Hétfõ, 2018. július 23., 16.17

Vajon jobb-e nekik?

Istenem, de nagy volt a tam-tam minden alkalommal, amikor egy-egy országban megdöntöttek egy diktatúrát. Abesszíniában Hajlé Szelasszié császárét. Iránban Rezah Pahlavi sah uralmát. Irakban Szaddam Husszeinét, Líbiában Kadhafiét. És említhetném tovább mondjuk Idi Amin Dada avagy Bokassza császár nevét, de ha az afrikai, ázsiai, közép- és dél-amerikai diktátorokat is mind felsorolnám, az egy jegyzet terjedelmét sokszorosan túlhaladná. Olyankor a szocialista, de a nyugati (ál)liberális média is tele volt a szabadság eszméi (látszólagos) győzelmének a szétkürtölésével. Hogy milyen nagyhatalmi, külföldi segítséggel történtek ezek a hatalomváltások, kinek, minek az érdekében, azt most ne firtassuk. De…

Ha őszinték akarnánk lenni, a jelenlegi világhelyzet ismeretében a legelvakultabb demokratáknak is el kell(ene) ismerniük, hogy ezeknek a hatalomdöntéseknek szinte kivétel nélkül tragikus következményei lettek:  véres polgárháborúk, megtorlások, emberirtások, a gazdaság tönkretétele, s végül a teljes káosz. Mint Iránban, Libanonban, Afganisztánban, Irakban, Etiópiában (Eritrea leszakadása), vagy mostanság Líbiában, Szíriában. Országok, amelyekben béke honolt, ahol elfogadható (Irak, Szíria), sőt magas volt az életnívó (Libanon, a Kelet Svájca vagy Líbia), a teljes összeomlás szélére jutottak. Vannak országok, ahol akkora a felfordulás, hogy azt sem lehet tudni, kivel lehetne tárgyalni egy katonai vagy békés megoldásról. A korábban védett államhatárok eltörlődtek, a jogállam még papíron sem létezik, kiskirályok, banditák, kalózok uralkodnak országokon, országrészeken. Ahonnan tízezer számra menekülnek a lakosok.

Kérdezzék meg a helyi lakosságot: most jobb nekik? Avagy visszasírják a sokat szidott diktatúrát? 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'