JelenHaz
Hétfõ, 2019. március 18., 17.40
Régiónk rangidős szakmai tömörülése Pécskán

Fiatal vállalkozókat az Ipartestületbe

Kovács Márton elnök, az Ipartestületet szeretné vonzóbbá tenni a fiatal vállalkozók számára
Kovács Márton elnök, az Ipartestületet szeretné vonzóbbá tenni a fiatal vállalkozók számára

Kovács Mártonnal, a Pécskai Kisiparosok Egyesületének elnökével a civilszervezet múltjára tekintünk vissza, a jelenét elemezzük, illetve a jövőbeli terveket latolgatjuk a következő beszélgetésben.

 

– Elnök úr, mutassa be röviden az Egyesületet.

– Nemcsak Arad megye, de talán a régió egyik legrégibb egyesülete a mienk: 1882-ban alakult Pécskai I. Általános Iparos Társulat néven, magyar civilszervezetként. Az 1896-ban megfogalmazott Alapszabályzat azonban már Pécskai Ipartestületet említ, ami magyarul manapság is ezen a néven közismert. Így működött 1902-ig, amikor már román nemzetiségű kisiparosok is beléptek. 1930-ban fogalmazták meg a román nyelvű alapszabályzatot is, ugyanakkor kezdték el az Ipartestület székházának építését, 300 tag támogatásával. Akkoriban az inasképzés is az Ipartestület felügyelete alatt zajlott minden szakma számára. A működési engedéllyel rendelkezett kisiparosoknak kötelező volt a tagság, ami 300 főt számlált. 1938-ban azonban annyira eladósodott az Ipartestület, hogy az adósság fejében elvették a székházat. A kommunizmus kezdetén az Ipartestület Bukaresthez, később a helybeli Testvériség (Infrăţirea) Szövetkezethez tartozott. A rendszerváltás után nagy lelkesedéssel alakult újjá a szervezet, majd 2002. november 21-én, az akkori községi tanács határozata alapján kaptuk vissza az épületet, ami leromlott állapotban volt, noha valamikor, az akkori igényeknek és ízlésnek megfelelően berendezve, rangos rendezvényeknek adott otthont. Az épületnek a rendszerváltás utáni visszaszerzésében kiemelt érdemei voltak a mostani 86 éves tiszteletbeli elnöknek, Csapla Jánosnak, akinek az édesapja már az építkezésénél is tagja volt az Ipartestületnek, amelynek központjára, asztalosként, maga gyártotta az ajtókat, az ablakokat. A Pécskai Kisiparosok Egyesületének a kezdeményezője Bán Béla, Kelemen János, Markos Dávid és jómagam voltunk. Kelemen János volt az elnök, aki sokat harcolt az épület visszaszerzéséért. Abba tulajdonképpen bele is halt. mert novemberben kaptuk meg a visszaadásról szóló határozatot, február 20-a táján lett volna a hivatalos átadása, amit azonban nem ért meg, egy héttel előtte elhunyt.

– Mihez kezdtek a leromlott épülettel?

– Miután visszakaptuk a székházat, apró lépésekben hozzáfogtunk a felújításához. Szerencsére sok támogatónk került, de az utóbbi 4-5 évben a helyi tanács is komolyan segített. Kivételt képezett az elmúlt év, amikor elfogyott a pénz, mikorra mi is sorra kerültünk volna. Tavalyelőtt klímaberendezést szereltünk fel, korszerű konyhát alakítottunk ki, idén kötötték be a földgázt, de a központi fűtést is beszereltük. A nagytermet különféle rendezvények céljából bérbe adjuk, amit a tagok fél áron kapnak meg. Attól tartok azonban, hogy a rezsiköltségek folytonos növekedése miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközik az épületnek a fenntartása.

– Az havonta mennyibe kerül?

