Népi immunerősítő módszereink (18.)

Gyógynövények
Folytatjuk egészséges, védekező rendszerünket támogató hagyományunk vizsgálatát. “Én gyerekkoromtól nem ittam más teát, csak hársfateát. Mikor szomjasok voltunk, megittunk egy csuporral. Régen kávé nem volt, s ez a tea ma is ott van az asztalomon. Leánykoromtól nem voltam beteg egyáltalán.” (84 éves asszony, Magyarbőd, Felvidék) Adatközlőm egészségéhez bizonyára más tényezők is hozzájárultak, de érdemes tudatosítani, hogy ez szerte a Kárpát-medencében gyakorlat volt.

“Általában erősíteni a szervezetet, erre ittuk a hársfateát.” (Kóny, Győr-Sopron) Keverten is használják: “Teát amikor egészségesek voltunk, akkor is ittunk. Például székfűteát (kamilla) állandóan, mert az a gyomrot rendben tartotta. S különböző teákat. Édesanyám felváltva készítette, volt legalább húszféle. Székfűteát s hársfateát felváltva, de azon kívül sokféle mást is, bodzát, zsályát…” (Máramarossziget) Nagyon fontos, hogy amikor egészségesek vagyunk, akkor is éljünk a gyógynövények tartalmazta bioaktív anyagokkal, hiszen ezek természetesen szívódnak fel, természetesen hasznosulnak, nincs mellékhatásuk.
A hársfavirág flavonoidokat (immunerősítő és antibakteriális hatásúak), valamint illóolajat, cseranyagot és nyálkaanyagot (anyagcsere-serkentő, immunerősítő) tartalmaz. A népi gyógyászat szerint jó nyugtató, idegerősítő, vértisztító, izzasztó hatású. A kamilla belső és külső fertőtlenítő és gyulladásgátló. Természetes antibiotikum hatása van. Serkenti az immunrendszer működését. Még izzasztó-, nyugtató- és görcsoldóként vesszük igénybe. A bodzavirág izzasztó, vértisztító és immunserkentő. A bodzafának minden része értékes. A zsályalevél karbonsavai antibiotikus vegyületekké alakulnak, hatásos gyulladáscsökkentő.
“Most megint egyre jobban terjednek a gyógynövények, de régebben is sokkal többet használták. Nagyanyáink mindig szedték a zsurlót, a kamillát, pásztortáskát, zsályát, mentát, nagyon sokféle gyógynövényt használtak.” (Nagybakta, Kárpátalja)
“El sem tudom hagyni a gyógynövényeket. Hogyha meglátom, szedem, de az unokáim is, az erdőben, a mezőben, ahol járnak, örömmel hozzák. Én rakom egy zsákba, s akinek szüksége van, adok. A gyerekeket is tanítom.” (Kisborosnyó, Háromszék). Van olyan pedagógus, aki: “Mindig felhozatom az iskolába, amit a tanulók szülei gyűjtenek. Az egyik tanuló nagyon sok növényt hozott, s akkor kértem, szeretnék édesanyáddal is találkozni. Igazán többet adok a gyógynövényekre, mint a gyógyszerekre.” (Felsőlemhény, Háromszék)

“Régebb nem gyógyszerrel éltek a népek, hanem ami a határon, kinn a mezőn termett, azokkal a gyógynövényekkel. Egy tüdőgyulladás, egy vesebaj vagy tüdő- vagy fehérnép-betegség. Én azért tartom jobbnak ezt a gyógyítást, a gyógynövényeket, mint a gyógyszert, mert amennyi gyógyszer, az mind méreg, de ami a természetben terem, az inkább egészséges.” (Kibéd, Kis-Küküllő mente) Ma a gyógyszerek közel fele is természetes alapanyagokból áll.
Bernád Ilona