Szombat, 2018. július 21., 12.47

Társalgás

Kedves emlék.

A hivatalos megnyitó előtt negyed órával szoktam a kiállításokra megérkezni, hogy még (viszonylag) csendben végigpásztázhassam az alkotásokat. A Kölcsey Egyesület rendezte egyik kiállításra is úgy érkeztem, de a teremben már jócskán voltak. Mire körbejártam, már annyian gyűltek be, hogy csak sűrű bocsánatkérésekkel sikerült a végére jutnom a szemlélődésnek. Közben köszöngetés, parolázás, ismerősök érdeklődő kérdései X-ről és Y-ról.

Mire a kvartett megkezdte Muszorgszkij Egy kiállítás képei zenedarabot, már szinte egy tűt sem lehetett leejteni a teremben. Néhány perc múlva a terem belsejében tartózkodók már úgy kapkodtak a levegő után, mint a partra vetett halak. Szerencsére a szónokok rövidebbre vették mondanivalójukat.

Mire a koccintásig eljutottunk, már vágni lehetett a levegőt, mindenki izzadt. Ennek ellenére a megszokottnál jóval népesebb közönség többsége nem mozdult, legfeljebb legyezgette magát a bejáratnál kapott programfüzettel.

Mert olyan jó volt együtt annyi ismerőssel! És anyanyelven társalogni. Teljesen mindegy, miről!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'