Játék a közpénzekkel

Azt hiszem, ebben az országban az a fogalom, hogy közvagyon iránti felelősség, végleg eltűnt a köztudatból. A négy évtizedes kommunista uralom kiölte azt a polgárokból. Mert megszokták, hogy ami a mienk, abból ki lehet venni, azt el lehet tulajdonítani, zsebre lehet tenni. 

Azért nem tartozunk felelősséggel. (Emlékezzünk az évtizedeken keresztül hallott vicces szlogenre: Mienk a gyár, vigyük haza!) A közpénz amolyan Csáky szalmája volt és maradt mindmáig. Nem így van? 

Tavaly késő ősszel a nagyváradi út Simánd–Kisjenő közötti szakaszán autókáztam. Az alig néhány hónappal korábban teljesen felújított szakaszon a hideg idő ellenére aszfaltozók dolgoztak. Tömbházszoba nagyságban, tíz centiméter mélyen felmart részekre terítették az új szőnyeget. Nem itt-ott, hanem helyenként tizenöt-húsz méterenként. 

Olvasom e lapnak a hasábjain, hogy a nemrég átadott nemzetközi út Nagylak–Pécska közötti szakaszán munkagépek marják a feltöredezett aszfaltot, s terítik az új burkolatot. 

Az ősszel nyitották meg a Vörös Ökörnél a körforgalmat. Új villamospálya, új közút. Ha egy nyugati szakember megnézné a tél végére gödrössé vált aszfaltot, szívére tett kézzel esküdne rá, hogy azt legalább fél évtizede javították utoljára. 

Csak három példa, de a tévében látottakkal, újságban olvasottakkal folytathatnám akár egy egész oldalon is. Pedig valamennyi felújított, javított utat szakemberekből álló bizottság vette át, arról jegyzőkönyv is készült. (Hogy nem a helyszínen, arra mérget veszek!) Az illető hölgyek, urak szemrebbenés nélkül kifizették a közvagyonból, mindannyiunk pénzéből azt a silány, rossz, semmit sem érő munkát. És még lelkiismeret-furdalásuk sincs! 

Ez csak egy tevékenységi terület, de hasonló a helyzet az építkezéseknél, közintézmények felújításánál és a szolgáltatások többségénél. Csak nézzük meg a rosszul megvilágított utcáinkat, a minősíthetetlenül koszos, elhanyagolt köztereket és parkokat. Pedig azok világításáért, takarításáért, a parkok karbantartásáért kemény pénzeket fizetünk. Az ő munkájukat az illetékesek közül ki ellenőrzi és veszi át? 

Az, hogy rosszul fogalmazottak a romániai törvények, már régóta tudjuk, hiszen minden nagykapu mellé oda- teszi a kiskaput is. Magam is írtam már az ítészek által így is, úgy is értelmezhető törvényekről. Szinte elképzelhetetlen, hogy a polgári törvénykönyvben nincs egyértelműen meghatározva a közvagyon iránti személyi felelősség. És az annak megszegéséért járó büntetés. Ennek következménye, hogy közpénzek repülnek ki az ablakon, szállnak el, kerülnek olyan zsebekbe, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Mert a felelőtlenek csak úgy (nyilván nem önzetlenül) játszadoznak velük. 

Tudom, most a jogászok személyiségi jogokra hivatkozva utasítanák el a javaslatomat, én mégis leírom: egy-egy ilyen nyilvánvaló rossz kivitelezés átvevőinek nevét ugyan miért nem lehetne közölni a médiában? Kommentár nélkül! 

Hadd tudjuk meg mindannyian, kik dobálják ki az ablakon a közpénzeket.