldó egységvezetőm, Feri bá. Jóeszű, túlélőművész, hazajött valamelyik haláltáborból, a jég hátán is megélt, de ugyancsak szabadszájú. Amikor egyszer az egységénél normát akartunk emelni az egyik újítása bevezetése után, aszongya nekem:" Főnök úr! Sohse tartsa vissza a szellentését, mert az a gerincvelőn keresztül felmegy az agyba, s attól támadnak ezek a gané gondolatok." Azóta is igyekszem nem visszatartani. Talán a szerzőnek is meg kéne fontolnia (Isten nyugosztalja) Feribá jótanácsát.
Hozzászólt: Koppány / Péntek, 2008. szeptember 19., 20.33 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

EP-nek: :)
Hozzászólt: EP / Péntek, 2008. szeptember 19., 16.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az is megtörtenhet, hogy a legtöbbünk ugy van vele mint Sz.Sz.Zoltan, aki ranezz a cikk hosszara es feladja, en meg megnezem ki a szerzö es abban a pillanatban feladom, megha tenylegesen vannak itt-ott olyan gondolatok amikkel meg egyet is ertek.
Hozzászólt: Koppány / Péntek, 2008. szeptember 19., 13.54 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Meg azert, mert mindezt mar elotte is leirtak. Ha nem is szo szerint, de erthetobben, normalisabban...
Hozzászólt: Árpád / Péntek, 2008. szeptember 19., 13.23 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem, mert valószinüleg a szerzőnek legalább részben igaza van.
Hozzászólt: Koppány / Péntek, 2008. szeptember 19., 13.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nahat... Ez a rendkivuli cikk semmi komoly vihart nem kavar? :)
Hozzászólt: Koppány / Kedd, 2008. szeptember 16., 13.35 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

:) en odaig jutottam, hogy cikk Czika tollabol. Ez annyira jo: czikk czika... Hehe... :P
Hozzászólt: Szoverdfi / Kedd, 2008. szeptember 16., 09.42 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

En csak ranezek a cikk hosszara es feladom :)
Hozzászólt: Árpád / Kedd, 2008. szeptember 16., 00.52 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Túl sok ötlet egy irásnak, de abban nagy igaza van hogy a káosz ugymond "totál" az autonómia terén, nem is csoda mikor nem tudjuk hogy mit is akarunk, meg ha akarjuk is, azt legalább 10 féle képpen.
Hozzászólt: vagyim / Hétfõ, 2008. szeptember 15., 21.44 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Mi is ehsegsztrajkoljunk itt a vegeken?
Hozzászólt: deszka / Hétfõ, 2008. szeptember 15., 19.55 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Fantasztikus ! ( Bocs , akik ismernek tudják , hogy ilyesmihez nem szólok hozzá , még részegen sem , pedig soha nem tudtam leinni magam úgy igazán . )
Fejpénz picim , fejpénz és meg van oldva a dolog , csak az a kérdés ki fizet ?
Nem én találtam ki , de alkalmazható . Irtam mindezt az estleges viták elkerülése érdekében , nem egészséges .

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'