Szombat, 2018. szeptember 22., 02.35

Erős és gyenge hitűek

  Hallgatom a rádióban a film alkotójával készített beszélgetést a hivatalos eljárás stádiumáról a legnagyobb erdélyi püspök, Márton Áron boldoggá avatásáról. Még vannak, akik személyesen vallanak az „ember-katedrális” nagyságáról, tartásáról. És nem volt egyedül abban a barbár korban! Ismerjük, hogy nemrég volt a vértanú-püspök Bogdánffy Szilárd boldoggá avatása. És melléje sorolhatnánk a munkatáborban meghalt aradi Karácsonyi Istvánt. Avagy a borzalmakat túlélő Csiha Kálmán református és Mózes Árpád evangélikus püspököt, Gruber Ernő aradi plébánost, de a romániai börtönöket, munkatáborokat megjárt, megkínzott, megalázott valamennyi római katolikus, református, evangélikus papot, neoprotestáns prédikátort.

Mindazokat az erős hitűeket, akik nem adták be derekukat, töretlenül hittek a vallásukban, a népük jövőjében. Ők hűek maradtak Istennek, az anyaszentegyháznak, a közösségnek tett esküjükhöz, anyanyelvükhöz. Az ő gerincüket nem sikerült megtörnie semmilyen diktatúrának.

Elgondolkozom azon, hogy velük összehasonlítva mennyi gyenge hitű nemzettársunk van. Akik kényszer nélkül olyan könnyen feladják saját, avagy gyermekeik anyanyelvét, amikor a többségi iskolába íratják őket. Akik ünnepnapokon nem fogják kézen gyermekeiket, s nem viszik őket az anyanyelvű istentiszteletre. Majd csodálkoznak azon, hogy igényük sem lesz arra, hogy nemzeti identitásukat megtartsák, hogy saját nemzetbeliek társaságát keressék, hogy ugyanolyan nyelvet beszélő párt válasszanak maguknak. Ezek a fiatalok (vegyes házasságok alkalmával) olyan könnyen lemondanak majd szüleik, elődeik évszázados, évezredes hitéről, s más felekezet templomában az állam nyelvén mondják ki az igent.

Uram, miért nem adod, hogy az írás elején említett nagy elődökhöz hasonló erős hitű szülők neveljék utódainkat?


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'