Csütörtök, 2014. november 27., 23.19

Arcképcsarnok

 
 
2009. április 07., 14.39
Kedd
Történelmünk hőseivel, nagyjaival gyakran találkozhatunk olvasmányaink során, közöttük azonban alig akad nő, akikről megemlékeznének a történetírók. 


Ezt a hiányt szeretnénk pótolni az elkövetkezőkben olyan híres magyar nagyasszonyok bemutatásával, akik méltók az utókor elismerésére, tiszteletére.

Batthyányné Bánffy Kata
A Dunántúl egyik legnevezetesebb és legnépesebb udvara a Batthyányaké volt. Ferenc bán az elsők egyike, aki leveleit magyarul írta s a választ is így várta. Mivel Bánffy Katával kötött házasságából nem születtek gyermekei, másokét nevelték. Az ország valamennyi részéből – különösen Horvát-Szlavóniából – egész sereg nemes ifjú és lány élt és tanult udvarukban. A bán ideje javát hadban töltötte, és az ország ügyei miatt rendkívül sokat utazott. Udvartartásának igazgatása, birtokainak gondozása és a családra bízott gyermekek nevelése a feleségére hárult. A náluk nevelkedő ifjakat nem csak szép magyar beszédre tanították, hanem ellátták és ruházták is. Még a Zrínyi kisasszonyoknak is ott varrattak ruhát. A kor szokása szerint a menyegzőt is Batthyányné rendezte számukra. Ezért is varrt, kötött koszorút, vert csipkét állandóan az egész női udvartartás: ahol ennyi a fiatal, valaki mindig eladósorba került. Nádasdynénak így ír erről a ház asszonya: “Jól tudja kegyelmed, hogy itt menyegző nélkül soha sem vagyunk!”Bánffy Kata művelt, szellemes, nagyszerű asszony volt. Fennmaradt levelei és a kortársak leírásai egyaránt ezt igazolják. Nemcsak intézkedett, parancsolt, hanem maga is tevékenyen részt vett a ház körüli munkákban. Férje meg is kívánta tőle, hogy mindenhez értsen. 1542-ben például Kata aszszony azt panaszolja urának, hogy hadi szekereket ő nem tud csinálni. Batthyány Ferenc válaszlevelében így dorgálja: “Hol azt írsz, hogy hadakozó nem vagy és hadhoz való szekereket nem tudsz csinálni, az nagy csuda! Ha egyebet tudsz, ezt nem tudnád?” Úgy látszik, hatott a szelíd szigor, mert egy tíz esztendővel későbbi levélben Kata ötven-hatvan mázsa salétromot kér a nádorispántól, cserébe a fizetségen túl, maga öntötte ágyúgolyókat is felajánl. Az bizonyos, hogy várainak védelmére nagy gondot fordított, és a törökkel is kész volt megharcolni. 

A házaspár a legkiválóbb kertgazdák közé tartozott. Az asszony sok szót ejt leveleiben dinnye- és káposztavetésről, szőlőkötözésről, virágvizek párolásáról. Ismerőseit nemegyszer remek gyümölccsel lepte meg, a király is tőle kért csemetéket és értő kertészt is hozzájuk. A birtokon termett gyümölcsökből jutott a bécsi udvarba és Németalföldre, az özvegy Mária királyné asztalára is.

Batthyány Ferenc a mohácsi csatát épségben élte túl. A házaspár nagy szeretettel fogadta be a török elől menekülő családokat: nemcsak menedéket, ellátást is biztosított számukra. Kanizsai Dorottya, az özvegy nádorispánné is náluk talált magának egy időre új otthont. Rengeteg teendője mellett Bánffy Kata kedvtelése a sólymokkal és kopókkal való vadászat volt. Kiterjedt levelezést folytatott rokonaival és ismerőseivel magyarul, németül és latinul. Utolsó levele 1563 januárjában íródott. Az bizonyos, hogy nyáron még élt, hiszen férje megígérte Miksa cseh királynak, hogy magyar királlyá koronázására elviszi a nagyasszonyt. Egy évvel később, Zrínyi menyegzőjén azonban már nem volt ott.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas