Szerda, 2017. november 22., 16.56
A gyerek zsebpénze

Ki hogyan látja és számolja

Ki hogyan látja és számolja
Ki hogyan látja és számolja
„...vigyázz, mert a pénz nagyon kényes, csínján kell vele bánni. Tisztességgel. ... Ha megharagszik, úgy elmegy, hogy sose látjuk többet.”


Hét krajcár című elbeszélésében írta a fenti sorokat Móricz Zsigmond a maga idejében, és a mai valóságot ismerve, csöppet sem tűnik írói túlzásnak. 

Csak körül kell nézni... A figyelmes vizsgálódás és az őszinte véleménynyilvánítás reményében kértünk szóra néhány olvasót azzal kapcsolatosan, hogy a családi kasszából jut-e költőpénz a gyerekeknek, és mekkora annak a becsülete az ő életükben.Horváth Teréz, Arad: – Időszerű kérdés, mert ebben az anyagias világban minden a pénz körül forog. Sajnos, ezt a gyermekek is idejekorán megtapasztalják, és igénylik, sőt, kikövetelik a szülőktől a zsebpénzt. Az én gyermekkoromban ez ismeretlen fogalom volt, eszünkbe sem jutott kérni. Uzsonnát otthonról vittünk az iskolába, többnyire két összeborított zsíros vagy vajas kenyeret, és az unokáimat is így szoktattuk. A friss kifli vajjal vagy kenősajttal jobban megfelel, mint a különböző csipszek, és kóla helyett is palackozott ivóvizet visznek magukkal. A mindenféle adalékanyaggal meg színezőkkel dúsított bolti portéka ártalmatlanságáról nem vagyok meggyőződve. De nem minden szülő gondol erre. Amikor pénzt ad, megszabadul egy gondtól: nem kell uzsonnát csomagolnia. A gyerek azt vásárol, amit megkíván, vagy amit a társaitól lát. Akinek nem telik rávaló, hátrányban érzi magát, sőt, szégyenkezik is a többiek előtt, ami törést okoz a barátságban. Sokszor kinézik maguk közül a pénztelent. Nevelési szempontból is hibának tartom, ha otthon tömik pénzzel a gyerek zsebét, ha azt is pénzzel akarják megvásárolni, amit szeretettel kellene... Az én kisunokáim is gyűjtögetik az aprót egy malackában, és a felfedezés örömével szokták megszámolni, de mindig megbeszélik a szülőkkel, hogy mire költik. Megtanulták, hogy a pénzt nem szórjuk. Bevallom, Marosvásárhelyen tanuló egyetemista fiú unokámnak én is szoktam egy kis zsebpénzzel kedveskedni, mert látom, hogy megbecsüli. A tanulmányi eredményei igazolják, hogy okosan él. 

Egyesek talán azt mondhatnák, hogy mi, vagyis az idősebb nemzedék a saját képmásunkra szeretnénk formálni a gyerekeinket, a mi felfogásunkat akarjuk átadni a fiataloknak. Talán így van. De én még nem vallottam szégyent vele.

Czapp Tímea, Igazfalva: – A kérdés egyelőre nem érint közelről, hiszen csak hároméves a kisfiunk, de azért nyitott szemmel járok, és tudom, hogy mi, szülők elfogultak vagyunk a gyermekünkkel. Azt szeretnénk, ha semmiben nem szenvednének hiányt, ám ez az igyekezet olykor erőn felüli. Túl sokat juttatnak a gyermekeknek, amit ők egyelőre nem is tudnak értékelni, ellenben könnyen hozzászoknak. Olyannyira, hogy később már kikövetelik, úgy érzik, hogy nekik az jár. Főleg, ha otthon is rendezetlen körülmények között élnek, ha a szülők nem a családra fordítják, hanem könnyelműen elverik a keresetet. Köztudott, hogy a pénzről nehéz lemondani, és nemegyszer körülményes megszerezni. A csábítás nagy, a barátok meg a lehetőségek könnyen eltájolják a tapasztalatlan gyereket, és a kísértésnek képtelen ellenállni. Sok baj származhat ebből. 

Nem tudom megmondani, hogy mennyi legyen a zsebpénz, de annak az értékét mindenképpen tudatosítani kell a gyermekben, hogy ne szórja azt. Ha megtanul okosan gazdálkodni vele, annak felnőtt korában is hasznát látja. A szülő személyes példája garancia lehet erre.

Bálint Mária, Nagycsanád: – A mai világban nehéz megkeresni a pénzt, de beosztani sem könnyű, és ezt a gyerekek még nem veszik tudomásul. Ők csak azt látják, hogy egyik-másik barátjuknak naponta telik édességre, játékra, és fáj a szívük, hogy nekik nem. Véleményem szerint a mai szülők örülnek, ha van munkájuk, és a megélhetésért folytatott harc elszívja az erejüket. Idegileg fáradtak, nem jut sem idejük, sem kedvük, hogy jobban odafigyeljenek a gyerekükre, ezért némi pénzzel igyekeznek pótolni, ami az otthon melegéből hiányzik. És a gyerekek ezt ki is használják. Követelőznek, könnyen átveszik a környezetükben hallott durva beszédmódot, hiányzik a tisztelet a szülő és a tanár iránt, azt tapasztalják, hogy a pénz az úr. Nem véletlenül van annyi erőszak. 

A zsebpénzről pedig még annyit: én soha nem szántam azt ajándéknak, sem fizetségnek valamiért, és anyai elégtétellel mondom, hogy az én gyerekem sohasem követelőzött. Kissné Nótáros Irma, Nagyzerind: – A nyár, a küszöbön álló szünidő különösen indokolttá teszi a zsebpénz kérdését, mert a reggeltől estig tartó szabadság, a strand, a kirándulás, vagyis a kellemes kikapcsolódás nehezen elképzelhető üres zsebbel. Nem szeretnék általánosítani, ezért csak a saját házam előtt söprögetek... Én félárván, apa nélkül nőttem fel, nem volt kitől zsebpénzt kérnem, de eszembe se jutott ilyesmi. Abban az időben ez nem volt szokás. Most több a jómódú család, telik a gyereknek drága pizzára, ami akkorka csak, hogy elfér egy tenyéren. És van sokféle nyalánkság, ropogtató, üdítő, ami vásárlásra csábítja a gyermekeket, és kikövetelik a rávalót. Ha pedig nincs, fájó szívvel nézik a társaikat, akik vásárolgatnak, és mindig majszolnak valamit. Gondoljunk csak bele, hogy esik ez az éhes, szomjas kisgyereknek!

Nekem hat unokám van. A mi családunkban a gyümölcsre hajtanak a gyerekek, és artézi víz oltja a szomjukat. Mi tagadás, egy-egy lejt azért dugok a zsebükbe fagyira, nem tudom elengedni őket üres kézzel. De ők valamennyien megtanulták becsülni a pénzt. A nyolcadikos Krisztián unokám például nyuszikat nevel, a nagyapjától megtanult kaszálni, húzza a fűvel megpakolt kiskocsit hazafelé, és ha a tapsifülesek megnőnek, az ára az övé. Megdolgozott érte. Amikor eljön hozzánk, első szava mindig az, hogy mit segítsek? A feketegyarmati négy unokám meg kertészkedik a szüleivel, így naponta megtapasztalják, hogy locsolás közben is meg lehet izzadni. A pénzt nem adják ingyen. 

Tegnap, pünkösdhétfőn teadélutánt tartottunk a falu gyermekeinek a parókián. Apró ajándék várta őket, meg egy nagy fazék tea. A tiszteletes asszony főzte mentából és citromfűből. Tehát nem kóla járta, hanem illatos tea. 

Szóval az a véleményem, hogy a családtól függ, mennyit számolnak le a gyerek markába. Jó, ha van, de csak módjával. Becsülete akkor lesz igazán a pénznek a gyerekeink szemében, ha megdolgoznak érte. 

Tornáczky Ilona, Lippa: – Mindenki látja, hogy mostanában több pénz jut a gyerekekre, mint régen, úgy öltöztetik őket a szülők, mintha mindennap vasárnap lenne. De az sem titok, hogy nincs erre lehetőség minden családban. Másféle gyerekek is élnek mellettünk. 

Elmondok egy esetet...

Vékonydongájú fiú, biciklire erősített ásóval állt meg a házunk előtt, és azt kérdezte, nem kell-e kertet ásni? Mert vállalná. Az iskola után dolgozna néhány órát, kellene a pénz. Értettük a szándékot, és azt is felmértük, hogy ennek a tizenkét-tizenhárom éves forma gyereknek mennyi tellik az erejéből. De nem utasítottuk el, sőt, az uram azzal kezdte: “Éhes vagy-e?” Bizony nem utasította el a falatot. És az arca elárulta, hogy elégedett, bizakodó. Nem kérdeztük, hogy mire kell a pénz, de gondoltuk, hogy megvan annak a helye. A munka olyan volt, amilyen tőle tellett, de nem kifogásoltuk, megfizettük: öt lejt kért két óra munkáért. És nem sokkal azután, hogy elment, visszajött megmutatni, mit vett a pénzen az édesanyjának. Mosóport láttam a szatyrában, önmagának meg egy kis üveg kólát. Erre talán nem kellett volna költeni, mondta az uram, de azt hiszem, meg is bánta. 
A munkája árából vette, önmagának ez volt az ajándék. Szorgalmas gyerek. Ebből ember lesz! – jegyezte meg a szomszéd is. Hogy közben még hol dolgozott, hogyan gyűjtögetett, nem tudom. Csak azt, hogy nagyon szeretne az iskolával eljutni a tengerpartra. 

A napokban üzentem érte: fel kellene mászni a cseresznyefára, hogy megszedje. Ahogy én látom, a munkája ára nem csak zsebpénz lesz...

Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy bármilyen is körülöttünk a világ, meg kell őrizni a tisztánlátásunkat. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: igaz / Kedd, 2009. június 09., 16.26 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

azt is hozzátehetnénk:a pénz nem minden

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu