Kedd, 2017. november 21., 23.23
Júniusi ünnepnapok

Családigenlés

 
 
2009. június 09., 20.16
Kedd
A kivonulások, felvonulások korát éljük, valahol valamiért mindig demonstrálnak az emberek. Így kívánnak hangot adni a véleményüknek, a tiltakozásuknak, érvényt szerezni az akaratuknak.


A sokaság erőt képvisel, oda kell figyelni rá. 

Az a sokaság azonban, amellyel június folyamán találkozik a szemlélődő, nem várja el az odafigyelést. Biztatás, felhívás nélkül láttatja magát ott, ahova a meggyőződése, a hite és nem utolsósorban a szülői minősége, felelőssége szólítja.

Családok sokasága ünnepel ezekben a júniusi napokban, hetekben Aradon, Temesváron, Déván, Vajdahunyadon, Nagyenyeden, kis- és nagyvárosokban, községekben és falvakban. Ünnepi események ékelődnek a szürke hétköznapok közé, amelyek megállásra késztetik a mindig rohanó embert, és kiszorítják a közönyt, a mások ellenében való cselekvést, hogy az érzelmeket ültessék asztalfőre: a családi összetartás gondolatát, a gyermek iránti szeretet érzését. 

Soha annyi szülő, nagyszülő, keresztszülő, testvér, rokon nem látható együtt, mint ezekben a napokban.  Elsőáldozás, bérmálás, konfirmálás, ballagás, diplomaosztás szolgál alapul, kínál lehetőséget, toboroz az együttlétre. Minden ilyen alkalom évgyűrűt rajzol a gyermekek, fiatalok és az egész család életfájának törzsébe, jelezve időt, egymást erősítő köteléket. Ilyenkor döbben rá igazán az egyén és közösség, hogy milyen sokat jelentenek, hogy pótolhatatlanok egymásnak. 

Kovács Zsombor evangélikus-lutheránus lelkipásztor, három gyermek édesapja mondotta: “Zsombor fiam konfirmálására Németországból, ezerötszáz kilométer távolságból jöttek el hittársak, barátok, Brassóból pedig családtagok tették meg az utat Temesvárig, hogy együtt ünnepeljünk. Velük és általuk erős a mi kis családunk, kapcsolatunk túlmutat az időn. Lelkipásztorként mindenkinek azt kívánom, hogy a családi kötődés ne merüljön ki, ne váljék csupán egy-egy esemény emlékévé, hanem legyen folytatása lelkiekben is.”

Matekovits Mária, a sok júniusi ballagást megélt tanárnő összetartó erőnek nevezi az eseményt. Ő közelről megtapasztalta, hogy a fiatalok jelképes batyujába a család is beleteszi a maga útravalóját, jókívánsággal, ajándékkal, virággal kedveskedik, sőt, ünnepi asztalt is terít otthon a rokonságnak. Az ilyen közös együttlétek meghittsége, melegsége tudatosítja a résztvevőkben, hogy a családban bízni, a családra építeni lehet. A templombúcsúkat is a családi ünnepek közé sorolja Matekovits tanárnő, mert olyankor nem csak a hitbéli nagy család sereglik össze, hanem a távolba szakadt gyermek, testvér, rokon is rendszerint hazatér, rátalál kéz a kézre, szív a szívre.

Sok riasztó jel utal arra, hogy válságban a család. A júniusi seregszemlékben mégis van biztatás a túlélésre, a megmaradásra. 

“A család Istentől megáldott szeretetközösség” – mondotta Jakubinyi György érsek. 

Higgyünk benne!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Levente-knek / Csütörtök, 2009. június 18., 00.11 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Boldog nevnapot !

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu