Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes

Reklám | Publicitate

Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet

Apróhirdetés  |  Magazin  |  Rendőrségi hírek  |  Horoszkóp |  Előfizetés |  Jelen Ház

Vasárnap, 2019. december 08., 19.55

Utolsók?

Egyik román barátom tíznapos törökországi nyaralását követően meséli élményeit. A külföldön átélt kellemeseket. Nem a kényelmet, a vendég iránti mindenre kiterjedő figyelmességet, nem a menüt emeli ki, hanem az olyan „apróságokat”, amelyeket idehaza sohasem tapasztal. (De könnyedén át lehetne venni!) Mondja, hogy a 225 szobás szálloda mellett van egy jókora park (a szóhasználata szerint, „mint ide Pécska”), árnyas utakkal, virágokkal, filagóriákkal, melynek rendben tartásán hat személy felváltva dolgozik állandóan. Ott egy darab papírt, egy letört faágat, egy piszkos padot nem találsz, a gyep meg olyan zöld, mintha festették volna. Élvezet azon végigsétálni, már maga az is egy külön programmal felér.

És megemlíti a biztonságot, hogy mindenütt érezhető a török hadsereg diszkrét, de és figyelmeztető jelenléte. Például az antalyai repülőtér kifutópályájának végén két katonai repülőgép áll készenlétben, hogy szükség (gépeltérítés!) esetén azonnal közbelépjen. És bunkerben veszteglő tankokat is felfedezhet a figyelmes szemlélő. Apropó, repülőtér. Ott percenként száll fel vagy le egy repülőgép, tömegével érkeznek és utaznak el a vendégek. Mégsincs felfordulás, ribillió! Minden megy, mint a futószalagon.

Barátom említi, hogy Törökországban is vakáció lévén, a takarítószemélyzetet diákok segítik (bérért), akik állandóan sürgölődnek: törlik a padozatot, a korlátokat, a székeket. És a mosdók kagylóit, a kilincseket. Evvel kapcsolatban meséli egy mellbevágó tapasztalatát. Antalya után Aradra érve felkereste a repülőtéri mosdót. Elképedve tapasztalta, hogy az aradi nemzetközi repülőtéren hiányzik egy vécécsésze fedele. Felháborodott, s megkeresett egy illetékest, aki azt válaszolta, hogy a megyei tanács nem utal ki anyagiakat a karbantartásra. Rákérdezett: ha ide hetente mindössze három járat érkezik (ez a valóság!), ti mit csináltok a rengeteg szabadidőtökben? Nem akad egy személy, aki visszaerősítené azt a fedelet? Kérdésére nem kapott választ.

A tapasztaltakból ő vonta le a következtetést: nem csodálkozik azon, hogy (állítólag) a török nemzeti jövedelem közel 40 százaléka a turizmusból, a vendéglátásból származik. Mi e téren bizonyosan a régió utolsó helyén vagyunk. Pedig mennyi lehetőségünk lenne. No comment!