Péntek, 2017. június 23., 04.34

Halottak napja elé

 
 
2008. október 27., 22.00
Hétfõ
Ezekben a napokban sokan találnak munkát a temetőkben. Több helyre is el kell jutniuk, mert kitárulkozott világunkban évek óta tart a „népvándorlás”. Olyan hét következik, amikor virág nyílik a sírokon, koszorúk ölelik körül a fejfákat, mécsesek imbolygó lángja közvetít üzenetet neked, nekem, mindannyiunknak.


Minden családnak vannak pótolhatatlan veszteségei, nehezen gyógyuló sebei, van mulasztása az eltávozottakkal szemben, amit utólag már lehetetlen bepótolni, korrigálni. Nyilván erre utalt Sütő András, amikor azt írta: „Késő bánat a koporsó melletti bánat”. Mert amit valaha elmulasztottunk megkérdezni, megválaszolatlan marad örökre. Amit megtagadtunk, többé már nincs kinek odaadni. Akitől nem kértünk bocsánatot, nincs ki feloldozzon.

Vonaton, autón, villamossal érkeznek a hozzátartozók. Kiskapák, locsolókannák állnak munkába, közel és távol élők zarándokolnak a végső nyugvóhelyekre leróni kegyeletet, megadni tiszteletet, találkozni nevekkel, évszámokkal, a megmásíthatatlan valósággal.
Virágok, mécsesek, örökzöld ágak tolmácsolják most az örökzöld érzést: hiányzol, hiányoztok! Hiányzik a belőletek sugárzó erő, az önzetlen segítség, az érett bölcsesség, a nyugalmat árasztó biztonság, a féltő, gyöngéd szeretet.

Mi maradt mindebből?

A halhatatlan emlékek, a mulandósággal dacoló koszorús emlékhelyek.

Ünnepeljetek, temetők!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu