Aki megmozgatta Majláthfalvát

 

Majláthfalván igen nehezen megy az iskola épületéhez csatolt szárnynak azépítése, amelyiknek az emeletén az informatika terem, esetleg az évek óta működő felzárkóztató program kapna helyet. E program ft. Kapor János plébános ötlete nyomán, az ő anyagi és erkölcsi támogatásával működik. A vele folytatott beszélgetésen e program perspektíváit, a további közösségi munkát, a távlati kilátásokat taglaljuk.

– Plébános úr, hány éve indult be a program?

– Ideérkezésem után, 2001-ben indítottuk el, az elején két erőforrásunk volt, a laufi egyházközség, illetve a majláthfalvi nagygazdák. Éveken keresztül iskolai napokon csak egy-egy uzsonnát biztosítottunk a hátrányos helyzetű gyermekek számára. Az utóbbi két évben a programot sikerült bővítenünk, vagyis az uzsonna mellett egy-egy ebédet is biztosíthattunk a gyermekeknek, akiknek ezáltal lehetővé tettük, hogy felügyelet mellett délután az iskolában készüljenek másnapra, elkészítsék a leckéiket. Mindez csakis úgy vált lehetővé, hogy sikerült bevonnunk újabb támogatókat, jótevőket találnunk. Csatlakozott hozzá a franciaországi testvértelepülés, a mouves-i önkormányzat, illetve egy németországi, kizárólag hátrányos helyzetű gyermekek támogatására szakosodott alapítvány.

– Mennyibe került a program egyévi működtetése?

– A legutóbbi tanévben a 20 gyermek felzárkóztatását szolgáló program költségei meghaladták a 4000 eurót. Hála Istennek, előkerült a hozzá szükséges pénz.

– Tanévkezdéstől újraindulhat-e a felzárkóztató program?

– Ha a helybeli nagygazdák továbbra is támogatják, a program működhet, mert remélhetően tanévkezdéstől hatályba lép az a törvénytervezet, amelyik az óvodások és az elemisek számára működött uzsonnáztatási programba bevonja a felső tagozatos általános iskolásokat is. Ha bevezetik, már csak a hátrányos helyzetűek ebédjét, illetve a felkészítő pedagógus juttatását kell előteremteni.

– Amióta Ön Majláthfalvára érkezett, évtizedek óta nem tapasztalt mozgásba jött a katolikus közösség: kívül, belül felújították a helybeli, valamint a monostori templomokat, Majláthfalván felújították a parókiát, a helybeli temetőbe a környék legkorszerűbb ravatalozóját építették. E dinamizmus, az anyagi gyarapodás megmutatkozik-e a hívek közösségének a megerősödésében is?

– 2000. szeptember 1-jétől, amióta a plébániát átvettem, Majláthfalván 178 temetéssel szemben 53 keresztelő volt. A negatív csúcsot a 2005-ös esztendő képezte, amikor 37 temetéssel szemben csupán 3 keresztelőt tartottam. A 2008. év azonban mintha egy kis vérkeringést hozott volna, hiszen eddig 7 házasságkötés – egyik keresztelő alkalmával megejtett házasság-rendezés –, illetve ugyancsak 7 keresztelő van kilátásban. Ami az utóbbi évek 4-5 keresztelőjéhez viszonyítva fellendülés, tehát örülnünk kell miatta. Ami a dinamizmust illeti, gyakran hangoztattam: „egy fecske nem hoz tavaszt”, vagyis amit itt közösen megvalósítottunk, ez sokunknak az érdeme, mert akartunk összefogni, együtt cselekedni.

– Hosszú távon Ön hogyan látja a majláthfalvi szolgálatát?

– Tudom, sokféle mendemonda kelt szárnyra velem kapcsolatban, tehát leszögezem: alávetem magam a püspök atya akaratának. Amikor ide helyezett, segíteni akart a közösségnek, amelyik magyar érzelmű papot szeretett volna. Amiért teljesítette a kérésünket, hálával tartozunk neki. Engedelmeskedtem neki, amikor elfogadtam a majláthfalvi szolgálatot, de ugyanúgy engedelmeskedni fogok, ha máshova szólít. Emiatt azonban nem szabad a híveknek kétségbeesniük, mert a püspökségnek is, a püspök úrnak is az a törekvése, hogy a jól működő egyházközségekben maradjon meg a folytonosság, tehát rátermett papot fog ide küldeni.