Néhány tipp az oldásra

Néha pitiáner ügyek miatt bomlik meg a családi harmónia. A feleség fáradtan ér haza, vagy egyszerűen csak fejfájósan ébred.  A férj elfelejti kivinni a szemetet, vagy késve ér haza, s ráadásul sörszagú. 

Netán a gyerek is rossz jegyet kap, vagy az anyósnak szalad ki a száján egy „jóindulatú” megjegyzés. Ilyenkor aztán kezdődik a duzzogás, beáll a mosolyszünet. Ha rohanós a nap, mint általában, nincs is idő kibeszélni a dolgot. A férj vagy feleség csak morog magában. Egyre több régi sérelem tódul az agyába, hiszen nem először fordul elő, hogy a férj nem viszi ki a szemetet, hogy az anyós szúrós megjegyzéseket tesz, hogy a feleség egy pohár sörért is zsörtölődik, vagy a gyermek otthon felejti a füzetét… Ilyenkor hajlamosak vagyunk önsajnálatba burkolózni. S minél komolyabban éljük magunkat bele ebbe az állapotba, annál mélyebbre fészkeli magát lelkünkben a keserűség, a másik iránt érzett düh. A mosolyszünet elhúzódik, szinte állandósul a családban, s ez előbb-utóbb súlyos kapcsolatbeli válsághoz vezet. Mit tegyünk tehát, hogy oldjuk a feszültséget? Íme néhány jól bevált tipp, elismert pszichológusok tanácstárából:

1. Konfliktus esetén óvakodjunk az általánosítástól. Igyekezzünk az adott konkrét esetet tisztázni. 

2. Ne rohanjunk azonnal kipanaszolni bajunk a szomszédasszonynak, barátnőnek, szülőnek. És főleg ne a gyermeknek mondogassuk micsoda anyja, apja van… Bármennyire is megkönnyebbülést hoz a panasz, a helyzet megoldásán semmit sem javít. Sőt!

3. A régi mondás szerint „Ne nyugodjék le a nap a mi haragunkkal”. Azaz bármennyire is zsúfolt az életünk, szakítsunk időt még aznap a dolog kibeszélésére. 

4. Ha úgy érezzük, társunkból kiveszett minden szeretetre méltó, keressük meg azt az egy jó tulajdonságát, amit még mindig értékelünk benne. Lehet ez a humorérzéke, a nagylelkűsége vagy egyszerűen a csinos lábszára... Bármi, ami tetszik belőle. Ha keresni kezdjük ezt az „egy jót”, biztosan egyre több jut az eszünkbe.

5. És végül legyen bátorságunk magunkkal is szembenézni. Mindennemű kapcsolatban ugyanis a dolog kettőn áll. Ha netán bennünk is volna hiba, nem árt ezt elsősorban magunk előtt beismerni, s esetenként akár bocsánatot kérni.