Vasárnap, 2017. december 17., 15.54

50 év boldogság titka: szeretet, munka és türelem

50 év boldogság titka: szeretet, munka és türelem
50 év boldogság titka: szeretet, munka és türelem

Ötvenéves házassági évfordulóját ünnepelte tavaly Kajtár Emilia és Rezső, így ők is meghívást kaptak az aranylakodalmasok számára szervezett önkormányzati ünnepségre. 

Itt beszélgettem a boldog feleséggel, édesanyával, nagymamával, arról az ötven évről, melybe nagyon sok minden belefért, de ami szilárd alapot teremtett a gyermekek, unokák számára is.

– Fiatalon házasodtunk. Nem volt könnyű! A szüleink nem tudtak segíteni. Nem volt miből. Nagyon nehezen kezdtük az életet. A későbbiek során is voltak kihívások. Sokszor szétmehettünk volna, de kitartottunk egymás mellett.

– Mire volt szükség e kitartáshoz?

– Szeretetre. És nagyon sok türelemre, megértésre. Úgy gondolom a házasságban és mindenféle emberi kapcsolatban a türelem a legfontosabb. A mai fiataloknak nincs türelmük. Sem egymáshoz, sem magukhoz. Nekünk is voltak válságos időszakok a házasságunkban. Sok mindent lenyeltünk. A nincstelenség is összetartott. Ott volt a két gyermek. Nevelni kellett. Meg a vallás! Minket úgy tanítottak otthon, hogy ha egyszer megesküdtél, akkor ki kell tartani az urad mellett.

– Megérte kitartani?

– Meg! Mindennap megköszönöm az Istennek, hogy kaptam elegendő türelmet, és kitarthattam a férjem, a családom mellett. Így a gyermekeimnek van apjuk! Van, aki melléjük álljon. Most, hogy felnőttek, nekem már kisebb a szerepem útjaik egyengetésében. Az apjuk bíztatta és segítette őket a házépítésben. Pedig szabó volt. Mégsem kellett semmilyen mesteremberhez folyamodni. Mindkét fiam vele építette a házát.

– A nehézségek mellett biztosan rengeteg örömteli pillanat volt az ötven év alatt. Mi jut leggyakrabban eszébe?

– Nagyon sokszor voltam igazán boldog. Nem is tudom, mit említsek. Például, amikor a nagyobbik fiam bejutott az egyetemre. Éreztem, hogy nem volt hiábavaló a sok törődés. Vagy amikor megházasodtak. Olyan jó menyekkel áldott meg az Isten! Olyanok vagyunk, mint a barátnék. Eleinte segítettem, tanítgattam őket. Most már nincs erre szükség. Az unokák felnőttek, a fiaim, menyeim is meglett emberek, saját élettapasztalattal.

– A maguk ötvenéves élettapasztalatából mit tartana fontosnak átadni?

– Lehet nem is illik mondani, de én azt tanácsolnám a fiataloknak, hogy ne csak a szex körül forogjon az életük. Nem az a legfontosabb. És a pénz sem minden! Nálunk mindig első helyen voltak a gyerekek. Értük dolgoztunk. Mi is hajtottunk, mert kellett, hogy meglegyen a mindennapi betevő. De értük tettük. Gondolom azért is becsülnek meg minket annyira a gyermekek, mert tudják, hogy mennyit dolgoztunk, hogy megélhessünk. Nem volt külső segítségünk. Mindenünk, amink van, azt a két kezi munkánkkal szereztük. Miután a gyermekek megszülettek, a férjem is háttérbe szorult. Hiszen munkahelyem volt, háztartást kellett vezetni, és nevelni a gyermekeket. De a sok munka mellett is mindig vidámak voltunk. Eljártunk szórakozni és jól éreztük együtt magunkat. Feltöltődtünk. Voltak batyus bálok, lakodalmak. Ha hívtak mindig mentünk. Néha hasadt szét a lábam, a hátam a fáradtságtól, de elmentünk. Jó volt a hangulat, a baráti kör. Manapság látom, egy-egy lakodalmi meghívásra keresik a kibúvókat, hogy miért ne menjenek el. Mi mindig elmentünk. Táncoltunk, énekeltünk. Nagyokat kacagtunk. Az uramnak hét testvére volt. Egy sem hiányozhatott a mulatságból. Én a selyemgyárban dolgoztam. Szombaton is, néha vasárnap is, ahogy esett a váltás. De ha kellett, cseréltem, hogy elmessünk együtt szórakozni. Nem tudok eleget hálát adni az Istennek, hogy adott erőt és egészséget, hogy ilyen szép életet élhettünk.

– Adjon az Isten további erőt, egészséget és együtt töltött örömteli esztendőket! 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu