Fölszálott a páva

Hétfõ, 2018. november 19., 03.27

Emlékezés, de hogyan...?

 
2018. november 08., 06.00
Csütörtök

Napokon keresztül a mindenszentek és halottak napja kapcsán, mind a rádió, mind a televízió az elhunytakról való megemlékezés gondolataival indította napi híradásait. Az ünnepnap bejelentése után a folytatásban arra utaló mondatok hangzottak el, hogy a keresztény világ jelentős része milyen hagyományok szerint emlékezik meg halottairól. Mindenszentek ünnepe egészen az ősi keltákhoz vezethető vissza, gyökerei a mai hiedelmek mögött is felismerhetőek. Egyébként a rómaiak és egyéb ősi népek halottkultuszáról is szólt részletes tájékoztatás. A közmédiában megszólaltattak tanatológusokat, lelkészeket, akik többnyire a hagyományok, népi szokások ismertetése mellett egy-egy a Bibliából idézett mondattal „fűszerezték” előadásukat. Ezek után egyesek hiányérzete abból fakad, hogy a „szakértők” nem húztak egy éles határvonalat: mi tartozik a hiedelmek sokszor ellentmondásos, zavaros világához, és ezzel szemben Isten örök igéje, mint mond az embernek az elhunytakhoz való viszonyáról! Egy-egy bibliai igevers, amit az ősi hagyományokkal kötöttek össze megtévesztőbb volt, mint a teljes hazugság, mert az igazság látszatát keltette és a tájékozatlan hallgató a „szakemberek” szájából úgy fogadja, mintha az megdönthetetlen igazság lenne.

Kedves nemzettársaim! A Biblia világosan szól a földi élet véges voltáról. Ezt nem kell különösebben bizonyítani, hiszen naponként vannak temetések. A továbbiakról azt mondja az ige: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Préd. 12, 7.) Ebből világosan kiderül, hogy az Isten adta lélek túléli a fizikai testet. Jézus azt is világossá teszi, hogy: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az Ő hangját és kijönnek.” Nos, ez csak úgy lehetséges, ha földi por-anyagtest helyett az elhunytak kapnak egy olyan testet, mint Jézus Krisztus a feltámadás után, amely már nem lesz a fizikai törvényeknek alárendelve. Továbbá így folytatja Jézus: „És kijönnek, akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték az ítéletre támadnak fel”. (János ev. 5, 28–29.) Ebből világosan kiderül, amilyen lelkivilággal átlépünk e földről a túlsó partra, olyan formában folytatódik, csak más dimenzióban. Ott nincs már módosítási lehetőség! Ezt húzza alá Jézusnak a gazdagról és Lázárról szóló példázata is, ahol Ábrahám egyértelműen kijelenti, hogy a túlsó parton már nincsen átjárás az üdvözültek és kárhozottak között! Ezt az igazságot az a Jézus Krisztus mondta el hallgatóinak, aki világossá tette azt is, hogy: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté ev. 24, 35.) A feltámadás olyan, mindenkire kiterjedő lesz, ahonnan senki sem „bújhat” ki, mert: „Minden szem meglátja Őt – Jézust –, azok is, akik általszegezték!” (Jel. 1, 7.)

  Drága magyar testvéreim! Az ige világosan mondja: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék”! Ezek után jogosan felmerül a kérdés a „mindenszentek” kapcsán, kiket nevez a Biblia szenteknek? Nos, Jézus Krisztus a tökéletes és szent áldozat a mi bűneinkért. Aki Őt szívébe fogadja, azt Isten Fiára való tekintettel szentnek minősíti! Nem pedig azokat, akik egy emberekből alkotott bizottság által felsorolt, kimutatott jócselekedeteikért lettek hivatalosan szentnek nyilvánítva. Semmilyen emberi jótettel nem tudjuk „megvásárolni” ezt a megtisztelő címet. A „jót cselekvők” életpéldájából esetleg hasznos dolgokat lehet tanulni, de közbenjárásukat kérni imádságban valamilyen cél érdekében hasztalan! Sőt az ige egyértelműen tiltja, hogy a halottakkal felvegyük a kapcsolatot, mert helyettük a Sátán démonjainak foglyaivá válhatunk. Mentsen meg bennünket Isten a spiritizmus minden változatától! Az ige világossá teszi: „Mert egy az Isten és egy a közbenjáró, Isten és az emberek között, az ember Jézus Krisztus, aki váltságul adta magát mindenkiért...!”  (1. Tim. 2, 5–6.) Isten üdvösségre hívó szeretete minden emberre kiterjed. A mi magyar népünk számára is érvényes: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Nos, halottainkról kegyelettel megemlékezni, sírjukra virágot helyezni, szép emlékeket felidézni életükből szívmelegítő kedves gesztus. Sőt, várhatjuk az „előrement” szeretteinkkel való találkozást, abban a csodálatos országban, amit Jézus saját vérén vásárolt meg számunkra. Hálát adhatunk Istennek mindazért a sok jóért, amit általuk kaptunk, mert minden jó adomány Istentől jön. Övé a dicsőség örökkön örökké!

 

Bátkai Sándor

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'