– Nem osztattam még le havi kiadásokra, de ha a 2009. évet vesszük alapul, amikor 300 lej volt az épület adója, ami 2010-ben már 1560 lejre emelkedett, nyomon követhető a drágulás. Akkor azt mondták, fel kell értékelni, különben évente akár 200-300%-kal is növekedhet az adó. A felértékelést elkészíttettük, ezért az adója visszacsökkent 860 lejre, ami idén, a kormányrendelet értelmében további 15%-kal emelkedett. Mivel a villanyáram díjszabása is emelkedett, a rezsiköltségek magasak. Ezzel együtt még nem vagyunk veszteségesek. A tagsági díjakból, a rendezvényekből, illetve a támogatásokból származó bevételeinket minden évben befektetjük, mindig csinosítunk rajta valamit. Manapság már az összes nyílászárót hő- és hangszigetelőre cseréltük, de a belső tatarozáshoz is sok pénz kellene…

– Miben áll az egyesületi munka?

– A biliárdteremben kialakítottunk egy klubhelyiséget, ahol sakkozni, kártyázni, biliárdozni lehet, ezért szombat esténként általában 8-10 kisiparos találkozik, akik nagyjából a tagságnak az aktív magját képezik, a többiek általában távol maradnak az összejövetelekről. A megállapított tagsági díjat – ami nyugdíjasoknak 20, míg kereső tagoknak 40 lej évente –, általában fizetik. Április második hétvégére tervezzük az éves közgyűlést, amit mindig hét végén, vacsorával egybekötve szervezzük. A zárszámadás után megbeszéljük a következő év teendőit, majd beszélgetéssel, közös vacsorával zárul a közgyűlés.

– Foglalkoznak-e szakemberképzéssel?

– A jelenlegi tagság szakmailag olyannyira szerteágazó, hogy szakmánként egy-két tagunk van, ezért nem érné meg, nem is tartozik a hatáskörünkbe a szakemberképzés. Fiatal szakemberek Pécskán szép számmal kerülnek, a tagságunk azonban nem igazán gyarapodik, mert a fiatalokat nem érdekli az egyesületi munka. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy a gazdasági válság miatt a kisiparosok is meghúzták a nadrágszíjat, kénytelenek voltak a minimálisra csökkenteni az alkalmazottaik létszámát. Magam is, autószerelőként a fiammal ketten dolgozunk. Szerencsére, munkánk bőven van.

– Tavaly milyen rendezvényeket szervezett az Egyesület?

– Minden évben farsangi, valamint szüreti bált szervezünk. Az idei farsangi bált február 9-ére terveztük, csakhogy a helybeli Kolping Család is, az Arad Expóban is akkor tartották a hagyományos farsangi mulatságot, ezért elhalasztottuk áprilisra. A román tagjaink állítólag most, szombaton akarnak bált szervezni, mert ők még nincsenek a böjt időszakában. Mi komolyan számításba vesszük a böjtöt, mert négy évvel ezelőtt alapos fejmosást kaptam ft. Király Árpád marosi főesperestől, amiért böjt idején szerveztük a farsangi bálunkat. 2002-ben a makói szaktestülettel létrehoztuk a testvérszervezeti formát, ami már a rendszerváltás előtt is működött a két település kisiparosai között. Ők EU pályázatban való közös részvételt szorgalmaztak, ami azonban akkor nem jött össze. Abban reménykedünk, hogy ugyancsak a makóiakkal vagy más anyaországi, hasonló szakmai csoportosulással sikerül majd tető alá hoznunk egy határon átívelő, az EU által finanszírozott pályázatot. Azzal meglendíthetnénk a székház belső felújítását, esetleg vonzóbbá tehetnénk az Ipartestületet új tagok számára.

– Úgy legyen. Köszönöm a beszélgetést.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Kovacs Marton / Szombat, 2013. február 23., 19.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Koszonyuk szepen az akkori alpolgarmesternek a kozremukodeset.A visszaszolgaltatast a 10-es betartasaval az o alairasa parafalta.
Hozzászólt: Nagy István / Péntek, 2013. február 22., 22.41 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Tény, hogy az Ipartestület visszaadását tíz év politikai harca tette lehetővé, amit az 1992. februárja és 2002. november 21-e között vívtak az RMDSZ-es tanácsosok a román többséggel és a Kultúrotthon igazgatójával, mai névadójával, a néhai Petescu Doruval, községi képviselővel. Ők hallani se akartak a visszaszolgáltatásról. A 2001. évi 10-es törvény előírásai azonban fölülírták az ellenkezésüket, és így kibocsáthattam a 749-es és 750-es polgármesteri rendeleteket, amelyek visszajuttatták a két épületet jogos tulajdonosának.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'