Szerda, 2017. december 13., 11.14
Lányok, asszonyok a hagyományápolásban

Vigyék a hírt

Aki muszájból végzi a munkát, általában nehezére esik; aki kedvvel, annak öröme telik benne. Egyiket is, másikat is megtapasztalja mindenki az élete során, de maradandó emlékként főleg azt emlegeti, amiben öröme telt.

Ilyen volt a verőfényes őszelőre tervezett találkozás is, mely Nagybodófalva nevéhez fűződik, és olyan remek szervezés előzte meg, amely sajátja a református közösségnek. Nt. Fazakas Csaba esperes és a megyei, valamint a temesvári református nőszövetség elnökei, Kovácsné Papp Ibolya lelkész, illetve Fazakas Enikő hitoktató és segítőtársai jól kigondolták és „felsőfokon” szolgálták a közös érdeket: a régi, magyar hagyományok ápolását, ami ezúttal kétkezi munkát jelentett.

 

– Elemző konferenciák, írott beszámolók felolvasása helyett legyen ez a mai nap a munkáé – üdvözölte a gyülekezetből érkező nőket az esperes, aki maga is munkaruhát öltött, és körültekintően felkészült az eseményre. A jó gazdaszellem, amely őt jellemzi, bizonyítást nyert ezúttal is. Az egész napos tevékenység egyszerre volt a hitet és összetartozást szolgáló, egyszerre volt kellemes és fárasztó.

„Tégy, Uram, engem áldássá” – erre a gondolatra építette megnyitó, üdvözlő beszédét Kovácsné Papp Ibolya lelkész, és a továbbiakban azt kívánta, hogy békés lelkülettel saját és egymás munkájában örömet lelve mondják el nőtársaiknak otthon, vigyék a hírét a nagybodófalvi hagyományápoló találkozónak.

– Megtisztelő, kedves vendégeink ittléte, erőt ad és bizakodással tölt el bennünket – mondotta Bálint István, a bodói egyházközség lelkipásztora, aki feleségével együtt állandó ügyeletet vállalt ezen a napon, és bizonyára nem volt könnyű mindenre figyelnie.

De szóljunk végre a lényegről, arról, amibe a jelenlévő 108 leány és asszony bekapcsolódott: a műhelymunkáról.

Hosszú asztalsorok várták az ügyes kezű nőket, és megkezdődött az egyéni és csoportos munka: csigatészta készítés, varrás, gyöngyfűzés, tojásfestés, asztali- és előszobadíszek készítése, kürtőskalács-sütés… A szemnek látványos és szájnak ízletes készítmények előteremtésében kezdők és haladók vettek részt csoportvezetők irányításával, akikről elmondható, hogy már igen jártasak, mesterei e munkáknak. Fazakas Enikő, a temesvári református nőszövetség elnöke a gyöngyözőket irányította, köztük fiatal leányokat is, ami elégtételt, örömet jelentett számára, főleg, hogy a kislányát is ott látta. Béres Margit gyöngyvarrással kápráztatta el a csoportbelieket, ami nem azonos sem a gyöngyfűzéssel, sem a gyöngyszövéssel – mutatta. Egykor élt magyar nagyasszonyok ékeit, díszeit idézték meg a készülő és bemutatott munkák, amit érdemes eltanulni, továbbadni. És ez a cél.

Az aranysárga csigatésztás asztalok mellett a lugosi Gáll Erika tiszteletes asszony serénykedett, a tojásfestőket Tar Judit vegyész tanítgatta, a fali- és asztali díszek készítői a resicabányai Megyasszay Júlia tiszteletes asszonyra figyeltek és az ugyancsak resicabányai Égető Piroska munkáit csodálták, ami érthető, hisz 12 éven át dolgozott virágkötőként. Barta Tünde csoportvezető szerint az ősz minden itt dolgozó nőt elkápráztat kínálatával: fakéreg, színes levelek, moha, piros bogyók, tobozok, magvak, kukoricacsuhé és sok egyéb termés közül lehet válogatni, csak jó szem, ügyes kéz és ízlés szükségeltetik hozzá. A kézimunkázókat Kovácsné Papp Ibolya lelkész avatta be az írásos varrottasok titkaiba, és az eredmény minden elvárást felülmúlt, folytatást ígért…

Az udvaron ezalatt konyhakötényes „osztag” működött. Kürtőskalácsot sütöttek az asszonyok, annak minden munkafázisát gyakorolva, a dióba, cukorba való hempergetés azonban az esperes úrra várt, miközben a többi munkaműveletet is szemmel kísérte.  Okkal törülgette szaporán verejtékező homlokát a tűz mellett, amihez bizonyára az ő vállát terhelő felelősség is hozzájárult, hisz a hagyományápolásnak szentelt nap minden kellékét ő szerezte be és szállította gépkocsijával a dimbes-dombos, néhol zötyögős úton a faluba.

– A Communitas Alapítvány támogatásával válhatott valóra a kezdeményezésünk – tájékoztatta a népes közösséget és egyben köszönetét tolmácsolta. Elismeréssel nyugtázták ezt a jelenlévők is, akik a Temesvár-Belváros, Újkissoda, Újszentes, Vöröscsárda, Végvár, Szigetfalu, Lugos, Resicabánya, Nagybodófalva református nöszövetségeiből érkeztek.

Már jócskán megnyúltak az árnyékok, amikor indulásra készen előálltak a járművek. A Lányok, asszonyok a hagyományápolásbanelnevezésű rendezvénynek otthont adó felújított, tágas épületben búcsúzó éneket vezényelt Gáll Zoltán lugosi lelkész, és Kovácsné Papp Ibolya egyházmegyei nőszövetségi elnök szavai útravalóként szegődtek a távozók mellé: „Igyekezzünk helyes értékrendet felállítani életünkben, mindig a lényegre figyelni, legyünk áldás otthonainkban, a családban, a gyülekezetben.”

 



Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu