JelenHaz
Kedd, 2019. május 21., 17.46

Az első húsvét tanulságai

 
2019. április 24., 17.00
Szerda

„Emlékezzetek vissza” 

/Lukács  ev. 24, 6/

 

A földi történelem legnagyobb eseménye a megváltás. A Biblia beszámol Jézus Krisztus földre jöttéről, életének eseményeiről, de a legrészletesebben az evangéliumok Jézus utolsó földi napjait írják le. A golgotai eseményekhez közeledve, Jézus egyre többször közölte tanítványaival, hogy ellenségeinek kezébe adatik, meg kell halnia, de sohasem beszélt jövendő haláláról úgy, hogy ne jelezte volna azt is, vigasztalás céljával, hogy fel fog támadni a halálból. Az elválás tehát csak időleges lesz.

  Kedves nemzettársaim! Az ember gondolkodását, cselekedeteit általában két nagy erő motiválja: először is az öröm keresése, de a fájdalom elkerülése is mozgósító erejű. Ahogy telnek az évek az emberek általában a régmúlt, nagy intenzitással megélt eseményeire emlékeznek. A kisebb jelentőségűek könnyen feledésbe merülnek. Hasonlóan történt ez a tanítványok életében is, akik bő három éven keresztül élvezték Jézus feledhetetlen személyének jelenlétét.  Csodák sorával bizonyította Messiási küldetését. Tanításával, szeretetből fakadó tetteivel egyre nagyobb népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy a közemberek sokasága kereste fel őt, hallgatta tanításait, és lett csodáinak szemtanúja. Egy alkalommal, amikor a tanítás hosszúra nyúlt több ezer jelenlevőnek adott vacsorát az öt kenyér és két hal megszaporításával. Az emberekben olyan gondolat kezdett megfogalmazódni, hogy jó lenne Jézust Izráel uralkodójává tenni. Döntő mozzanat volt a négy napja halott Lázár feltámasztása, amely végképp az ő oldalára állította az embereket. Ezzel szemben a papok és írástudók dühösen azon tanakodtak, hogyan öljék meg Jézust és ugyanakkor a feltámasztott Lázárt is. Félelmük arra alapozódott, hogy elvesztik állásukat, hiszen mindenki Jézus követője lesz. Sőt ezt még fokozta a dicsőséges jeruzsálemi bevonulás! Nos, a „népszerűség” csúcsán ki lett volna a tanítványai, vagy az ünneplő kíséret tagjai között, aki Jézus közeli halálára gondolt volna? De csak néhány nap, és elérkezett a gyökeres fordulat: Júdás árulása, a tanítványok gyáva megfutamodása, a pilátusi ítélet és golgotai keresztre feszítés. Tanítványaiban „egy világ dőlt össze” néhány óra alatt, hiszen az elképzelt fényes jövő helyett jött a végtelen csalódás, sőt életük féltésének aggodalma is hatalmába kerítette őket. Jézus a sírba került és „biztonságból” egy igen nagy követ helyeztek a sír bejáratához. Volt viszont egy olyan „csapat”, akik nem feledkeztek el – mint tanítványai – a feltámadás ígéretéről. Ezek voltak a papok és írástudók, akik Pilátustól katonákat kértek a sír őrizetére. A helytartó viszont rájuk hárította az őrzés megoldását. Milyen szánalmas emberi gondolkodás, hát a világ teremtő Urát fogva lehet tartani egy sírban? Hiszen emberi értelmet meghaladó szeretetből önként vállalta, hogy áldozatával kielégíti Istennek a bűnre kimondott halálos ítéletét, hogy ne keljen nekünk Istentől örök elszakítottságban élni Sátán társaságában a vég nélküli kárhozatban.

Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus Isten megtestesült szeretete. Fontos tudomásul venni, ahol Isten szentsége ütközik a bűnnel, az csak ítéletet von maga után. Ezért volt szükség a keresztre. A Golgota nem régi mese, hanem véres valóság. Akik itt megtagadják, azok fogják mondani a hegyeknek „essetek ránk és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől és a Bárány haragja elől” (Jel. 6, 16). Ma a humanista ideológiát próbálják „lenyomni a torkunkon” olykor még a bibliára is hivatkozva. Nos, olyan a különbség a tiszta Ígéhez viszonyítva, mint a teológia és geológia, azaz „ég és föld”! Egykor a tanítványokat váratlanul érintette a Megváltó keresztáldozata, nem gondoltak valóságosan közeli halálára, Jézus minden előre jelzése ellenére. A feltámadás után figyelmeztette őket az angyal az üres sírnál: „emlékezzetek vissza, hogy megmondta nektek...”! Más szóval, minden szó, ami a prófétai írásokban megjelent Róla, betűről-betűre be kellett következzen. Ma arról nem akarnak tudomást venni az emberek, hogy lesz egy nagy „végelszámolás”, ahol mindenkinek szükségszerűen meg kell állnia az igaz Bíró előtt, aki életét áldozta érte. Adja Isten, hogy a mi drága magyar népünk is megértse és megtegye, amit egy kedves ének úgy fogalmaz meg: „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt”! A jutalom nem marad el: az Isten kegyelméből kapott örök élet, ahol maga Jézus vár reánk, hiszen nagy árat fizetett azért, hogy vele lehessünk együtt a boldog örökkévalóságban.

 

Bátkai Sándor

                             


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'