Tavasz

Tegnap megérkezett a tavasz. 

Nem, nem a meteorológiai, a téli időjárás az idén sehogy sem akar elköszönni, hanem a szakszervezeti.

A tiltakozó hullámoknak se hó-, se szélvihar, se árvízveszély nem tud ellenszegülni, nem a természet, hanem a kormány, a parlament, az elnöki hivatal és a vezető pártok dolga lenne, hogy elejét vegyék az egyre általánosabbá váló elégedetlenségnek.

A szakszervezetek előre figyelmeztették a hatalmat: tavaszig még várnak, s ha a bukaresti csúcspalotákban továbbra is ragaszkodnak az új, szerintük igazságtalanságokat okozó egységes fizetési törvény alkalmazásához és a  hasonlóan méltánytalan nyugdíjtörvényhez, a nyugdíjaztatások életkori előrehozatalához, megindul a szervezett elégedetlenségi lavina.

A tegnap kezdődött figyelmeztető tiltakozó őrségek ezekben a napokban még csak Temesvárt, Szatmárt, Konstancát, s néhány nagyvárost érintenek, de a terv már megvan globális tüntetésekre, nagygyűlésekre, sztrájkokra és általános sztrájkokra is.

Spontán munkabeszüntetések is lehetségesek, ahogy azt egyik megyénk pedagógusai bizonyították, akik azért hagyták abba néhány órára a tanítást, mivel nem kapták meg fizetésüket.

Az elbocsátások elleni tiltakozással fenyegetőznek a vasutasok is, Sándor-napkor pedig a bukaresti metró dolgozói hagyják abba a munkát. 

S miközben napról napra fokozódik a társadalmi elégedetlenség, a munkanélküliek száma hivatalosan háromnegyedmillióra, a valóságban egymillióra emelkedett, a hatalom továbbra is a maga együgyű játékait folytatja.

A kormány újabb és újabb ellentmondásos tűzoltó-intézkedéseket hoz, a parlament azzal van elfoglalva, hogy leváltsa a szenátus elnökét, az államelnök a japán császárnál vizitál, a politikai pártok pedig azzal vannak elfoglalva, miként büntessék meg azokat, akik harminc ezüstért eladták szent érdekeiket.

Van egy jó tavaszi hírünk is: a román parlament vezetősége jóváhagyta, hogy elhalasszák a március tizenötödikei plenárist, hogy az RMDSZ képviselői is részt vehessenek az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának eseményein.Ami aligha lett volna lehetséges, ha az RMDSZ nem lenne kormányon – aminek inkább hátrányai, mint előnyei vannak.

Furcsálljuk, például, hogy ha már az RMDSZ belement a szenátus ellenzékbe került elnökének leváltásába, miért nem javasol saját jelöltet az állam második tisztségébe.

Frunda Györgyöt most talán még meg is szavaznák.