Hétfõ, 2018. július 23., 16.22

Talán egyszer a Maros partján is!

2015. szeptember 24., 10.00
Csütörtök

Egyszer már megírtam, mennyire irigylem a temesváriakat. Mert régészeik, muzeológusaik következetesen feltárják a város történetéhez kapcsolódó emlékeket, s azokat hasznosítani is igyekeznek. Most az egykori zsilipet, meg a török fürdő maradványait.

A Maros partján az elmúlt fél évszázadban még csak meg sem kísérelték, hogy legalább meghatározzák az 1552-től épült török vár körvonalait, a vár tartósabb anyagú (tégla) építményeinek a helyét, megkeressék alapjait, majd a 18. századi osztrák építkezések nyomait a ferences templommal és kolostorral. Biztos nem lelnének a temesvárihoz hasonló maradványokra, de megengedhetetlen, hogy egy megyei múzeum a megyeközpontnak egyetlen középkori emlékét sem tudja bemutatni az állandó kiállításán. Még egy rekonstruált makett formájában sem.

Ha valami kezdeményezés mutatkozna a múzeum vezetősége, a muzeológusok részéről, akkor az iskolák választott helytörténeti óráit a feltárt helyszíneken, avagy az intézmény egyik termében lehetne megtartani. Nem várható el, hogy egy ilyen óra megtartására Öthalomra (Vladimirescu), illetve Szépfaluba (Frumuşeni) kelljen kivinni a diákokat. Az előbbi helyre az egykori apátság romjaihoz, az utóbbira egy kút és egy falmaradvány bemutatására. Mert a bizerei apátság egyedülálló maradványait, köztük a templom csodálatos mozaiktöredékét, állaguk megőrzése céljából ugyanis, visszatakarták.

Akkor Adrian Rusunak, az ásatásokat vezető kiváló kolozsvári régésznek Bukarestből megígérték a régészetileg jelentős, művészileg szép leletek hasznosítását. Az ígérettel maradtunk. (A magyarázat egyértelmű: a lelet nem kapcsolódik a többségi nemzet történelméhez, római katolikus intézmény volt mindkettő.)

Reméljük, egyszer a Maros partján is nekilátnak a város történetét tisztázó ásatásokhoz. Talán!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'