Fresh Corner
Péntek, 2019. április 26., 07.26

Kitárva a kapu, nyitott a szív

 
 
2008. augusztus 26., 13.30
Kedd
Nem is olyan régen a nőbizottság elnöki tisztsége még olyan funkció volt, amely kellett a kirakatpolitikához, főleg a nagyobb vállalatokban, intézményekben.


A legtöbb faluban ezt már akkor is másképpen értelmezték. Úgy, hogy a közösség kiszemelt magának egy értelmes, talpraesett, ügyes asszonyt, akiben megbízott, és akiről tudta, hogy ragaszkodik a szülőhelyéhez meg az ott élőkhöz, és mindenben a javukat akarja.

Hát ilyen meggondolásból választották meg jó néhány évvel ezelőtt Igazfalván Szabó Erzsébetet, és azóta senkinek sem jutott eszébe „elirigyelni” tőle ezt a munkakört. Sőt, örülnek, hogy ma is vállalja, van valaki, aki mindig talál időt, erőt, kedvet az olyan munkához, amiért talán még a köszönet is elmarad.

Akkor hát miért teszi? Mert ilyennek született. Szereti a pezsgést, elégtételt érez minden sikeres közös rendezvény láttán, boldog, ha az igazfalvi asszonyokat, valamint családokat sikerül bevonnia egy-egy szépnek, hasznosnak ígérkező találkozó megszervezésébe, vagyis boldog, ha tehet valamit másokért, a templomért, ha örülni látja az embereket.

Nos, az elmúlt héten igencsak kijutott neki az örömből, de a dologból is. Hétfőtől vasárnapig ő volt a „kulcsos” asszony (így mondja). Vagyis kora reggel ő nyitotta ki, éjfél felé pedig ő zárta be a konyhaajtót a kultúrotthonban, ahol hetven kosztost kellett jóllakatnia ötször naponta.

– Hála istennek, van étvágyuk! Esznek, mint a selyemhernyók. De nem is csoda, hisz letáncolják a gyerekek. A temesvári Morzsa, a kis Bokréta meg a nagy Bokréta táncosai táboroznak nálunk, mozognak, ugrálnak egész nap, nem véletlen, hogy jó az étvágyuk, mert a debreceni Jeremiás Lajos oktató alaposan megdolgoztatja őket. Segítség nélkül nem is győzném a főzést. Tóth Margit a segítségem a konyhában – mondja Szabó Erzsébet, de ez még nem minden. Aki már belekóstolt az ilyen fajta táboréletbe, tudja, hogy nem csak a főzés meg a mosogatás jelenti a munkát. Azt a rengeteg szendvicset is el kell készíteni reggelire, uzsonnára, amit aztán percek alatt bekebeleznek a gyerekek. 

– Itt senki sem panaszkodik, hogy nincs tennivalója. Feri fiam meg Angyal, a menyem, már beletanultak a szervezésbe, beszerzésbe, de segít a nászasszonyom, a nászom, sőt a gyerekeket elkísérő néhány szülő és tanító is, mert gondolja csak meg bárki: nagy a hőség, a gyerekek izzadnak tánc közben, mosakodniuk kell, sőt, mosni is rájuk, mert naponta csuromvizesek. Tehát idehaza szolgálatban van az automata mosógép, működik az udvaron a hidrofor, biztosan jelzi majd a villanyszámla, de hát kibírom. Csak egészség legyen! – jegyzi meg nevetve.

Azt már úgy mellékesen említi, hogy tíz felnőttnek vetett ágyat a szobáiban, Vésztőről is visszavár még egy négytagú családot, és azt szeretné, ha otthon éreznék magukat a vendégek. Nyitva a kapu is, a szíve is, sok jó elfér benne.

A kérdésre, hogy ő mikor pihen, így válaszol: „Gyorsan alszom”. Általában a menü is beleszól az órarendjébe. (Szilvás gombóc: 425, fánk: 400-500. Leírni is sok, hát még elővarázsolni!) Dicséri a kis táncosokat.

– Nagyon aranyos, jól nevelt gyerekek, nincs baj velük. A Borbély testvérek, Csaba meg Lacika például még a konyhán is ügyeskedik, rááll a kezük a munkára. Az ő édesapjuk, Borbély László (nem a miniszter, hanem az óteleki pék) nemcsak kenyeret küld, hanem még vágni való disznót is nevelt a néptánctábornak.

A szülői hozzáállás szavak nélkül is sokat elmond. Szabó Erzsébetről is, akinek a fiai szívvel-lélekkel elkötelezték magukat a népművelésnek, és már három unokája citerázik, táncol a hagyományőrző csoportban. Beleszülettek. Van kitől örökölniük, van, aki örüljön nekik.

Ilyen egyszerű ez.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'