A láz és csillapítása

A lázat legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, hogy a szervezetünkben, a köztiagyban  (a hypothalamusban) található “hőközpont” megváltoztatja a hőtermelés-hőleadás arányát. A láz kezdetén növekszik a hőtermelés (általában didergéssel együtt) és csökken a hő leadás. 

Ezt jelzi a kéz és láb bőrének elfehéredése, lehűlése, átmeneti érszűkület alakul ki.  Ha a páciens lázgyanús, és a hőmérő 37-38 Celsius-fokot mutat, hőemelkedésről, 38-39 között mérsékelt lázról, 39-40,5 között magas lázról, orvosi szóval hiperpirexiáról beszélünk. Kialakulási mechanizmusa szerint kétféle láztípust különböztetünk meg. A centrális láz a központi idegrendszer elváltozásai miatt jön létre, például sérülés vagy daganat okozhatja. A második esetben, pirogén láznak nevezzük, ha lázkeltő anyagok jutnak a vérkeringésbe, baktériumok, vírusok okozta fertőző betegségek, vagy az immunrendszer kóros elváltozása következtében.

A magasabb hőmérséklet gátolja a kórokozók szaporodását, gyorsítja az ellenanyag-termelést, a kórokozók megsemmisítését. A szervezet védekező rendszere 37,5 fok körül a legaktívabb. Az orvosi szakirodalomban nincs közmegegyezés a láz hasznos vagy káros voltáról. Egyes kutatók szerint, a láz az evolúció során azért maradt fenn, mert előnyt biztosít az egyed számára, elősegíti a szervezet fertőzésekből vagy más súlyos betegségekből való felépülését. A láz bizonyos mértékben azért is hasznos lehet, mert olyan magas hőmérsékletre viszi fel a szervezetet, ami egyes kórokozók számára elviselhetetlen lehet, viszont a fehérvérsejtek magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak, ami szintén segíthet a betegség leküzdésében. Úgy tűnik, hogy mind a láz agresszív kezelése, mind a hőmérséklet kontrolljának hiánya káros lehet, ezért minden esetnél egyénileg kell elbírálni, mi a jó megoldás. Elfogadott vélemény, hogy a mérsékelt, a szervezetet nem túlságosan terhelő láz csillapítása felesleges, kivételt képeznek a gyermekek, a cukorbetegek, az agyi organikus betegségekben szenvedők, a lázgörcsre érzékeny idős beteg emberek, a labilis keringésű, legyengült, sorvadt betegek és a terhesek, náluk még a mérsékelt hőemelkedést is kezelni kell. Magas láz esetén túlságosan emelkedik az oxigénigény, ami nagy terhet ró a keringésre, a szívre. A szervezet energiatartalékai lecsökkennek, testünk legyengül, ilyen esetekben a magas lázat feltétlenül csillapítani kell.

A láz csillapítása során általában az agyban lévő “termosztát” alacsonyabb hőmérsékletre állítása a fő cél, de ezzel együtt a fölös hőmennyiség levezetéséről is gondoskodni kell. Az előbbi lázcsillapító szerekkel (szalicilsav és származékai, paracetamol, ibuprofen, amidazofen, noramidozofen) érhető el. Fontos, hogy kellő mennyiségű folyadékot itassunk a lázas beteggel, de az ne legyen szénsavas, leginkább tea  javasolható, vagy rostos gyümölcslevek. A fizikális lázcsillapítás a hőelvonás elvén alapul. Hűtőborogatáskor (priznic) langyos vizes lepedőbe kell a nyaktól lefelé a teljes testet becsavarni, efölé pedig egy száraz réteget tegyünk és negyedóránként vagy a lepedő átmelegedésekor cseréljük. A hűtőfürdő alkalmazásakor a beteget kellemesen meleg vízbe ültetjük, majd fokozatosan hideg víz hozzáadásával hűtjük a fürdővizet, amíg a testhőmérsékletnél hűvösebb, langyos nem lesz, kb. 29-30 fokos. A lázas beteg ne bújjon meleg takaró alá, elég egy vékony pizsama, takaró, így nem akadályozzuk a bőrön keresztül történő hőleadást sem. Ne adjunk antibiotikumot orvosi utasítás nélkül, mivel azok nem lázcsillapítók és nem kellő javallattal, adagban, illetve ideig alkalmazva csak ártunk vele. Csillapíthatatlan magas láz esetén feltétlenül forduljunk a háziorvoshoz.

Dr. Vajda Sándor főorvos