A fájdalom és csillapítása

Élete során mindenki részese a fájdalomnak, negatív érzésként éljük meg, ám a fájdalomérzet igen fontos szerepet tölt be az ember életében, hiszen nélküle állandó életveszélyben lennénk, például megégetnénk magunkat, ha nem rántanánk el a tűz elől a kezünket. Másrészt a fájdalom vészcsengő szerepet játszhat, jelzi, hogy valami baj van a szervezetben (gyulladás van, perforált a vakbelünk, megmozdultak az epe- vagy vesekövek, vagy éppen infarktus lépett fel) és arra készteti a beteget, hogy orvoshoz forduljon. A modern diagnosztika megjelenése előtt – de napjainkban is –, a fájdalom helye, jellege, időtartama nagyban segíti az orvosokat a pontos diagnózis meghatározásában.A fájdalom élettanával foglalkozó kutatók megállapították, hogy a sérülések (mechanikus, hő, kémiai) hatására a széteső sejtekből olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a fájdalomérző készülékekhez (receptorokhoz) kapcsolódva kiváltják az ingerületet, ami az idegek útján a gerincvelőn keresztül vezetődik az agyba. Kétféle idegrost kétféle sebességgel vezeti az ingerületet a központi idegrendszer felé, az egyik egy gyors, azonnali éles fájdalmat közvetít, ami azonnali választ eredményez, a második lassabb és tompább, de tartós fájdalomérzetet kelt és nem vált ki válaszreakciót. A fájdalomérzet az agykéregben keletkezik, itt tudatosul. A fájdalomérző receptorok mindenhol megtalálhatók a szervezetben (kivételt képez az agy és a tüdő). Ez magyarázza, hogy nem csak a bőr sérülései okozhatnak fájdalmat, hanem a belső szerveink betegségei is (epe- vagy vesekő, érszűkület, szívinfarktus, hashártyagyulladás, bélbetegségek stb.). Ha a gerincvelő, a fájdalomingert közvetítő rostok megsérülnek, a fájdalomérzet nem alakul ki.A fájdalom nagysága nem mindig áll arányban a kiváltó ok súlyosságával. A fájdalomtűrő képességet  befolyásolja az a genetikailag meghatározott, veleszületett állapot, hogy a szervezet milyen számú fájdalomérzékelő receptort tartalmaz. Ismert, hogy a hát bőrén sokkal kevesebb, az arcon, a kezeken sokkal több fájdalomérző receptor helyezkedik el. Bizonyos fájdalmak mögött többféle ok is meghúzódhat, így az igen gyakori fejfájás hátterében is sokféle ok állhat. A  pszichés stresszen, feszültségen túl fejfájást okozhat a nyaki gerinc, a szem megbetegedéseitől kezdve a magas vérnyomáson, a hűléses betegségeken keresztül az agydaganatig számos betegség is. A fájdalomnak, eredete alapján, két nagy csoportját különböztetik meg: a testi fájdalmat (a fájdalmat kiváltó elváltozás kimutatható) és lelki fájdalmat, aminek hátterében kimutatható károsodást nem lehet találni. A fájdalmat, fennállásának ideje alapján, két csoportba oszthatjuk: heveny(akut) fájdalom  és idült(krónikus) fájdalmakról  beszélünk. A heveny, hirtelen fellépő fájdalom rendszerint sürgős orvosi beavatkozást tesz szükségessé, nem ritkán életet veszélyeztető állapotra utal. Minőségét tekintve lehet tompa, éles, görcsös, égő vagy lüktető, kisugározhat bizonyos testtájak irányába.A fájdalomcsillapítás minden orvos alapvető és egyik legfontosabb tevékenysége és egyben kötelessége. Tudnunk kell, hogy a fájdalomcsillapítás csak a fájdalmat, egy tünetet szüntet meg, a legfontosabb a kiváltó ok diagnosztizálása és kezelése. Gyógyszerek tekintetében a skála az enyhébb, a mindennap is használatos fájdalomcsillapítóktól az igen erős kábító gyógyszerekig ível, de a krónikus fájdalmakban alkalmazzák a különböző idegblokádokat, mely során az érintett idegi struktúrák megfelelő pontjához juttatnak be gyógyszereket, ezzel megakadályozzák a fájdalomérzet bejutását a központi idegrendszerbe. A kezelések során mindig elsődleges, hogy a beteg számára a legkényelmesebb, de hatékony formát alkalmazzuk. A gyógyszerek többféle módon juttathatók a szervezetbe: tabletta, kúp, tapasz, injekció izomba vagy vénába.  Nagyon fontos, hogy a  pontos diagnózis megállapításáig kerüljük a fájdalomcsillapítók alkalmazását, és a házi patikából is csak orvosi ajánlatra használjuk a gyógyszereket (megelőzvén az esetleges májkárosodást vagy allergiás reakciókat). A krónikus fájdalmak csillapítása is csoportmunka, melyben a több specialistán kívül  a beteg közreműködése is meghatározó, hiszen folyamatos kapcsolattartás, párbeszéd, oda-vissza jelzés nélkül a sikeres terápia nem képzelhető el.Dr. Vajda Sándor főorvos