A gyerek még nem tudhatja (?)

A szülők szájából sokszor elhangzik a figyelmeztető megjegyzés: “Hallgass rám, én csak jót akarok neked!” És a gyerek mégsem hajlik az okos szóra.

Duzzog, nem érti, miért kell neki órákig klimpírozni a drága pénzen megvásárolt zongorán, miközben a társai rúgják a labdát odakint. Ő focista szeretne lenni, nagynevű csapatban játszani! Képtelen felfogni, hogy a focistáknak korán lehanyatlik a napja, rövid ideig sütkérezhetnek a dicsőségben, a zene viszont művészet, zongorázással sokra viheti az ember.
Ül hát kedvetlenül a billentyűk előtt, de közben kifelé fülel, ahonnan mindegyre behallatszik az üdvrivalgás: góóól!
“Beírattunk az úszótanfolyamra, kisfiam. Az úszás a legegészségesebb sport, arányosan fejleszti a testet, izmossá, széppé teszi!” – hangzik a szülői jó tanács, ámde a gyereknek semmi kedve korán kelni, iskola előtt tanfolyamra járni, vagy délutánonként játék helyett prüszkölve tempózni minden látható eredmény nélkül.

Aztán a magánórák: idegen nyelv, matematika... “Most kell hajtani, megalapozni a jövődet, fiam! Te még nem tudhatod, hogy mi a jó neked, de később majd hálás leszel azért, amit érted teszünk.”
És csakugyan: a szülő mindig jót akar. Adni (olykor erőn felül), hozzásegíteni, megszerezni mindazt, amiben neki nem volt része. Megragadni a lehetőséget, felvenni a versenyt másokkal, hogy az ő gyereke nehogy lemaradjon. Nem számol azzal, hogy talán mindez kidobott pénz az ablakon, s ami még rosszabb: kudarc, túlhajszoltság, állandó stressz, végül idegbaj.

Egyetlen családban sem könnyű összeegyeztetni a gyerekek érdekeit a szülőkével. De legalább meg kell próbálni. Higgadtan, tárgyilagosan mérlegelni a gyerek fizikai és szellemi adottságait, nem várni, főleg nem követelni lehetetlent. A győzni mindenáron elvnél hatásosabb és eredményesebb az okosan szeretni! Feltételek nélkül.