Fölszálott a páva

Kedd, 2018. november 13., 22.24

Kertészet

Barátommal, szakképzett kertésszel nézegetjük a Romana (Óvár/Vörös Ökör) téren, a körforgalom két kijáratánál nemrég létesített két virágágyást. Egy hónap alatt már másodszorra palántázták, de ennek az ültetésnek sem jósolok hosszú jövőt. Mert még a hozzá nem értő szemlélő is előre megmondta volna, hogy abban a beton kemény, talán három-öt centiméternyire felkapált agyagos talajban nagyon nehezen él meg a díszvirág. Különösen úgy, hogy a régiónkat is sújtó szaharai kánikulában is hetente egyszer-kétszer (ha) meglocsolták.

Barátomnak eszébe jut egykori tanítómestere, Jánosi városi főkertész neve. (Másik barátom, B. B. külön számon tartja végső nyughelyét az Alsótemetőben, azt még egy tévéadásban is megemlítette.) Ő és kollégája közel két évtizeden keresztül dolgozott Jánosi keze alatt. Említi, hogy abban az időben a Gyermekkórház mögötti területen, a városi kertészetnek saját palántaneveldéje volt, ahol mindig az évszaknak megfelelő virágokat készítették elő a kiültetésre a közterekre, a strandra, parkokba. (Akkoriban sokadmagammal sokszor fordultunk a Kultúrpalota felé, hogy megcsodáljuk az előtte mindig nyíló virágórát.)

Manapság a palántákat beszerzik valahonnan (nem megyénkből!), nem biztos, hogy a legjobb minőségűek, a gondozásuk meg egyenesen csapnivaló. A régi aradiak visszasírják a hozzáértő, szorgalmas sváb asszonyokat.

Írom ezt, bár tudom, hogy néhány „barátom” ilyenkor nemzeti nosztalgiázással vádol. Nekik üzenem: nagy kár volt kiárusítani az ország lakosságának egy jelentős hányadát néhány tízmillió márkáért! Azt szótlanul eltűrni. Ki kellett volna állnunk értük!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'