JelenHaz
Péntek, 2019. augusztus 23., 20.48
Gondolatok a határról innen

Újratemetés előtt

 
 
2008. szeptember 12., 15.29
Péntek

Nemrég elgondolkoztam azon, hogy melyek azok a pontok, amelyek nagyon jellemeznek minket, magyarokat. Egy sor dolog jutott az eszembe, kezdve a gasztronómiától és bezárva a sportteljesítményekkel, de igazán jellemző dolgot csak egyet találtam (bár biztos van több is). Rájöttem, hogy mi újratemető nép vagyunk.

Nagyon megy nekünk ez az újratemetés, több mint 130 éve műveljük nagy lelkesedéssel. A módszer alapján kiválasztunk egy-egy történelmi személyiséget, akiről úgy gondoljuk, hogy valamilyen formában hozzájárult a nemzet boldogulásához, de halálakor nem volt az aktuális hatalom kedvence, gyorsan médiasztárt csinálunk belőle, mert hát a népnek igenis tudnia kell kivel is áll szemben és minek a nagy cécó, majd összecsődítünk egy rakás embert (lehetőleg százezer felett, mivel az alatt igen kínos) és elföldeljük. Újabban élő közvetítésben is lehet ezt művelni, ezzel ugyanis jól járnak azok, akik éppen nem tudnak az eseményen részt venni, de közben remekül fizető reklámokat is be lehet vágni, például, vegyenek ilyen vagy olyan szemfedőt, igyák azt a márkájú sört, meg ehhez hasonlók. Az újratemetés ugyanis remek üzlet volt már a kezdettől fogva.

Szegény gróf Batthány Lajos, első magyar miniszterelnök nyitotta a sort 1870-ben, akit 1849-ben az akkor még nem igazán barát osztrák kollégák küldtek a túlvilágra, mivel vállalta a kormányfői szerepet a jogi hézagokkal tarkított magyar forradalom idején. Ő még közepes sztárnak számított, az első igazán nagy, Kossuth Lajos volt, akit 1894-ben hoztak haza Torinóból. Ez már komoly durranás volt, felvonulások és kisebb cirkusz is megesett (na nem akkora, mint Ady temetésénél 1919-ben !), azért mert a szintén gaz magyargyilkosból barátságos öreg bácsivá avanzsált és szintén sztárrangra emelt Ferenc József császár nem engedte meg az országos gyászt, sőt a kormány tagjainak megtiltotta a szertartáson való részvételt. A temetés kapcsán mindenesetre túlkeresték magukat azok, akik Kossuth-életrajzokat, képeket, magyar zászlókat stb. árultak, és igazán nem értem miért nem rendeztek már akkor kisebb fesztivált az esemény kapcsán. II. Rákóczi Ferenc fejedelem és szintén lázadó következett 1906-ban, ezt az újratemetést Késmárkon rendezték, így a várt durranás elmaradt. Kisebb szünet után jöttek a kommunista sztárok, akik népszerűségéről a Rákosi és Kádár rendszer gondoskodott: 1956-ban Rajk Lászlót és társait, 1989-ben pedig az agyonlövetése pillanatában is a Pártot dicsőítő Nagy Imrét temették újra, ez utóbbi eset okozta állítólag Kádár János halálát is. E kettő egyszerű rendszeráldozat, előbbi a Sztálin által inspirált koncepciós perek, utóbbi saját butaságának áldozata volt (szegény Nagy sosem volt tisztában azzal, hogy az 1956-os forradalom hangulata éppen hol tart, aztán sikerült neki végleg túllőni a célon, amikor bejelentette Magyarország kilépését a KGST-ből és a Varsói Szerződésből). Időközben szép csendben újratemettek 11-et a 13 vértanú közül, itt nálunk a vesztőhelyen. 1974-et írtunk akkor, de a román és magyar kommunista pártok közötti barátság sosem volt akkora, hogy igazán komoly mondanivaló süljön ki az ügyből.

Amikor pedig azt hittük nincs már több történelmi sztárunk, gyorsan rehabilitálták profasiszta és antiszemita mivoltából vitéz nagybányai Horthy Miklóst, egy király nélküli Magyar Királyság kormányzóját, aki mellesleg közepesen tehetséges tengernagy és erősen pancser politikus volt, amint azt a második világháború viharos időszakaiban többször is bizonyította. Vele nehezen békült meg a közvélemény, mivel addig úgy tudták, hogy megvetendő zsidó- és kommunistagyűlölő bácsi volt, most pedig hirtelen nagy nemzetegyesítőként és zsidómentőként jelent meg a színen. Hiába, a média hatalma megkérdőjelezhetetlen.

Véleményem szerint a legközelebbi jelképes újratemetést a november 30-a utáni héten kell majd megtartanunk, például december 2-án kedden. Akkor Trianon után már sokadszorra temethetjük újra a romániai magyarságot. Persze csak akkor, ha továbbra sem vagyunk hajlandók a józan észre hallgatva összefogni.

 

Lehoczky Attila


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Nagy István / Szerda, 2008. szeptember 24., 13.00 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Mintegy négyszáz meghívott jelenlétében temetik újra Janus Pannoniust október 21-én.
http://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&what=24701
Hozzászólt: Murvai Miklós / Vasárnap, 2008. szeptember 21., 00.10 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Doktorandus úr!
"... 1989-ben pedig az agyonlövetése pillanatában is a Pártot dicsőítő Nagy Imrét..."
Ezt Ön írta??? és nem egy félművelt, "némi bibliográfiára" szoruló valamelyik pancserovics???
Árulja már el tanár úr, ha tudja: milyen fegyverrel lehet valakit agyonlövetni... kötéllel? Ugyanis Nagy Imrét és társait kötél általi halálra ítélték. Úgy végezték ki őket, mint a köztörvényes rablógyilkosokat! Nem pazarolták rájuk az olmot!

Még szerencse, hogy a doktori disszertációját nem az 1956-os forradalom témaköréből választotta.
Azért jót tenne szakmai továbbképzés gyanánt, ha alkalomadtán ide kattintana:
http://mek.oszk.hu/03400/03480/03480.pdf
Hozzászólt: Nagy Attila (Puli) / Szombat, 2008. szeptember 20., 12.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A nemzet mely elveszíti mítoszait, az ezt atudást veszíti el mely identítását adja, a pszichést és mentális t egyaránt. De amely nép elveszíti eszt a tudást, annak tagjai elveszítik lelki egészségüket, a nép beteggé válik Ahol a nép beteg ott teret nyer a verbális és fizikai agreszivitás, mint ahogy itt egyesek bizonyítják verbális agreszivitásukakl, hogy baj van a néppel.
Hozzászólt: Nagy Attila (Puli) / Szombat, 2008. szeptember 20., 12.27 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Vallom, hogy szükség van a nemzetnek mítoszokra, azok az igazi nemzetmegtartó erők és nem annyira az obijektiven, mentálisan elraktározott puszta tudás, puszta ismeret. De a nemzet megtartó mítoszai arról ismerhetőek fel, hogy megtartó erejük van, vitalítás források a nemzet számára. A hamis nemzeti romantika, meg a nemzet vesztét okozza, mint ez a magyarság esetében történt. A románoktól ebben is tragikusan különbözünk. Míg a magyar bírálja, ocsárolja a románt a hazug történelme miatt, a dákó-román mítosz miatt, addig a mítosz nemzetet kreállt a románokból, vitalítás generáló ereje volt a mítosznak. Igen fordítva is mondhatjuk és így is igaz, hogy a vitalítás generálta a mítoszt. A mi esetünkben, a nem is mítikus, hanem önáltató, vakká tevő nemzeti romantika nagyon balul ütött ki. A melveregető magyarkodás, romantikus szósszal leöntve, épp az egészséges nemzeti, nemzetmegtartó mítoszok hiányára utal. És az a gond, hogy aki az önáltatás ellen szól az áruló. Ha már nincsenek is egészséges mítoszaink, vagyis vannak de csak senyvednek, azokat is a nemzeti romantika sajátítja ki puszta önámításra, puszta mentális ismeretként, de addig is szükség van egy obijektív leszámolásra az önpusztító nemzeti romantikával. Természetes az obiektivitás még nem nemzetmegtartó eré, sem a pusztán mentálisan elraktározott mítosz. A nemzet megtartója a lélek mítosza és nem pusztán az értelemé, hanem a mindkettőjé. A mítoszok a nemzet többévezredes tudása önmagáról, mely a nemzet kollektiv tudattalanjában halmozódott frel
Hozzászólt: Nagy Attila (Puli) / Szombat, 2008. szeptember 20., 12.05 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Látom a méregzsákok nem csak rám fröcskölik mérgüket. Nálunk mindig is árulónak tartották, a nemzetiek, akik nem a romantikus nemzetképre esküdtek. Nem is volna gond, romantikázzunk, de ha megnézzük a történelmünket, a nemzeti romantika sokba került, országvesztéshez vezetett,- de lényeg az, hogy sokan Trianont szidják, és elmennek a mellett, hogy mi is vezetett Trianonhoz, milyen magyar hibák.

Vannak, akiknek a Kárpátia együtes kell, az orosz puszta magyar katona énekeivel. Azok nem teszik fel a kérdést, hogy mit kerestünk vajon a Donnál. Lényeg az, hogy ezek a magyar katona nép romantikájában fetrengenek és nem veszik észre, hogy a magyar vitézség mögött egy kétségbeesett nép kétségbeesett harca áll. A magyar baka romantikában van valami önpusztítóan magyar. Nem tudom, hogy a magyar lélekben, a hős magyar katona mítosza, ki inkább hősi halált hal, mint megadja magát, nem áll-e összefüggésben az időszakosan magas öngyilkossági mútatókkal.
Hozzászólt: Nagy István / Hétfõ, 2008. szeptember 15., 13.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Attilát az itt hozzászólók írásán keresztül tisztelik, csak annak üzenete előre mutató voltát és tárgyi tévedéseit vitatták.
Hozzászólt: kocsi / Hétfõ, 2008. szeptember 15., 12.25 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Könnyű a láthatatlan nemzetet na meg a halottakat tisztelni, meg kellene próbálkozni az élőkkel is, például Lehoczky Attilával, hiszen ő is ugyanúgy a nemzethez tartozik mint bárki más.
Hozzászólt: Murvai Miklós / Hétfõ, 2008. szeptember 15., 00.18 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

másik nézelődő (nem NI)-nek:

Jó lenne, ha nem csak nézelődne, hanem látna is, mert eddig senkise akarta megvonni a szót a szerzőtől, csak arról van szó, hogy a szólásszabadsággal élve,egyesek vitatkozni mernek egy különcködő doktorandusszal. Aztán figyelnie is kéne, mert a szerző egy árva szóval sem említi azokat a tényeket, amelyeket Ön neki tulajdonít.
Ön szerint: „A nemzeti büszkeség csírájának elültetésére a csikys fiatalokban pedig egy tanár nem elegendő..” ezzel azt akarja sugallni, hogy a Csikyben senki, de senki sem foglalkozik ezzel a „beágyazással"? Ha így lenne, akkor nagyon szomorú volnék. Akkor a békés együttélés gyakorlása érdekében meg kéne szüntetni önállóságát.
Az „iskolaközpont”-ot, ha figyelmesebben megnézi, kisbetűvel kezdtem, tehát nem az intézmény nevét, hanem egy általam elvárt/vélt minőségét fedi.


Doktorandus úr!
A magyar történelem ennyire egzaltált megközelítése, hogy ne használjam a tiszteletlen jelzőt, elgondolkoztató. Írását fordítsa le a többségi nyelvre, bizton meglesz a „kályhamesteri” cím.
A ki nem mondott szavazatgyűjtés céljából, a józan észre hivatkozva, ilyen szöveggel összefogásra buzdítani, meglehetősen ellenmondásos és bizarr ötlet, ugyanis érvelésével épp arra hívja fel a figyelmet, hogy az összetartás mindig tragédiához vezet, mert a szabadságharcok ugyebár, a forradalmakról nem is beszélve, közakarat nélkül nem robbanhattak volna ki.
Az észérvek csúcsra járatását a következő félmondat rejti: „mivel vállalta a kormányfői szerepet a jogi hézagokkal tarkított magyar forradalom idején”, amelyet aztán szept. 13-án ezzel fejel meg: „Tetszik vagy nem, de a rendszer szempontjából egy Batthány, Kossuth stb lázadó volt..”
Doktorandus úr! Ha tudna mondani egy olyan forradalmat amely az Ön által vázoltak szerint nem volt „joghézagos”, meg egy olyan rendszert, amely szempontjából a forradalmárok nem voltak „lázadók”, köszönettel venném.
Amúgy egy történelemtanár és doktorandus még vegyileg sem lehet semleges, mert tudomásom szerint a történelmet a győzők írják. Az igazsághoz ugyan még hozzátartozik, hogy még a felszínen tartózkodom, mivel laikusként „nem igazán vagyok elmerülve az újabban megjelent történelmi munkák álláspontján”.
Ugyanis:
„Nem lehet mindenki okos, óberlajtnant úr - mondta Svejk meggyőzően - kell, hogy a hülyék kivételek legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne.” – s ezért örömmel nyugtázom, hogy: „ nemcsak a diákokat, a felnötteket is nevelni kell alkalmanként, ki kell őket szabdítani a 19. századi történelemszemlélet rabságából.” , meg, hogy „Mindez pusztán pedagógiai ambicióból tenném, mert szánom őket.”
Tanár úr, ha Ön igazán szereti és aggódik nemzetéért,figyelembe véve predesztinált nevét, akkor kérje áthelyezését egy román tannyelvű iskolába, szánja meg őket, és ott élje ki önzetlen pedagógiai ambícióit.
Addig is döte zsosz din korkodus.
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 20.53 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Sajnos Attila eddig nem szokott érdemben válaszolni, reagálni az írásai kapcsán született hozzászólásokra, de már többször tudtunkra adta, hogy megsértették.
Örök optimistaként reménykedem, hogy előbb-utóbb magába száll, és felnőtt vitapartnereknek fogja tekinteni olvasóit, és válaszol a kérdéseikre is.
Hozzászólt: Ilona János / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 20.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Mark Bloch, Pierre Chaunu és a többiek könyvei bizonyára érdekesek és hasznosak, ám a hozzászólók Lehoczky Attila cikkére reagáltak.
Akarom mondani kötekedtek és fontoskodtak. Rosszindulatúan és nevetségesen. És szánalmasan. Legalábbis a szerző szerint.

Korábbi észrevételemet és válasz nélkül hagyott kérdésemet mindazonáltal fenntartom:
„A »balek«, »romantikus nacionalista társaság«, »hőbörgők« kifejezések használatát meglehetősen pejoratívnak érzem. A »mi, meg a románok, meg a többi romantikus nacionalista társaság« országok, népek meghatározása lenne?”
Hozzászólt: kocsi / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 17.47 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az igazságot kell elültetni az ifjúságban nem a hazugságot, még akkor is ha a hazugság kedvezöbb(nek látszik). A sok történelemhamisitásnak a következménye a magyar gőg aminek áldozatai vagyunk sajnos mindannyian. Egy másik próbléma szerintem a halál kultisza ami nagyon erös a magyar társadalomban. Inkább az Életet kellene ünnepelni. azt az Életet aki legyőzte a halált
Hozzászólt: EP / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 16.08 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves Fiatalember, tanar ur(?)
Rem megijedtem, mi lesz ha bevaltja fenyegeteset es utoljara szol? Majd megnyugtattam magam es rajöttem, hogy nem is fenyegetes hanem megnyugtatas, t.i. ilyen hangu hozzaszolashoz semmi kedvem.
Lehet, kedves, hogy a promociojaval van elfoglalva, az is lehet, hogy ilyen FELMÜVELT olvasoknak kar a törtenelemtudomanyok legujabb kutatasi eredmenyeiröl beszamolni,az is lehet hogy különbözökeppen latja az atlagolvaso a nemzetihösökröl a velemenyezest mint a jol felkeszült tudos, de mindez nem jogositja fel fiatalember, hogy ilyen lealacsonyito modon reagaljon a hozzaszolasokhoz.
Megtörtenhet,hogy Nagy I. a hozzaszolasaiban idönkent "okoskodik" de en meg egyszersem ereztem ki hozzaszolasaibol az ellensegeskedest, söt, minden olyan replikara, ahol öt mocskoljak higgadtan valaszol.Nincs N.I. szüksege arra, hogy en itt öt vedelmembe vegyem, ezt csak peldanak emlitenem, hogy a vitazasnak ez a civilizaltabb modja.Ezt meg megkell tanulja fiatalember!
Meg azzal is egyetertek, ha Attila a XIX sz. gondolkodasmodjat probalja modernizalni,de ez a "nevelesi" forma egyaltalan nem modern es pedagogiai szempontbol meg egyenesen eldobando.Meg csak a nadpalca hianyzik es amikor a "hülye" diak valamit nem ert akkor csapunk ra egyet.Hm...
Nem tudom, melyik iskolaban vegzett tanar ur?- de hogy abban az iskolaban ahol Ön manapsag tanit nem ilyen volt a nevelesi modszer pl.Gazsi idejeben, hogy a törtenelemnel maradjunk, az biztos.
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 13.12 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Csak most olvastam: "Önök nagy sikerrel siklanak el a cikk LÉNYEGE felett"
Fordítsa le, kedves szerző: mi írásának a lényege, megcélzott üzenete???
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 13.08 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Elegáns.
Hát akkor, a félművelt analfabéta, legalábbis szerző szerint, javaslom elolvasni ezeket:
http://szentkoronaradio.com/kulfold/2008_09_13_hivatalos-olasz-elismeres-mussolini-katonainak

http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=152075&archiv=1&next=0

A javasolt szerzők közé talán beférhetett volna egy-kettő a magyarok közül is. De hát ezek szerint is a napjainkban képzett romániai történészeknél a nyugatiak kizárólagosságot élveznek.
Szerző könyvei közül egyet ismerek, az aradi utcanévváltozásokról szólót, a többit még várat magára.

Köszönöm, szánalmából nem kérek.

A történelemtudomány pedig olyan, amilyenné művelői teszik! Vannak köztük olyanok is, akikre a laikusok is fölnéznek, de persze olyan is tartott már előadást Aradon, magyarul, akinél a szakmai ranglétrán jóval lentebb tartó, sokkal kevésbé bejáratott és szakmailag kiművelt szerző, akit ezen a felületen a szerző lefitymált.
A TUDOMÁNYba a laikusok nem kontárkodhatnak bele! Az áltudományokba talán igen, de hát azzal komoly emberek nem foglalkoznak.

Az ajánlott bekezdésről pedig megismétlem, amit oda írtam: Az üzenete nem normális.

Még csupán annyit, hogy Szerző becsmérelései helyett az általa hivatkozott hozzászólások érdemi részével is foglalkozhatott volna.
Hozzászólt: kvarckavics / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 13.02 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Sokszor találkozom (hallom itt meg ott) a gondolattal mely szerint, úgy álltalában a magyar nemzet jellegzetessége a pesszimizmus, önmarcangolás, magábafordulás, depresszióba való menekülés, állandó siránkozás, mindenből problémát kreáló szentimentalizmus.... Én is egyre inkább igaznak találom. Íme csak egy minapi példa: az olimpia kicsit gyengébb szereplés országos gyászhangulatot keltett. Kérdem én miért? Más országokban ( Svédek, Románok, Osztrákok, Görögök stb.) egyszerűen elfogadják az adott helyzetet, a realitást, nem morfondíroznak önsanyargató módon, nem keresik kit kell megfeszíteni. Ezekből kiindulva a XXI. század embere már világpolgár és eképpen gondolkodik, nem bújik a nemzetiségi álca mögé, ahonnan asztán kétségbeesetten siránkozik és vádol mindent és mindenkit a megváltoztathatatlan balsikerekért. Inkább a jövőbe kell nézni, az egyéni és persze a közösségi boldogulást kell szem előtt tartani, persze ez nem azt jelenti, hogy lemondva a nemzetiségről, a közös érdekek védelméről, a hagyományok túlzás nélküli tiszteletéről. Az EMBER legyen ő bárki és bármilyen, az ő boldogulása kell legyen mindannyiunk szent célja.
Ezért igaza van Attilának amikor a XIX. századi gondolkodást akarja ( próbálja) átalakítani, modernizálni, a mai fiatalok szemével látni.
Hozzászólt: utolsó hozzászólás a szerzőtől / Vasárnap, 2008. szeptember 14., 11.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves kötekedők és fontoskodók !

Reagálás NI meg B. Zoltán meg a hasonlók megjegyzéseire.

A történeletudomány megítélését jobb ennek kutatóira bízni (pl Mark Bloch, Pierre Chaunu, Felipe Fernandez Arnesto, Jacques Le Goff stb) és nem a félmüveltekre.

Amennyiben Őket nem volt alkalmuk olvasni, mint ahogy az én általam ismert és egyetemen is oktatott tananyagot sem (nem beszéljek az újabb kutatási eredményekről a világ- és magyar történelem terén), fogalmuk sincs a interdiszciplinaritásról a média és a történelemtudomány között, NAGYON SZÍVESEN ÍROK NÉMI BIBLIOGRÁFIÁT (persze csak az általam ismerteket és olvasottakat) ESETLEG MÓDOMBAN ÁLL A SAJÁT KÖNYVEIM KÖZÜL IS KÖLCSÖNÖZNI.

Már csak azért is mert a rosszindulatú, laikus hozzászólók elég nevetséges érveket hoznak fel és pedig úgy gondolom nemcsak a diákokat, a felnötteket is nevelni kell alkalmanként, ki kell őket szabdítani a 19. századi történelemszemlélet rabságából. Mindez pusztán pedagógiai ambicióból tenném, mert szánom őket.

A történelemtudomány pedig azért is olyan amilyen mert a laikusok állandóan belekontárkodnak és fontoskodnak.

Továbbá módomban áll figyelmükbe ajánlani múlt heti bejegyzésem hatodik bekezdését is. Nem is hittem volna, hogy ilyen igazam van
Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2008. szeptember 13., 20.47 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A történelemtudomány azért olyan, amilyen, mert olyanokat is leírhat a szakma doktorandusza, mint a bejegyzésében, majd hozzászólásában tette.

Szerintem a nevelő, a tanár, a pedagógus, akkor is ha fizikát, és akkor is ha történelmet tanít, a világban eligazodni tudás képességét kell megcélozza.
Mint előző hozzászólásomból kitűnhetett, a szerző az eltévelyedést célozza meg.
Ma egykori tanáraim jutottak eszembe, Ficzay Dénes, Kovács Mihály, Fábián György, Erdélyi Károlym Szahotka István, Kovács Géza, akik osztályban és utcán ugyanazt tették: fogódzók özönét adták át, hogy azok birtokában tényleg szabadon választhassunk támpontokat döntéseinkhez. Egyik sem volt doktor, de mindenik nagyszerű, szerény és alázatos ember volt. Most, amikor ide írok, akkor is ők vezetik ujjaim a betűkön.
Ahogy a vitatott szövegeket látom az az érzés fut át rajtam, hogy Szerzőnek nem voltak ilyen nevelői.
A doktoranduszt Ilona kolléga tisztába tette.
Én meg a hozzászóló, kioktató szerző utolsó mondatával, amely helyesen így írandó: "Az általam leírtak pedig teljes mértékben alátámaszthatóak.", teszem ugyanazt


Nevenincs, hallucináló (nem NI ?????) másik bámészkodó használhatott volna nagy kezdőbetűt is mondandójához. Alt + 0204
A tényektől elrugaszkodott vélemény használati értéke erősen tart a nullához!
A romániai magyarság olyan, amilyen! És úgy reagál politizáló elöljárói tetteire és szavaira, ahogy érzései szerint azok megérdemlik.
Utolsó mondatával teljes mértékben egyetértek. De! A vita tárgyát képező írás szerintem alkalmatlan a nemzeti büszkeség építésére vagy erősítésére. Sőt! A világban való eligazodást sem segíti elő!
Hozzászólt: a szerző ismét / Szombat, 2008. szeptember 13., 20.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

látom Önök nagy sikerrel siklanak el a cikk LÉNYEGE felett, mondhatni erre számítottam
Hozzászólt: másik nézelődő (nem NI) / Szombat, 2008. szeptember 13., 17.20 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

így van, ha egy fiatal (ráadásul értelmiségi) ki meri mondani, amit gondol. Tisztára, mint a kommunizmusban. Szólásszabadság van emberek, nem értem miért baj az, ha valaki őszintén leírja véleményét? És nem értem miért horkan fel NI. Attila csak az igazságot írta a romániai magyarságról. Hogy széthúz, hogy magasról le... (itt nem folytatom) az összetartásról szóló elveket. És, hogy azok, akiknek képviselniük kellene őket (a magyarokat) a saját zsebük megtömésével vannak elfoglalva. Murvai úr, a Csiky Iskolacsoport, nem központ...;) A nemzeti büszkeség csírájának elültetésére a csikys fiatalokban pedig egy tanár nem elegendő..
Hozzászólt: B. Zoltan / Szombat, 2008. szeptember 13., 14.44 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Szanalmas egy irasnak csufolt betuhalmaz; kozlesre teljesen erdemtelen, maximum egy provokaciora alkalmas, tortenelmi tenyeket semmibevevo, empatiamentes, nemzetietlen es logikatlan!
Hozzászólt: Ilona János / Szombat, 2008. szeptember 13., 13.22 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

„A doktorandusz (doktoranda) olyan egyetemi végzettségű szakember, aki doktori (PhD) fokozat megszerzésére készül. A doktoranduszok helyzete országonként eltérő lehet stb” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Doktorandusz)
Az Idegen szavak és kifejezések szótára egyértelműen megengedi mindkét változatot (s-vel vagy sz-vel a végén).
Az internetes kereső programok (Google, Altavista stb.) kevés kivétellel csak a „sz” végződésre adnak magyar linkeket.

A történelemtudományban meglehetősen járatlan vagyok. A „balek”, „romantikus nacionalista társaság”, „hőbörgők” kifejezések használatát azonban meglehetősen pejoratívnak érzem. A „mi, meg a románok, meg a többi romantikus nacionalista társaság” országok, népek meghatározása lenne?
Hozzászólt: a szerző / Szombat, 2008. szeptember 13., 11.05 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Látom Önök nem igazán vannak elmerülve az újabban megjelent történelmi munkák álláspontján, amelyek tetszik vagy nem megpróbálnak túllépni egyes romantikus magyarok túlzottan pozitív történelmi megközelítésein.

Tetszik vagy nem, de a rendszer szempontjából egy Batthány, Kossuth stb lázadó volt,sőt az ők általuk elkövetett politikai baklövések miatt sokat kellett szenvedjen magyarságunk. Ami pedig szegény Nagy Imrét illeti, Ő volt a összes közül a legrosszabb, érdemes utánanézni az újabb életrajzi kutatásoknak, vagy a naplójának. Nyílvánvalóan fogalma nem volt az eseményekről, ráadásul balek is volt,amiért kijött a jugó nagykövetségről.

Jó lenne egyes személyiségeket semleges módon ítélni, a nyugati történetírás már rég ezt teszi, csak mi, meg a románok, meg a többi romantikus nacionalista társaság nem képes túllépni a dicső múlt kergetésén.

Amúgy egy történelemtanár és doktorandus (ezt így írják ! semleges kell legyen, nemzeti érzéseket túlkapások nélkül kell átadjon és főleg nem hőbörgőket kell neveljen. Azt én általam leírtakat padig teljes mértékben alá lehet támasztani.
Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2008. szeptember 13., 00.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az első bekezdés szerint szerző nagyon jókat főz, és így olimpia után sportol is. De most éppen (újra) temet. Azonnal királyi többesben!

130 évvel ezelőtt ("azonnal") médiasztár?
Na neeeeeeeee!!!!!

"vegyenek ilyen vagy olyan szemfedőt"
Kérem az elérési helyet! Van eladó temetkezési kellékem.





"A népnek igenis tudnia kell kivel is áll szemben", talán kivel is van dolga!

"minek a nagy cécó, majd összecsődítünk egy rakás embert" - bordély kell a népnek, mert kicsi rakás nagyot kíván????????

"elföldeljük"
(Újra) temetéskor (is) a HANT járja!

"kollégák küldtek a túlvilágra"
Most írni tudók (?) visznek/küldenének a sírba.

Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torinó, 1894. március 20.)
Újratemetés volt 1894-ben????????? Neeeeeem!!!!!!!!!

"1894. március 20-án, este tizenegy óra előtt öt perccel meghal. Halálos ágyánál fiai, húga, orvosa tartózkodnak. 1894. március 30-án, kevéssel éjfél után elindult Magyarországra a Kossuth, valamint felesége és lánya hamvait szállító különvonat. Osztrák területen dísztelenség és közöny kísérte a halottat, a csáktornyai határállomás után azonban gyászolók ezrei álltak, térdeltek a vasút mellett, beszédeket mondtak, a Kossuth-nótát énekelték azokon az állomásokon, ahol a vonat rövid időre megállt. Két nap múlva, április 1-jén Kossuth holttestét a Nemzeti Múzeumnál ravatalozták fel. A nemzet nevében Jókai Mór búcsúzott Kossuthtól. Gerlóczy Károly helyettes polgármester a főváros képviseletében szólt. Az országgyűlés küldöttségét Andrássy Tivadar alelnök vezette, mivel az elnök, Bánffy Dezső „halaszthatatlan teendőre” hivatkozva nem tartózkodott Budapesten. Hozzá hasonlóan – Ferenc József utasítására – a temetésen sem a hadsereg tagjai, sem az államhatalmi szervek munkatársai nem vehettek részt hivatalosan.

Budapesti temetésén hatalmas tömeg jelent meg, mutatva „Kossuth apánk” már akkor is óriási népszerűségét."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Lajos

"komoly durranás volt, felvonulások és kisebb cirkusz is megesett (na nem akkora, mint Ady temetésénél 1919-ben!"
Temetésesről durranás és cirkusz jut eszébe egy ifjú doktorandusz történelemtanárnak. Szegény tanítványai, akik a gyermekeink!

"nem értem miért nem rendeztek már akkor kisebb fesztivált az esemény kapcsán."
Nos reinkarnáltként itt az alkalom.

"a kommunista sztár" "Nagy Imrét temették újra" (amiről a) "Rákosi és Kádár rendszer gondoskodott"
Na neeeeeee!!!!!!!

"ez utóbbi eset okozta állítólag Kádár János halálát is" Állítólag, mint történészi szakszó. Háááááááát!

"egyszerű rendszeráldozat" = Lelőhető, mint a kutya????????

"szegény Nagy sosem volt tisztában azzal, hogy az 1956-os forradalom hangulata éppen hol tart, aztán sikerült neki végleg túllőni a célon, amikor bejelentette Magyarország kilépését a KGST-ből és a Varsói Szerződésből"
"szegény Nagy" - Lenézni könnyű! Mert éppen hol tartotta a hangulata??????
De hisz a KGST-ből és a varsói Szerződésből végül kilépett Magyarország, vagy rosszul emlékszem?

"1974-et írtunk akkor" - tényleg? Szerző 1982-ben született?

Vitéz nagybányai Horthy Miklós több, mint 20 éven keresztül volt Magyarország miniszterelnöke! Ideje alatt egyetemek épültek, egy széttrancsírozott ország talpra állt, gazdasága és szellemi élete kifosztása dacára versenyképessé lett, és jön egy ifjú "történész" és ilyeneket ír, hogy pancser! De akkor hol van a SZAKMA becsülete????
"Vele nehezen békült meg a közvélemény", mert a kommunista oktatás betette olyan maszlaggal, amely itt is elönti a szöveget.

"december 2-án kedden ... sokadszorra temethetjük újra a romániai magyarságot."
Kikérem magamnak!
Nagyapámat nem kell újratemetni!
Szüleimet sem!
Én meg még (szerintem) élek!
A romániai magyarság szerintem eddig SOSEM HALT MEG!!!!!!! És ez nem történész-doktoranduszi vizsgatétel! TÉNY!!!!!!!!

Az összefogáshoz arra képesnek kell lenni!
Hozzászólt: Murvai Miklós / Szombat, 2008. szeptember 13., 00.02 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ha valaki nem tudná a szerző történelemtanár és az aradi Csiky Gergely iskolaközpontban kéne a magyar ifjúságban elültetnie a nemzeti büszkeség csíráját.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'