Vitán felül: Bálint-nap

Bálint napjának újkeletű megünnepléséről igencsak megoszlanak a vélemények családjainkban. Akik már túl vannak a hősszerelmes korszakon, lebecsmérlően vélekedhetnek a kereskedőknek busás jövedelmet hozó, amerikai ízű Valentin-napról. 

Aki azonban szerelmes, bizonyára nem sokat gondolkodik az ünnep eredetiségén, csupán jó alkalmat lát benne arra, hogy megajándékozza kedvesét. 

Február 14-e küszöbén tehát kár lenne e naphoz fűződő szokások meghonosodásán vitatkozni. Annál is inkább, mivel a Bálint-nap keresztény gyökerei vitathatatlanok, hiszen ezen ünnep névadóját a nyugat-európai országokban bő hatszáz éve a szerelmesek, házasok védőszentjeként tisztelik. Ne ódzkodjunk tehát e napon meglepni valamivel kedvesünket. Nem kell feltétlenül bedőlni a kereskedők rózsaszínben pompázó bóvli kínálatának. De biztosan minden feleség örömmel fogadna e napon (is) egy szép csokor tavaszi virágot, egy kettejüknek szóló vacsorameghívást, netán egy rég kiszemelt kendőt, fülbevalót, egy új kávéscsészét a megcsorbult helyett... Persze lehet ennél sokkal merészebb, személyesebb ajándékkal is kedveskedni. Ellenben az is öröm forrása lehet, ha Bálint-nap tiszteletére a férj vállalja fel a vacsorafőzést, netán mosogatást is. 

És természetesen a kölcsönösség sem maradhat el. A lányok, asszonyok is meglephetik kedvesüket kedvenc sütijükkel, megvehetik a hobbiűzéshez hiányzó focilabdát, horgásztáskát, sőt akár az is ajándék, ha a közös vacsorán ez alkalommal a harmadik pohár sör után sem néznek szemrehányóan kedvesükre. A lényeg, hogy ne csupán divatkényszerből ajándékozzuk egymást, hanem valóban törekedjünk az örömszerzésre.