Szerda, 2017. november 22., 16.52

„Játszani is engedd”

 
 
2009. június 17., 15.35
Szerda
Szótlanul, elgondolkozva üldögél hatéves Andreas unokám, ami eléggé szokatlan nála, ezért meg is kérdezem: valami baj van, kisfiam? Nincs, mondja, csak pihenek.


Rákérdezek: pihensz? Miben fáradtál el?

Hááát... – húzza a szót – befejeztem az óvodát, őszre megyek iskolába, azután majd az egyetemre, lesz sok vizsga, aztán a mesteri és a doktorátus... pihenni már csak akkor fogok, amikor nyugdíjba megyek. 

Ezt az okoskodást nem lehet nevetés nélkül megállni – meséli a pankotai Frei nagymama. Tudja, hogy nem magától találta ki ezt a kisgyerek, otthon hallott effélét a szüleitől. Szóval pihenni kell már most, óvodás korban, pihenni előre, mert később nem lesz rá lehetőség. 

Ilyennek látja a felnőttek világát egy hatéves kisgyerek, és az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen rajta!

De a nála nagyobbak között is beszédtéma, hogy kellene dolgozni a vakációban, milyen munkával lehetne egy kis pénzhez jutni, mert a szülőktől nem várható, otthonról nem telik a legszükségesebbekre sem. 

Vannak persze családok, akik mégis kiszorítják az egyhetes, tíznapos táborozásra a pénzt, akik áldozatot hoznak, lemondanak sok mindenről a gyermekük javára. Ebbe az iskola, a tanítók, tanárok is besegítenek, szívügyük emlékezetessé tenni a vakációt, néhány élménydús napot szerezni tanítványaiknak. 

Pál Krisztina, a temesvári 1-es Általános Iskola igazgatóhelyettese újságolta: öt tábort szerveznek a kis növendékeknek. A város zajától távoli Marienheim ifjúsági házban, ahol minden feltétel adott a kikapcsolódásra, játékra, továbbá Zsombolyán, Temesfőn, Szegeden, ahol a néptáncosok vesznek részt, Szatmár környékén pedig a természetjárókat táboroztatják a pedagógusok. S bár számukra ez főleg munka, felelősség, önzetlenül vállalják. Pihenni ráérnek nyugdíjas korukban...

Tehát mégiscsak jól látja a dolgok menetét a figyelő gyermekszem...

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu