Kedd, 2017. október 17., 08.59
Beszélgetés Gál Edithtel, az Erdélyi konyha aradi munkatársával

A gasztroblogom megváltoztatta az életemet

Manapság a háziasszonyok többsége nem vaskos füzetbe körmölgeti kedvenc receptjeit, hanem számítógéphez ül, s egykettőre bepötyögteti az adagokat, elkészítési módokat.

Sőt, ha olyan kedvében van, a barátnőjének, lányának, menyének is elpostázza azt. S hogy egy-egy nagyon finom recept még szélesebb körű nyilvánossághoz jusson, évekkel ezelőtt lassan kialakult a gasztroblogok divatja. Ez egyfajta világhálós, napló jellegű recept-gyűjtemény, ahol azonban a konyhatündérek a sütéshez-főzéshez kapcsolódó vagy egyéb gondolataikat is megosztják a blogok olvasóival.

Az aradi Gál Edit három évvel ezelőtt kezdett gasztroblogot vezetni, ami időközben gyökeresen megváltoztatta az életét. Blogjának köszönhetően ugyanis ma már Erdély legismertebb gasztronómiai magazinjának, az Erdélyi konyhának munkatársa.

– Második lányom születése óta, azaz 11 esztendeje háziasszony vagyok. A sütés-főzés tudománya, szeretete azt hiszem genetikai örökség, hiszen édesanyám, nagymamám, sőt a dédi is szenvedélyes szakácsok voltak. Sokszor vállaltak sütést-főzést lakodalmakra is. Én valahogy belenőttem ebbe. S mikor a kisebbik lányom is cseperedni kezdett úgy éreztem szükségem van valami olyan tevékenységre, ami által bekapcsolódok a társadalmi életbe, ami lehetőséget ad a családon túl nyúló kommunikálásra. A blog-vezetés gondolatával már régóta kacérkodtam. Úgy érzetem, ez nagy kihívást jelent számomra, hiszen addig sem írással sem számítógéppel nem foglalkoztam.

– Beváltotta-e a blogolás a hozzá fűzött reményeket?

– Maximálisan. Ezt azért merem állítani, mert egyrészt nagyon sok visszajelzést, biztatást kaptam ismerősöktől, ismeretlenektől. Úgy érzem, sikerült nyitni a világra. Másrészt e blog által ismerkedtem meg Jánossy Alízzal, aki az első főszerkesztője volt az Erdélyi konyhának. Rátalált a receptjeimre, levélben felkeresett, és megkért, hogy dolgozzak be a lapnak. Ez két éve történt, azóta rendszeres munkatársa vagyok az Erdélyi konyhának, ami nagyon sok örömöt, elégtételt hozott az életembe.

– A család hogy viszonyult az új munkájához?

– Az elején furcsállták, hogy ennyire beleélem magam. Hogy órákat képes vagyok a gép előtt ülni. Hiszen azelőtt évekig csak a házimunkára, gyermeknevelésre fordítottam minden időmet. De aztán látták, hogy örömömre szolgál ez az új tevékenység és most már érdeklődéssel kísérik a megjelenő receptjeimet. Annál is inkább, mivel ezeket előzetesben mindig elkészítem, és hát a családom: férjem és két lányom a főkóstoló.

– Honnan szerzi be a recepteket?

– Legtöbbet a szilágysági származású szüleimtől, nagyszüleimtől örököltem. De szívesen lapozgatom a polcomon sorakozó rengeteg szakácskönyvet. Kipróbálok belőlük ezt-azt. Saját ízlésemre igazítom, aztán elkészítem, lefotózom, és már mehet is a blogra vagy a lapba.

– Szokta-e böngészni mások gasztró-blogjait?

– Természetesen. Főleg magyarországi blogereket olvasok, de kedvenceim közé tartozik az amerikai Martha Stewart is. Itt gyümölcsöztethetem angoltudásomat és örömmel tanulok amerikai recepteket. Sajnos én magam nem szoktam új ételeket kreálni. Ez még egy további lépés, amire készülgetek. De bármit készítek, azért mindig adok neki egy kis sajátos ízt.

– A lányok besegítenek-e a sütésbe-főzésbe?

– Őket most főleg a tanulás köti le. Messze lakunk a magyar iskolától, elég zsúfolt a programjuk. Hétvégeken azonban gyakran meglepnek egy-egy muffinnal, salátával, vagy egyéb finomsággal.

– Gyermekei most 11, illetve 14 évesek. Az ők korukban gondolt-e arra, hogy valamikor sütés-főzésről fog írni egy elismert magazinba?

– Nem. Diákkoromban esztergályosnak tanultam. Kisgyerek voltam, amikor levágtam egy ujjamat, ezért eltanácsoltak a finom-mechanika szaktól. Így aztán köszörűsként dolgoztam pár évig, majd az első lányom születését követően szociális munkás lettem egy napközis öregotthonban. A sütés-főzés azonban mindig örömmel töltött el. Úgy éreztem ez az én világom. Itt tudok igazán kibontakozni. A gasztroblog, illetve az Erdélyi konyha újabb színt hozott az életembe. Szeretném, ha tovább haladhatnék ezen az úton.


Gál Edith receptajánlata 

Sütés nélküli sajttorta

Az alaphoz: 25 dkg háztartási keksz, 13 dkg olvasztott vaj, ízlés szerint (kb. 3 evőkanálnyi) cukor.

A krémhez: 40 dkg natúr krémsajt, 2 dl joghurt, 2 dl tejszín, kb. 15 dkg (ízlés szerint) cukor, 15 g zselatin, 1 narancs reszelt héja.

A meggyes öntethez: 20-25 dkg meggy (befőtt vagy fagyasztott), 2-3 evőkanál cukor, 1 evőkanál keményítő.

Elkészítése: A kekszet a lehető legapróbbra összetörjük vagy ledaráljuk, összekeverjük az olvasztott vajjal és annyi cukorral ízesítjük, hogy kellemesen édes legyen. Tortaformába nyomkodjuk úgy, hogy a forma szélére is jusson, majd hűtőszekrénybe tesszük, míg elkészítjük a krémet: ehhez a krémsajtot összekeverjük a joghurttal,  a cukorral, a narancshéjjal, az 1 dl vízben feloldott, majd felolvasztott zselatinnal, végül pedig óvatosan hozzákeverjük a habbá vert tejszínt. Ezt a krémet a tortaformába töltjük, a tetejét elsimítjuk és min. 4 órára (legjobb, ha egy éjszakára) hűtőszekrénybe tesszük. Közben elkészítjük az öntetet: a meggyhez adjuk a cukrot, kis lángon felmelegítjük, majd hozzáöntjük a kevés vízzel simára kevert keményítőt. Felforraljuk, és addig főzzük (kb. 3 perc), amíg a leve besűrűsödik. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd a tortaszeletekre kanalazzuk.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu