Vasárnap, 2018. április 22., 05.35

Életmentés végveszélyben

 
2017. december 28., 17.40
Csütörtök

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”

                                                                         /Lukács ev. 19, 10/

 

   A köztereken, családi otthonokban csillogó fenyők mellett emlékeztek a keresztények, hogy a történelem egy sötét pontján felragyogott a betlehemi csillag, és belépett világunkba a Teremtő Isten egyszülött Fia. Véges elménkkel nem tudjuk igazán megérteni az isteni szeretet nagyságát, hogy az, aki a világmindenséget megalkotta, hozzánk hasonló emberi testbe „sűrítette be” magát, hogy segíthessen rajtunk. Nos, ha ki is alszik a fenyőn a gyertya, szívünkben, értelmünkben tovább élhet a vágy, hogy bepillanthassunk az emberi testet öltés titkainak mélységébe. Szükségszerűen feltevődik a kérdés: „miért is jött Jézus Krisztus a földre?” A fenti ige megadja a választ: „hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet!” A mentés veszélyhelyzetben mindig a legmagasabb érték fele irányul, s ez a legmagasabb érték az ember élete! A veszteség viszont mindig a tulajdonos számára jelent szomorúságot, fájdalmat. Nos, a teremtés jogán az ember Isten tulajdona. Neki jelent fájdalmat, hogy az ember saját döntése alapján „eladta magát” annak a sötét szellemi hatalmasságnak, akit úgy hívunk, hogy Lucifer. Isten számára így elveszetté váltunk. Mivel az ember önként mondott „igent” a kísértő számára, Sátán jogosan tart igényt minden emberre, hiszen döntésével átlépett Sátán hatalmába. Ezzel viszont saját sorsát is megpecsételte, mert a bűn lázadás Isten ellen. A bűnre vonatkozóan Isten örök törvénye úgy szól, hogy a „bűn zsoldja a halál”! Lévén, hogy a Teremtő nem hágja át saját törvényét a bűn felett kimondott ítélet szükségszerű életvesztéssel  jár!

   Kedves nemzettársaim! Karácsonykor a Szabadító érkezett e földre! Emberi testet kellett öltsön annak érdekében, hogy kielégítse az örök isteni törvényt, hogy a bűn megkapja méltó büntetését: a halált! Isteni, szellemi létformájában nem tudott meghalni. Emberré lett, hogy helyettünk meghaljon! Nos, itt van a lényeg: aki hajlandó elfogadni, hogy Jézus azért jött e földre, hogy az ő bűneiért is elvállalja a reá kiszabott halálos ítéletet, az kegyelmet kap, nem kell már meghalnia bűnei miatt! Ezt az életvesztést vállalta magára a Betlehembe földre jött Messiás, Jézus Krisztus! Ahol Isten szentsége összeütközik a bűn feletti ítélettel, ott jön létre a kereszt. A Golgota nem virtuális játék, hanem véres valóság! Életmentés halálos veszedelemben!

 Drága magyar testvéreim!  Emberi agyunk „szürke állománya” képtelen felfogni, hogy Isten, a mindenek Teremtője értünk jött el, hogy Jézusban emberré inkarnálódjon. Nincsenek szavaink, amelyek teljes mértékben érzékeltetni tudnák számunkra Isten lényének nagyságát! Talán Jézus képletes beszédét kellene idézni, amit egykor tanítványainak mondott: „…Nektek pedig még a hajatok szálai is számon vannak tartva”. (Máté 10, 30) Ki lenne képes sokmilliónyi ember életgondjai mellett még hajszálainkra is figyelni? Elképzelhetetlen nagyság! Nos, csak egy ilyen hatalom tudott kiszabadítani bennünket a Gonosz börtönéből. A Sátán hatalma ugyanis odáig terjed, hogy egyszerre tud 7,5 milliárd embert kísérteni. Nem mondja azt: kedves magyar emberek, éljetek békében istenfélő életet, mert egyelőre más nemzetekkel vagyok elfoglalva, rátok nincs most időm… Jézus Krisztus a keresztet is elvállalta, hogy megnyissa számunkra az örök boldogság mennyei országát. Ide kellett a tökéletes isteni áldozat, amire bűnös ember képtelen lett volna.

Kedves magyar testvéreim, Isten örök igéje azt mondja: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10, 13) Igen, az üdvösség nincsen felekezethez kötve. Isten minden őszinte szívből fakadó imádságot meghallgat. Kérjük el Tőle a megbocsátó kegyelmet Jézus nevében, mert egyedül csak Reá való tekintettel nyerheti meg a mi népünk is e földi jövőt és ezen túlmenően az örök jövendőt!

 

Bátkai Sándor

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas