Szerda, 2017. november 22., 16.47

Írott válasz egy szóbeli kérdésre

 
 
2009. június 29., 21.25
Hétfõ
A ház földszintes, takaros, mélyen benyúlik a udvarba, ahol hatalmas diófa tart árnyékot a kecskelábú asztal meg az ácsolt pad fölé. Itt szokott üldögélni, olvasgatni mióta az orvos kiparancsolta a lupényi bányából. Nem örült a kényszerpihenőnek, de ennek a városszéli háznak, amit a huszonnyolc évi keresetéből sikerült megvásárolnia, már igen. 


– Karbantartott német ház volt, a lakói kitelepültek, örülhetünk a szerencsének, hogy futotta rá a pénzünkből. Szegény megboldogult feleségem érdeme, mert összespórolta a rávalót, nem herdálta el a keresetet, ahogy egyik-másik bányászfeleség tette. Egyszuszra mondja, kissé ki is fullad tőle, köhécsel, és csontos ujjaival a mellére bök.

– Itt a baj, és nem sokat segít az orvosság, inkább többet a jó levegő. Naphosszat idekint tartózkodom, teszek-veszek a ház körül, a kertben, még a szőlőpermetezővel is megbirkózok, ha szükséges, mert nem lehet mindig a fiatalokra várni. Ők akkor jönnek, ha van idejük. A lányom megfőz egy hétre valót, berakja a hűtőszekrénybe, „apu, majd melegítsd meg az ételt, intézd magadat”. Nagyjából intézem is, de azért van olyan munka, amire nem áll rá a kezem. Például ügyetlen vagyok gombot varrni, harisnyát stoppolni, inget vasalni... Amit a feleségem annak idején fél óra alatt elvégzett, én egy fél napig piszmogok vele, mégsem lesz olyan, amilyen kell. Asszony nélkül nincs lelke a háznak.Ismét megáll a beszédben, a kezével jelzi, hogy porcióznia kell a levegőt. 

Csak nyugodtan, van idő – intek, és közben töröm a fejem, hogyan térjek a tárgyra. Mert az kissé kényes. Nem háztűznézőbe jöttem, más okból hívott látogatóba olvasónk. A Társkereső rovathoz küldte el a maga néhány soros hirdetését hónapokkal ezelőtt, melynek megjelenése után kitört a vihar. A lánya reklamált, ugyanis ráismert benne az édesapjára, és nagy patáliát csapott otthon: „Kell még magának asszony?! Nem restelli, hogy hetvenéves létére a nősülést forgatja a fejében? Egy idegen nőt ültetne az anyám helyére? Annak úgyis csak a házra meg a pénzre fájna a foga, nem egy göthös öregemberre!”

Az elhangzottakban nyoma sem volt a gyermeki tiszteletnek, még kevésbé a szülő iránti féltésnek, annál több a féltékenységnek. – A lánya letiltatta a társkereső hirdetését – mondom. Vendéglátóm rábólint. 

– Azt mondta, szégyen, kinevettetem magamat meg őket is. Pedig kaptam választ... – jegyzi meg sajnálkozva. Mélyet lélegzik, köszörüli a torkát, látszik a tekintetéből, hogy még nem mondott el mindent. Biztatást vár.

– Emlékszem, régebben volt az újságban egy olyan jelige, hogy „Feleség kell vagy szolgáló”. Valami ilyesmi... Csípős nyelvű asszony írhatta, olyan, aki maga sem bízott abban, hogy őszintén, jószándékkal közeledhet hozzá valaki. Egy olyan férfi, aki csak a magányát szeretné megosztani vele. Higgye el, nem mindenki haszonleső. Tisztességes idős embernek nem cselédre van szüksége, hanem társra. Olyan asszonyra, akivel szót tud váltani, megbeszélhet mindent, amire a gyerekek például oda sem figyelnek, mert nekik az nem fontos. Az egyedüllét olyan, mintha magánzárkában lenne az ember. Kipróbáltatták velem azt is valamikor, mert eljárt a szám... Olyat találtam mondani, hogy ha tiszteletbeli bányász címet adományoztak az ország legszeretettebb fiának, hát tiszteljen meg bennünket néhány napra odalent a tárnában... Nem találták elfogadható javaslatnak, megszorongattak miatta, pedig nem akartam rosszat, csak bányász “jószerencsét” kívánni neki közelről... – nevet, de ettől ismét köhécselni kezd, majd bosszúsan legyint. – Szilikózis. Ebből én már nem gyógyulok ki, de talán van még egy kis időm hátra... Csak hát egymagamban olyan vagyok, mint a néma. Lassacskán elfelejtek beszélni, és nincs, akit meghallgassak. Ezt most a lányoméknak is megmondtam. Nem végrendelkezni akarok, hanem egy kicsit még élni. Egy jó társ mellett, öregember módjára. Mit gondol, miután így közelebbről megismert, nincs igazam? Van hely számomra az újságban?

Íme, itt a válasz, írásban.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu