Ujj János
Azt hiszem, nem tévedek, ha állítom: az EU vezetői immár úgy bánják azt, hogy Közép- és Kelet-Európa államait túl korán felvették a tagállamok sorába, mint a kutya, amely kilencet fialt. 
Az én generációm tagjai közül mindazok, akik a középiskolában rendszeres testedzést végeztek, a mai napig hűek maradtak a sporthoz. (Nem is szólva örökifjú tanárunkról, aki nyaranta most is kétnaponként teniszezik a Maros-parti salakpályákon.
Több mint egy héten keresztül minden hírműsor rádióban, televízióban a haiti földrengéssel kezdődött. A földmozgás óriási pusztítást végzett a mintegy hét és fél milliós szigetállamban.
Olvasom, hogy az egyik afrikai állam az egész kontinenst átszelő, 15 km széles erdősáv telepítését kezdeményezte a Szahara terjedésének megakadályozására. Jobb később…
Kedves ismerősöm érdeklődik, hogy van-e bankszámlám egy bizonyos pénzintézetben. Mondom, nincs, mert…
Biztosan állítom: az elnökválasztás nem kavarta fel úgy az erdélyi magyar közéletet, mint a kábeltelevízió fővárosi vezetőségének decemberi határozata. Mindenki az egyik magyar közszolgálati adó eltűnését kommentálta. Telefonhívások százai-ezrei keresték a felelőst.
Életem első karácsonyi tartalmú írását a 20 évvel ezelőtti forradalom első évfordulóján kérte tőlem egy anyaországi lap. (1989-ig romániai lapban még a karácsony szót sem volt szabad leírni!)
Talán ilyen intenzitással az utóbbi két évtizedben egyszer sem folyt politikai harc, mint most. Durva, agresszív propagandának voltunk tanúi – minden résztvevő részéről. Bár rendelkezések sora szabályozza a kampány lebonyolítását, azt jószerével senki sem tekinti maga számára kötelezőnek. (A másikon viszont számon kéri!)
Egyik korábbi jegyzetemben megírtam, hogy a sportközvetítésekkor minden esetben a kis nemzetek csapatának szurkolok. Mert tudom, mennyivel több áldozat van egy kis nemzet sporteredményeiben: mennyivel nehezebb a kiválasztás, mennyivel kisebbek az anyagi lehetőségek, gyengébbek az edzési feltételek. És az sem mellékes, hogy a bíróknak legtöbbször a több pénz felé „lejt a pálya”.
Tízéves érettségi találkozó. Nem nyár elején, nem is kora ősszel, a szabadságok befejezését követően, ahogyan az utóbbi években szokássá vált. Novemberben. Mert csak ekkorra sikerült időpontot egyeztetniük a tíz évvel ezelőtt végzett, nagyon elfoglalt fiúknak-leányoknak. Bocsánat: immár felnőtt hölgyeknek és uraknak.
Nem sérelmeink felelevenítése szándékával írom e sorokat, csak keserűen állapítom meg, amit minden történelmet egy kicsit is ismerő tud: a magyar nem tartozik a jó diplomáciai érzékkel megáldott nemzetek sorába.
Miután ismertté vált, kinek ítélték oda az idei irodalmi Nobel-díjat, akadt olyan román média, amelyben úgy jelent meg, hogy megvan a második román Nobel-díjas kitüntetett, mégpedig a román származású Herta Müller személyében.
Annak idején, a diktatúra alatt valamennyien tudtuk, hogy mifelénk, a nagydobra vert „rekordtermések” ellenére miért volt olyan rossz az ellátás. Hogy miért voltak olyan ízetlenek az alapélelmiszerek.
Nem térek vissza az aradi állomáson uralkodó állapotokra, az lerágott csont. Magam, ha valakit kikísérek, vagy várok, legfeljebb csak a néhány évtizeddel korábbi nyüzsgést hiányolom. És a vasutasfegyelmet! Nosztalgiából.
