Hétfõ, 2017. október 23., 23.51

Ráébredtem, hogy elsősorban anya vagyok

Lengyel Izabella három leány édesanyjaként is aktív közéleti ember. Jó néhány évig a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Magyarok Nagyasszonya Kollégiumnak volt az igazgatója, majd tanítónő, zenetanár, kisebbségi tanfelügyelő és közben zenész, kórusvezető, ha kell szakács, vagy épp sofőr, aki gulyásversenyeken főz, vagy versenyre viszi az arra érdemes kisdiákokat. 


– Ilyennek képzelted kislánykorodban az életed? 

– Nagyon szerencsés vagyok. Szerető családban nőttem fel, s bár csak ketten voltunk testvérek, szoros közösségben nevelkedtünk 6 unokatestvéremmel. És nekem mindegy volt, hogy fújt a szél vagy sütött a nap, hogy kinn játszottunk vagy benn, de kitartóan sorba állítottam az összes unokatestvért és írni, olvasni, számolni tanítottam őket. Sokszor hangoztattam, hogy én tanítónő leszek. És hálás vagyok, hogy valóban az lehetek. Minden egyéb feladatköröm, tisztségem is e hivatás köré épül. 

– A három kislányodat is megálmodtad?

– Igen. Ahányszor lakodalom, keresztelő volt a családban, mindig mondogattam, hogy nekem három gyermekem lesz. Édesanyám nem volt elragadtatva az ötlettől, egy szem lánya voltam – féltett. Nem voltak egykék a családunkban, de a két gyermek volt a bevett modell. 

– A férjed mit szólt a harmadikhoz?

– Nagyon örültünk mindketten. Ő nagycsaládból való. Négyen vannak testvérek. Eléggé érett fejjel házasodtunk össze, és már az első évben vállaltuk az első kislányunkat. A második természetes volt mindenkinek, bár a mi életünket eléggé felkavarta. Akkor volt egy olyan időszakom, hogy úgy éreztem, semmire sem jut időm. A lányok picik voltak, én sok mindenben tapasztalatlan. De a férjem akkor is nagyon mellém állt. A harmadik lányunk születésénél is ő volt a fő támasz. Bár egészségi okok miatt nagyon féltett, együtt bíztunk abban, hogy minden rendben lesz. 

– És mit szólt, amikor Mária és Réka után sem a kis Árpád, hanem Ágnes érkezett?

– Örvendett. Rendkívül büszke lányos apa. Úgy szokta mondani, hogy ő a mesebeli király, akinek három gyönyörű szép leánya van. 

– Milyen az, amikor a három leány elkezd öltözködni? Hánykor kell kelned, hogy mindenkinek kivasald a ruháját és a hajfonatok is elkészüljenek?

– Korán. Hétköznapokon nagyon korán. Most már pontosan tudom, hogy nagyjából két és fél órába telik, míg a három lánnyal elkészülünk. De büszke vagyok, hogy mindemellett még soha nem késtünk el. A ruhák kiválasztása a legbonyolultabb, ezért erre általában előző este kerítünk sort. Aztán reggelre marad a vasalás, fésülködés, s egyéb teendők.

– A férjed részt vesz ebben?

– Ő a fotelben ülve csodálja a lányait. Ez az ő fontos feladata. Mindegyiket külön megdicséri. Az igazság az, hogy a két nagyobb már egyedül is megfésülködik és az öltözködésben sem nagyon kell segédkezni nekik. 

– A te ruhatáradhoz mit szólnak? Kritikus szemmel néznek rád?

– Nem mondanám. Mindhármuknak megvan a maga ízlése, és ez néha enyhén ütközik az én hagyományosabb szemléletemmel. De mindig kiegyezünk. Ami az öltözködésemet illeti, azt nagyon elfogadják. Hétköznapokon egyszerűen járok, hiszen magamra már nincs türelmem. De a számomra fontos eseményekre szeretek szépen felöltözni. Ilyenkor mindig értékelik a lányaim, és ez jólesik. Amúgy e téren is próbálok a magam példája által utat mutatni nekik. Rávezetni arra, hogy egy nő nem a túlzott sminktől és a tenyérnyi szoknyától lesz szép és vonzó. Úgy érzem, ezt már kezdik érteni. 

– Mi az a legfontosabb elved, amit feltétlenül tovább szeretnél adni a lányaidnak?

– Elsősorban azt, hogy tudják, kik ők és hova tartoznak. Engem otthon is úgy neveltek, hogy büszke legyek arra, hogy erdélyi magyar vagyok. A nagyenyedi kollégium pedig csak megerősítette ezt. A másik fontos dolog a hit, illetve az embertársam tisztelete. Ez a mi családunkban szorosan összefügg, hiszen két felekezethez tartozunk, de eljárunk egymás templomába, és otthon közösen imádkozunk. 

– Otthon mennyire bújik elő belőled a pedagógus?

– Néha a kelleténél jobban. Talán azért, mert tanítóként jobban rálátok a követelményekre. Nem éltanulókat akarok feltétlenül nevelni, de fontosnak tartom, hogy a lányaim sokoldalú és művelt emberekké váljanak, akik bárhol, bármilyen közösségben megtalálják a helyüket. Ezért persze a leckék mellett kell néha a pluszfeladat. És kell az olvasás, a sport, a hagyományőrzés és a cserkészet. Ezek számomra mind fontos eszközök a nevelésben. 

– No, és akkor ott van még a munkahelyed…

– Igen. Volt olyan időszak, amikor egyszerre tanítottam, másodfokozati vizsgát tettem, tanfelügyelő voltam és másoddiplomáztam a zenepedagógián. És otthon volt a három leányom, akikről tudtam, hogy ügyesek, talpraesettek és úgy gondoltam, kibírják azt, hogy néha csak jó éjt puszira érek haza. Hát nem így volt. Hamarosan jöttek a negatív visszajelzések az iskolából és rá kellett ébrednem, hogy én elsősorban anya vagyok. Azóta igyekszem úgy ellátni a hivatásomat, hogy a család ne szoruljon ki az első helyről. 

– És hol vagy Te? Valamikor zenéltél, furulyáztál, énekeltél és biztosan egyéb kedvenceid is voltak. Beférnek még az életedbe?

– Most kevésbé. Egy ideje felkértek a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub kórusának a vezetésére. Ez a tanítás mellett sok elégtételt ad. Rám ragad az idős emberek fantasztikus lelkesedése és az eredeti népdalfeldolgozások betanítása szakmailag is kihívást jelent. Egyéb hobbiféleség azonban most háttérbe szorul. Vannak pillanatok, amikor kiborulok. Sajnálni kezdem magam, hogy három éve nem vettem egy új cipőt, vagy hónapok óta kimaradt a fodrász meg ilyesmik. Akkor a férjem azt szokta mondani, hogy most azonnal indulunk vásárolni. Persze én vagyok, aki mégis lefújom. Körülnézek a házban és rájövök, hogy minden a legnagyobb rendben van. A gyermekek egészségesek, mindenki végzi a maga dolgát és igazából nagyon boldogok vagyunk. 


A Lengyel család kedvence: a citromos rolád

Lengyeléknél már a lányok is besegítenek a főzésbe, sütésbe, ünnepekkor pedig gyakran a férj a főszakács. A családi kedvencek egyike a citromos rolád. 

Hozzávalók: 20 dkg tehéntúró, 10 dkg liszt, 10 dkg cukor, 5 dkg porcukor, 5 dkg méz, 3 tojás, 1 citrom, csipet só.

Egy tálba téve elkeverjük a tojásokat, a cukrot, a sót és egy kevés reszelt citromhéjat, majd gőz fölött felverjük, amíg krémes habbá nem válik.

Levesszük a gőzről, belekavarjuk a lisztet, sütőpapírral kibélelt tepsibe töltjük, majd meleg sütőben kb. 10 percig sütjük.

A kisült tésztát egy megnedvesített és kifacsart konyhakendőre borítjuk, majd azzal együtt szorosan feltekercseljük.

A tehéntúrót elkeverjük a mézzel és a citromlével. A tésztalapot kigöngyöljük, felületét megkenjük túrókrémmel, majd újból feltekerjük, tetejét meghintjük porcukorral és reszelt citromhéjjal. Kb. egy órán át hűtőben tartjuk, majd szeletelve tálaljuk.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu